nyomtatvany kitoltes
jún.
8
2015

Péntekig lehetett benyújtani

Fogalmam sincs mit kell tenni, segítesz elintézni a beadást? – kérdezte a telefonban ismerősöm.
Persze, megcsináljuk, gyere be valamikor – válaszoltam neki.
Egyértelmű a tájékoztatás a honlapon, gyorsan eligazodom. Könnyen megy, elég egyszer ránézni a szövegre, igaz nekem erre jár az agyam, hiszen ebben élek.
Neki idegen a nyelvezet, bizonytalan, ideges, óriási súly nehezedik a vállára, hiszen megígérték ugyan, de azért még nem kapta meg a pénzt, ahhoz még tenni kell egy keveset.

Töltöm az űrlapot. Jönnek a személyes adatok, majd írom a számokat, az értékpapírok kódját, aztán a darabszámot, a névértéket, a befizetett vételárat.
Több mint 30 millió. (30 millióig fizetnek.) Egyszerű számok, egy becsülettel végigdolgozott élet eredményét írom a rovatokba.

Miután végzek, még egyszer átolvasom, aztán aláíratom vele és elmondom, hogy mikor és hova kell bevinni. Igen személyesen, ne add postára, eddig kockáztattál (jó, tudom, mondtad már, hogy nem tudtál róla, hogy kockáztatsz), de most már ne kockáztass, ne bízz semmit a véletlenre, az idődbe belefér a személyes leadás!

Később még eszembe jut, és azon gondolkodom, hogy csupán egy papírlap, egy nyomtatvány kitöltése és 30 milliót visszakap, megmenekül ő is, meg sokan mások is, akiknek az a pénz volt a „mindenük”.
Az a papírdarab most 30 milliót ér, ha végre rendben mennek a dolgok. 30 millió forint nagyon nagy összeg, ha az átlagos megtakarítót nézzük. Ön mennyi idő alatt tudna összerakni ennyit? És 5 milliót? Az is nagy pénz, főleg, ha nem adják vissza.

A családjuk biztonságát, a jövőjüket, az életüket jelentősen befolyásolta volna a veszteség. A többségük becsülettel megdolgozott azért a pénzért, adózott is utána. Hibáztak, ha odatették, ha mindet odatették, de most kapnak még egy esélyt. Éppolyan emberek a közösségünkből, mint a rokonaink, a barátaink, az ismerőseink.

Nem akarom, hogy olyan tragikus és vissza nem fordítható helyzetbe kerüljenek, amilyenbe majdnem kerültek. Nem akarhatom azt a sorsot nekik, ugyanakkor nem értek egyet a megmentés módjával.

Remélem, sokáig emlékeznek még az álmatlan éjszakákra, a rémületre, a stresszre. Remélem, tanultak a történtekből és jó ideig nem felejtik el, hogy nem csak a kínált/kívánt vagy elvárt hozamot kell nézni, hanem muszáj vizsgálni a kockázatokat is, muszáj gondolkodni, muszáj józannak maradni.
Azt is remélem, hogy a történtek ellenére nem hiszik el, hogy legközelebb is megmentik őket.

Így kezdődik a sokat érő nyomtatvány:
KÉRELEM – a QUAESTOR kötvények kibocsátásából és értékesítéséből eredő követelés alapján
Péntekig lehetett benyújtani.