Rejtélyes infláció – Összeomlottak a jól ismert összefüggések?

Az USA gazdasága egyre jobb bőrben van, amiről a legtöbb makrogazdasági mutató is árulkodik. Van azonban egy olyan mérce, ami nem is kis fejtörést okozhat, ez pedig a tartósan alacsony infláció. Ugyan ennek ellenére a monetáris szigorítás továbbra is folytatódik, azonban a várakozások alapján az árnövekedés dinamikája nem sokat fog változni. Amellett, hogy a rövid távú hatások is közrejátszanak, érdemes a hosszabb távú trendekre is figyelni, amelyek átformálják az infláció működését. Ilyen lehet a demográfiai változások, a technológiai fejlődés, az online kereskedelem vagy éppen a megosztó gazdaság hatása is, amelyek számos fronton képesek nyomást gyakorolni az inflációra.

A közelmúltban éppen Janet Yellen, a Fed elnöke fogalmazott úgy, hogy az infláció esete „rejtélyes”, ugyanakkor ez nem tesz keresztbe a Fed törekvéseinek. Vagyis a kamatemelés és a jegybanki mérleg leépítése is a tervezett módon folytatódik.

Ugyanakkor mégis érdemes elgondolkodni, hogy miért nem sikerül elérni az inflációs célt, főleg úgy, hogy az előrejelzések szerint a következő években is a kitűzött 2% alatt marad az árak növekedése. Már csak azért is, mert az utóbbi időszak alacsony inflációja olyan trendeket is tükrözhet, amelyek továbbra is fennmaradhatnak és a legtöbb fejlett országra is igazak lehetnek.

A jegybankok a múlt háborúit vívják meg?

Az infláció kezelésének hosszú időre visszamenő gyakorlata van, számos olyan gazdasági összefüggést sikerült felfedezni, amit eddig sikerrel lehetett alkalmazni. Ugyanakkor az elmúlt évek törekvései után sem úgy alakul az infláció és a bérek növekedése, ahogy azt várni lehetne. Miközben a munkaerőpiac rendben van, talán már enyhén feszesnek is bizonyul (az 1970-es évek stagflációjával éppen ellentétes jelenség).

Az empirikus tapasztalatok miatt a mai napig az infláció szintjét tartják a gazdasági stabilitás szempontjából a legfontosabb mutatónak. Szóval, amikor inflációkezelésről van szó, többé-kevésbé a múlt tapasztalatai nyomán megszokott módszerekhez nyúlnak. Próbálják egy stabil, semleges szint felé kormányozni a gazdaságot. A gazdasági hanyatlás idején többlet pénzt juttatnak a rendszerbe, amitől a kibocsátás növekedését várják, ami láncreakciószerűen pozitív irányba tereli a folyamatokat. Nagyon leegyszerűsítve a cégek több embert alkalmaznak, a munkaerőpiac feszesebbé válik, nőnek a bérek, ami az árak növekedését is okozza.

Ugyanakkor időközben a világ változik, ami bizony azt jelenti, hogy a régi modelleket felül kell vizsgálni, különben lehet, hogy csak a múlt háborúit vívjuk meg.

Hosszú távú trendek az alacsony infláció mellett

Egyrészről a demográfiai változások nagy valószínűséggel közrejátszanak az alacsonyabb inflációban. Hiába feszes a munkaerőpiac, ugyanis a második világháború utáni baby boom alatt született munkavállalók tömegesen mennek nyugdíjba, a helyükre érkező generáció pedig alacsonyabb bérekkel is beéri. Továbbá a társadalom is öregszik, márpedig Japán példájából látni lehet, hogy a folyamatosan csökkenő kereslet miatt ez alacsonyabb inflációt is eredményez, ráadásul a munkaerőpiaci tartalékok is csökkennek.

Ugyanakkor a technológiai fejlődés is kétségtelenül jelentős tényező, aminek hatására az elmúlt évtizedekben nagyon sok árucikk esetében stagnálni tudtak az árak, vagy erőteljes deflációs hatások is érződtek. Például ma már a régebbi autók árának töredékéért juthatunk alacsonyabb fogyasztású és biztonságosabb autókhoz. Vagy Moore törvényének megfelelően érezhető a fejlődés üteme az elektronikai cikkeknél is. Itt vannak az okostelefonok, amelyek fényévekkel lekörözik a pár éve még fejlettnek gondolt számítógépeket úgy, hogy lényegesen kevesebbe kerülnek. És ez a hatékonyságbeli javulás természetesen az ipari folyamatokban is végigkövethető, hiszen ma már számos terméket jóval kisebb költséggel lehet előállítani, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Az pedig a jövőbe mutató kérdés, hogy miként változnak meg ezek a folyamatok a robotizáció és automatizáció elterjedésével, hiszen ez alapvetően formálhatja át a munkaerőpiaci feltételeket.

Az online kereskedelem és a megosztó gazdaság (sharing economy) is azon tényezők közé tartozik, amelyek számos fronton képesek visszafogni az árak növekedését. Mivel javítják az árak transzparenciáját és ráadásul alacsonyabb költségekkel képesek összehozni a keresletet és a kínálatot, ez végül az alacsonyabb áraknak is megágyaz. Gondoljunk csak az online szállásfoglaló oldalakra, vagy a közlekedési igényeket kiszolgáló cégekre.

A Goldman Sachs elemzője szerint például az olyan online óriások is felelőssé tehetők a tartósan alacsony inflációért, mint az Amazon. Az USA-ban ma már a kiskereskedelem nagy része az online színtérbe tevődött át, ahol olcsóbb árakon, ingyenes szállítással csábítják a vásárlókat.

És ez csak néhány kiragadott változás, ami nagyban átformálja a gazdasági törvényszerűségeket. Az biztos, hogy ezek olyan trendek, amelyekkel az egyéb hatások mellett számolni kell a gazdaság szereplőinek.