Részvény, részvény, részvény!

A Dow Jones index hamarosan átlépi a 20 ezer pontos határt – állítja a University of Pennsylvania Wharton Schooljának professzora, vezető amerikai vagyonkezelők tanácsadója, Jeremy Siegel. Szerinte megállíthatatlanul folytatódik a következő hónapokban is az úgynevezett „Trump rali”, annál is inkább, minthogy a megválasztott amerikai elnök nagy valószínűséggel adókönnyítésekkel és egyéb üzletbarát lépésekkel fogja segíteni a tőzsdén jegyzett cégeket. Kereskedelmi háborúk kitörésének csekély esélyét látja a professzor, aki ugyanakkor – a jelenlegi nulla és a jövőben várhatóan továbbra is alacsony kamatok mellett – nem tart semmiféle buborék képződésétől sem. Ez alól szerinte a kötvénypiac számít kivételnek.

Zentai Péter: Egy évvel ezelőtt állította, hogy az idei év végéig a Dow eléri a 19 ezer pontot. Ez igaznak is bizonyult. De nem gondolja, hogy az már túlzás, ami a tőzsdéken zajlik?
Jeremy Siegel: Nem. Heteken belül a húszezres határt is átlépi a Dow Jones index.

Már most durván drágák az amerikai papírok…
Mihez képest? Sok, általam nagyra tartott szakértő, elemző már néhány hónappal ezelőtt lufiról beszélt az S&P-t és a Dow-t illetően…

És nem volt igazuk? Nincsenek „lufiban” a részvényárak?
Nincsenek. A kötvénypiacról ezt már nem állítanám. A részvény- és a kötvény befektetetések közti várható hozamok közötti differencia – a kötvények kárára – kétségtelenül nagyon durva már. A történelmi mintákhoz képest ez a különbség messze az átlag felettivé növekedett. A részvénypiacok azonban historikusan átlagosan 5-16-os P/E-t (vagyis egységnyi nettó eredményért ekkora árat kell fizetni a befektetőnek) mutatnak. Jelenleg valamivel, de nem túl sokkal vagyunk e felett az érték felett: az utóbbi hetekben 20-as átlag P/E-nél tartottunk, ez még emelkedhet is és még akkor sem beszélhetünk buborékról. Gondoljunk bele, amikor 15 évvel ezelőtt kidurrant technológiai-internetes cégek részvénypiaci lufija, a P/Ee átlag már a 30-as értéknél járt!

Ettől az értéktől nem is vagyunk már messze, egy buborék ráadásul előbb is kipukkadhat…
De messze vagyunk egy ilyen szituációtól. A leglényegesebb különbség az akkori és a jelenlegi helyzet között az, hogy akkor volt, most meg nincs infláció. Akkor voltak kamatok, most nincsenek. Ennek tükrében kétség sem férhet hozzá, hogy folytatódik a részvény rali Amerikában és a világ többi részén is, hacsak nem történik valami durva beavatkozás a világkereskedelem korlátozásába… A másik mondanivalóm ehhez, hogy az összes befektetési eszköz közül mindig a részvényekkel jár az ember a legjobban. Az elmúlt 200 esztendőben a részvények évi átlagban 6,7 százalékos hasznot hoztak az infláció felett. Ehhez képest az amerikai államkötvények 3,6 százalékot, az arany 0,6 százalékot.

Attól tart, hogy Donald Trump „negatív faktorrá” válik a további tőzsdei emelkedés szempontjából?
Róla egyelőre az ellenkezőjét lehet csak elmondani. Az idén történt mintegy 17 százalékos tőzsdei emelkedési ráta fele az ő nevéhez, a vele kapcsolatos várakozásokhoz kötődik.

És jogosak, megalapozottak e várakozások?
Szerintem nagyon is. Az általam prognosztizált hamarosan bekövetkező további ezer pontos Dow Jones index emelkedés csaknem száz százalékosan neki, a megválasztott elnöknek, pontosabban a neki tulajdonított változásoknak lesz köszönhető. A részvények árának alakulására a történelemben mindig az adóztatás volt a legnagyobb hatással. Kiszámítottuk, hogy ha a részvényeket érintő adókat 35-ről 25 százalékra csökkenti a hivatalba lépő kormány – márpedig ennek komoly esélyei vannak –, akkor önmagában véve 10 százalékos hozamemelkedés lesz a következmény az S&P indexben jegyzett vállalatok eredményeire vonatkoztatva. Ha ehhez még egy – ugyancsak erősen prognosztizálható – jelentősebb GDP-növekedési ütem társul, akkor az egy átlagos részvényre jutó hozam nyilván még nagyobb ütemben fog növekedni.

A törvényhozásban a demokrata párti ellenzék várhatóan mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza a jómódúaknak nyújtott adókedvezményeket…
Ez biztos. Csakhogy az utóbbi években a demokraták a ló túloldalára estek már e tekintetben: olyannyira radikális adókat vetettek ki a tőkepiacokból származó egyéni jövedelmekre, hogy kisebbségbe, ellenzékbe kerülve óhatatlanul vissza kell, hogy lépjenek, engedményekre fognak kényszerülni az adólazításokat illetően.

Én azért reálisan számolnék azzal, hogy Donald Trump beváltja fenyegetéseit, miszerint vámokkal és büntetőadókkal sújtja a külföldi cégeket, illetve azokat az amerikai cégeket, amelyek kiviszik külföldre a termelésüket, a kínai–amerikai kapcsolatok minden téren visszaesésbe kerülhetnek.
Ha mindez valóban bekövetkezne, akkor azt a piacok rendkívüli mértékben „megtorolnák”, óriási eladási hullám kezdődne a Wall Street-en. Ez vajmi kevéssé érdeke az új kormánynak.
Trumpról szerintem reális az a közvélekedés az amerikai és a külföldi piaci szereplők részéről, hogy az Egyesült Államok történetének egyik leginkább üzletbarát elnöke lesz. Olyan, aki „kozmetikai, felszínes beavatkozásokat” végre hajt ugyan Amerika nemzetközi kereskedelmi gyakorlatában, de nem hagyja összeomlani a hagyományos amerikai politikába vetett hazai és nemzetközi bizalmat.