Petrodollár

A petrodollár fogalom a 70-es, 80-as évek terméke. Az addig elmaradott sivatagi királyságok hirtelen elképesztő gazdagságra tettek szert, mivel a dollár árfolyama az 1970-es 3 dollárról 10 évvel később 30 dollárra emelkedett. Az OPEC fénykora volt ez. Az olajbevételekből képződött hatalmas dollármennyiséget pedig képtelenség volt elkölteni Bentley-kre, és palotákra, (pedig próbálták :) egy jelentős részéből pénzügyi megtakarítás vált. Az olajmonarchiák helyet kerestek pénzüknek, és az így a világra áradó dollárlikviditást nevezték el petrodollároknak. A 70-es években az így képződő pénzek jelentős része a nagy amerikai bankok közvetítésével hitellé konvertálódott, amelyet kedvező, alacsony kamatszint mellett elsősorban fejlődő országok vettek fel (Latam, de pl. Magyarország is), és jellemzően nem fejlődésre, hanem fogyasztásra fordították. Ám a 70-es évek végén, 80-as évek elején több változás is bekövetkezett: egyrészt az inflációellenes küzdelem miatt magasra szökött a dollárkamat, másrészt az olajáremelkedés leálltával, később esése miatt nem termelődött új, “felesleges” petrodollár, tehát nem volt új hitel, harmadrészt a fejlődő országok bevétele is jelentősen lecsökkent a nyersanyagárak esése miatt, tehát az adósok visszafizető képessége is jelentősen lecsökkent. Mindezek hatására államcsődök söpörtek végig a fejlődő világon: Mexico és Argentina 1982-ben, Chile és Brazília 1983-ban adta be a kulcsot, ráadásul a braziloknak 86-ban, az argentínoknak 89-ben sikerült duplázni is. És ők csak a nagyobbak, rajtuk kívül még számos ország bedőlt.

A mai helyzet sok tekintetben hasonló, és ezek miatt valószínűnek tűnik, hogy 2015-ben is lehet egy tőkepiaci pánik.

Az amerikai QE és a petrodollárok a 2009-es válság óta hihetetlen mennyiségű, olcsó dollárforrást öntöttek a világra, amelynek jelentős részéből fejlődő/feltörekvő országok vállalati hitelei lettek (tehát fontos eltérés, hogy most nem szuverén, hanem vállalati adósság lett a petrodollárokból!). Azonban az olajárak esésével a petrodollár-likviditás eltűnik a rendszerből, és azok a nagy szuverén vagyonalapok, amelyek eddig vásárlók voltak a kötvénypiacokon, most nem fognak venni, sőt lehet, hogy eladók lesznek. Ráadásul befejeződött az amerikai QE is, és jelentős mértékben erősödött a dollár szinte mindennel szemben. És ha ez még nem lenne elég, ezek az EM országok a nyersanyagárak esése miatt jelentősen lassulnak, tehát vállalataik bevétele, nyeresége is csökkenni fog. És akkor még hol van az amerikai kamatemelés?

Tehát adott egy csomó EM vállalat, amely dollárkötvényeket bocsátott ki, melyeket előbb-utóbb refinanszírozni kell majd, de közben elromlott a cégek profitabilitása, megemelkedett a kamatszint, és sokkal erősebbé vált a dollár. Ez kb. ugyanaz, mint a hazai svájci hiteles probléma, csak globális méretekben. Nem kérdés, hogy ebből igen nagy baj lehet, és a vállalati kötvények piacán komoly pánikra is sor kerülhet.

A petrodollár – hitelezés – EM adósságválság történet tehát egy kis csavarral a 2010-es években is megismétlődhet a 80-as évek után, annyi változtatással, hogy most nem bankhitelek, hanem kötvények, és nem szuverén, hanem vállalati kibocsátók játsszák a főszerepet…

Az amerikai vállalati kötvényfelárak  már most éves, a feltörekvő piaci kötvényfelárak 2,5 éves csúcson vannak. Nem véletlenül:

research.stlouisfed.org

research.stlouisfed.org

research.stlouisfed.org

www.zsiday.hu

fotó: idokjelei.hu