faber
ápr.
7
2015

Recesszió vár Amerikára – interjú Marc Faberrel (1. rész)

Nem külön a részvényekben vagy az ingatlanpiacon, vagy a kínai vállalatok árazásában képződnek napjainkban irreális buborékok, hanem maga a globális likviditási helyzet, a példátlan pénzbőség az, ami lufinak nevezhető.
A likviditásbuborék a központi bankok irányítóinak felelőtlenségéből fakad – állítja a nekünk adott exkluzív interjúban a világ egyik legtekintélyesebb magánbefektetője, a svájci születésű, két évtizede Ázsiában élő Marc Faber. Megjósolja egyebek között, hogy ha a dollár tovább erősödik, azt a Fed a pénzbőség további szélesítésének ürügyéül fogja felhasználni. Annál is inkább, minthogy – mondja nekünk Marc Faber – az Egyesült Államok gazdasága egy éven belül lassulni fog, recesszió lesz rajta úrrá. Ehhez képest messze túlfűtötten teljesített a Dow Jones és az S&P, négy éve egyáltalán nincs árkorrekció. Közeleg a fordulat, ezt érzik már a piaci szereplők is, ezért olyan magas az amerikai állampapírok hozama. Az interjú első részében Marc Faber derűlátóan nyilatkozik Európáról és a feltörekvő piacok kilátásairól, a második részben pedig Oroszországról. Ez utóbbival szemben szerinte le fognak csillapodni a (mesterségesen keltett) ellenérzések, az orosz piac megint kelendővé válik az interjúalany szerint.

Zentai Péter: Hogyan létezhet ekkora különbség az amerikai és az európai (állam)kötvények hozamai között – ráadásul az amerikai papírok javára?
Marc Faber: Őszintén szólva, ez számomra is rejtély. Hogyan lehetséges, hogy míg egy 10 éves amerikai papír – legalábbis másfél héttel ezelőtt – két százalék fölötti hozammal bírt, addig a német és a többi mérvadó európai államkötvény az amerikainak mindössze a negyedét, körülbelül fél százalékot hozott? Magam is töröm ezen a fejem – mindenesetre egy nyilvánvaló magyarázattal azért szolgálhatok: Európában egy sor nyugdíjalapot és biztosítótársaságot törvény kötelez arra, hogy állampapírokat vegyen. Eközben pedig az EKB keményen vásárol kötvényeket az euróövezethez tartozó kormányoktól. E két faktor bevetésével mesterségesen nyomják le az európai hozamokat. Hozzáteszem, ez önmagában nem elégséges magyarázat a négyszeres hozamkülönbségre Amerika és Európa között.
Találtam azonban még egy magyarázatot. Ez Amerika általános helyzetével és kilátásaival kapcsolatos. Kezdem azzal, hogy hallatlanul nagy a nemzetközi befektetői közösség étvágya az amerikai dollár iránt, félelmetesen gyorsan erősödött az utóbbi hónapokban a dollár az euróval szemben. Ez ugyebár önmagában véve teljes egészében ellentmond annak, ami az államkötvénypiacon lejátszódott, tehát, hogy nem az európai, hanem az amerikai papírok hozama emelkedett, s ráadásul gigantikussá vált a különbség Európa és Amerika közt.
Csakhogy, ha beigazolódik az, ami nekem szent meggyőződésem, hogy Amerika gazdasága belátható időn belül recesszióba fordul (!), akkor az államkötvénypiac viselkedése jóval érthetőbbé válik.
Itt és most csupán 1,9 százalékos hozamot tudok ugyan elérni 10 éves amerikai kincstárjeggyel – ami csekélykének tűnik ahhoz képest, hogy ennek a többszörösét hozták eddig az amerikai részvények –, mégsem olyan rossz ez a hozam, ha majd az amerikai részvények tartósabb esésbe kezdenek a recesszió előjátékaként. Annak fényében sem rossz ez a kicsi, de biztos hozam, hogy a Fed nem tud majd kamatot emelni, tehát a nullához képest 1,9 százalék szerény, de nem szégyellnivaló…

Miért ennyire negatív a véleménye Amerika helyzetéről?
Ezekben a hetekben volt 6 éve, hogy beindult a bikapiac, két hónap múlva, júniusban pedig az amerikai gazdasági fellendülés startjának 6. évfordulóját „ünnepelhetjük”. Ha visszatekintünk a múltba és számba vesszük a világháború után az Egyesült Államokban kialakult bull marketeket és a hozzájuk kapcsolt gazdasági élénküléseket, meg kell állapítanunk, hogy ez a mostani tőzsdei és gazdasági virágzás kivételesen hosszúra kerekedett. Ami további specialitás, hogy az elmúlt hat évben a tőzsde messze jobban teljesített, mint a gazdaság. Ez utóbbi valójában nyögvenyelősen haladt csak előre. Olyannyira, hogy bármely pillanatban megállhat, nincs fundamentuma az igazi lendületnek. Prognózisom szerint 12 hónapon belül Amerika recesszióba fordul.

És ez át fog hatolni az óceán túlsó felére is? Európa követi-e majd Amerikát lefelé?
Nem szükségszerűen. Európa számára jóval fontosabb, mi történik a fejlődő, feltörekvő piacokon. Mindenekelőtt Kínában és más vezető ázsiai gazdaságokban. Amerikával szemben a nagy európai multiknak marginális a kitettségük, elhanyagolható jelentőségű az amerikai jelenlétük.

Akkor beszéljünk Kínáról! Mit szól ehhez a – sok szakértő szerint – lufihoz, ami a kínai részvények piacán kialakult. Nem tart attól, hogy ez az egész kipukkan nemsokára?
A kínai részvények éveken át érdemtelenül rosszul szerepeltek. Most meg egy hatalmas ralinak vagyunk a tanúi. Kínáról máskülönben nincs jó véleményem. Szerintem a kínai gazdaság valós állapota korábban is rosszabb volt, mint ahogy azt messziről feltételezték oly sokan, e tekintetben a helyzetértékelésem semmit sem változott az utóbbi években. Ahogy azonban a kínai döntéshozókat ismerem, amint a bajok súlyosbodnak, hozzákezdenek a monetáris könnyítésekhez, s elkezdik liberalizálni a jüan árfolyammozgását.
Valójában nem a kínai részvények árával van baj, nem azon a téren fújódik a lufi, hanem a globális likviditás terén. A lufi nem más, mint az irdatlan pénzbőség az egész világon. A szabad, ingyen pénzek elöntik a részvénypiacokat, az árak az egekbe szöknek, egyik régió tőkepiacairól vándorolnak a hatalmas mennyiségű pénzek a másik régió tőzsdéire. Az árlufi egy-két éven belül át fog gyűrűzni a nyersanyagpiacokra, magasba szökteti előbb-utóbb a nyersolaj árát is, az ingatlanok piacát már el is érte. Ezt Kínában már észleljük. A likviditás gyorsított ütemben vándorol mindenhová. A kérdésére visszatérve, Kínában a globális likviditás lufi következménye az árfolyamok robbanása a helyi részvénytőzsdén. Jobb híján. Mert Kínában nincs egyéb alternatíva: vagy a tőzsde, vagy az ingatlan… A túlzott kilengés azzal a magyarázható, hogy a kínai egy „szerencsejátékos” nemzet, a kínai emberek tömegei szenvedélyesen vonzódnak ahhoz a kalandhoz, hogy utolérjék és felszálljanak a már mozgásban lévő vonatszerelvényre. Üldözik a szerencsét – ez a vérükben van.

Az utóbbi időben nagyon elhanyagolták a befektetők a korábban olyan divatos feltörekvő piacokat, azok tőzsdéit. Vajon mi várhat akkor rájuk, ha valóban bekövetkezik az a bizonyos – Ön által jósolt – amerikai lelassulás?
Nem tagadható tény, hogy Brazília, Oroszország és több más jelentősnek nevezhető feltörekvő ország tőkepiacai jól teljesítettek egészen 2011-ig. Addig jóval több pénzt lehetett náluk keresni, mint a nyugati tőzsdéken. 2011-et követően azonban fordulat következett be. Elkezdtek esni, majd zuhanásba mentek át a nyersanyagárak. Négy éve alulteljesítenek a fejlődők, a feltörekvők tőkepiacai, bizonytalanságot szült náluk az is, hogy devizáik árfolyamai kiszámíthatatlan hullámzásnak lettek kitéve.
Nem állítom, hogy ez a helyzet most majd megváltozik, hogy például a brazil tőzsdén megint sok pénzt lehet keresni.
De vegyünk most engem példaként: nemzetközi befektető vagyok, akinek rendelkezésére áll megfelelő mennyiségű tőke. Vegyük számba, mit tudok vele kezdeni. Tarthatom bankban, készpénzben. Csakhogy ezzel nem csupán az a baj, hogy nem fogok tudni belőle hozamot csinálni, hanem hogy a készpénzemet veszélyben érzem. Államosíthatják, elvehetik tőlem, tönkremehet a bank és/vagy a hatóságok úgy megadóztathatják a bankban tartott pénzemet, hogy biztosan veszíteni fogok, veszíthetek vele. Tehát – ellentétben a közfelfogással – a vagyon készpénzben tartása nem igazán rizikómentes dolog napjainkban.
Én mint befektető, joggal ódzkodom attól, hogy túl sok készpénzem legyen. Ugyanakkor, ha körbetekintek a világban, azt tapasztalom, hogy nagyon drága az amerikai részvénypiac és drága maga az amerikai dollár is. Amerikától ennél fogva elfordulok.
Következik Európa: ott viszont kétségtelenül olcsóbbnak látom a tőzsdét, és olcsónak tartom – viszonylagosan – az eurót is. Ha tehát európai részvényt veszek a pénzemen, akkor szinte biztosan jobban járok, mint Amerikával és jobban, mintha a készpénznél akarnék maradni. Ugyanis bármely valamirevaló európai vállalat részvényei többszörösét hozzák az európai alapkamatnak, pláne az európai államkötvénynek.
Ugyanakkor, ha körbetekintek a fejlődő világban, a feltörekvő piacokon, akkor a következő a benyomásom: ha be is következik Kínában egy recesszió, akkor is – 7-10 éves időintervallumban – ezek a piacok erőteljesebben, jobban fognak fejlődni, mint Amerika, Európa vagy Japán. A növekedési kilátásaik sokkal jobbak, mint a nyugati országoké.
Nem állítom, hogy fantasztikusan olcsó lenne most bármely fejlődő ország tőzsdéje, de mégiscsak alul vannak árazva és ez egészen világosan bizonyítható. Azt javaslom azoknak a befektetőknek, akik a következő tíz évre akarják viszonylagos biztonságban tudni magukat, hogy a jelenlegi árakon érdemes beszállniuk a feltörekvők tőzsdéibe, mert azok nyilván jobban fognak teljesíteni, mint Amerika és jobban, mint Európa. De ez utóbbi is több pénzt fog hozni, mint Amerika.
Ha Ön erre azt fogja riposztozni, hogy márpedig a feltörekvők is nagyon meg fogják érezni, ha a következő fél-egy évben húsz százalékot zuhanna az S&P – nos, ez esetben nem fogok ellentmondani. Azon azonban vitatkoznék, hogy a feltörekvők többet zuhannának, mint az amerikai index. Hosszabb távon viszont annál nagyobbat fognak nyerni.