nov.
16
2011

Rettenetes gazdaságpolitikai hiba Európában

Úgy tûnik megadni látszik magát az euró: a dollárral és jennel szemben egyhónapos mélyponton van, a fonttal szemben látványosabb a helyzet, sokhónapos tetõbõl tört le a napokban. Az euró relatíve hatalmas erejét mutatja, hogy minek kellett ehhez bekövetkezni: borzasztó rossz hírek tömkelege kell ahhoz, hogy valamit gyengüljön a közös pénz.

Márpedig a helyzet nagyon-nagyon súlyos, sokkal súlyosabb annál, mint amirõl az egyébként eléggé negatív híradásokban szó van. Az euró-övezet teljes szétesése zajlik a szemünk elõtt, közös politikai akarat hiányában mindenki magát próbálja menteni, hiszen egymás után robbannak fel az országok kötvényhozamai, megemelve finanszírozásuk költségeit, ami újabb és újabb megszorításokra kényszeríti rá õket. Tegnap Ausztria jelentett be a kötvényhozamának megugrása miatt megszorítást (lásd: http://www.bloomberg.com/quote/GAGB10YR:IND ). Véleményem szerint, a 29-es Nagy Gazdaság Válságot elmélyítõhöz hasonló kapitális gazdaságpolitikai hibát követnek el az euróövezetben, amelynek tragikus következményei lehetnek. Az ECB, azáltal, hogy nem hajlandó beállni a kötvénypiac mögé, kiengedte a szellemet a palackból, az eddig biztonságos országokból is pillanatok alatt elkezdett menekülni a tõke: ha már Franciaország és Ausztria sem megbízható adós, akkor ki marad? Egyre inkább megkérdõjelezõdik, hogy melyik ország mennyire fizetõképes, és az ECB segítségének hiányában minden ország kénytelen megszorítani, helyreállítandó a piac bizalmát. Ezzel azonban olyan összeurópai recessziót tudnak kiváltani, hogy erõfeszítéseik füstbe mennek, és kezdhetik elölrõl a megszorítást ami majd újabb recessziót okoz. Olaj a tûzre még a bankok tõkekövetelményének megemelése, plusz annak bemondása, hogy ezt minden bank oldja meg maga, mert ez az alacsony banki részvényárak mellett egyértelmûen banki hitelvisszaszíváshoz vezet (ez utóbbi nagyon fontos hatás, méltatlanul kevés szó esik róla). Így egyszerre alakul ki hitelállománycsökkentés és gazdasági megszorítás, aminek eredménye dühöngõ recesszió lehet. Ezt az ördögi folyamatot csakis az ECB tudná megállítani, de õk Neró módjára nézik a magasból az égõ Rómát (+Athén, Párizst, Madridot, Bécset, stb.). Ahelyett, hogy megnyitnák a pénzcsapokat végre.

Ha az ECB nem avatkozik közbe, akkor Európa sokéves recesszióba eshet és a mai olcsónak tûnõ részvényárak viccesen magasnak fognak bizonyulni, a munkanélküliség az eget fogja verdesni és utcai zavargások lesznek minden országban. Ellenben ha az ECB hajlandó minden európai állampapírt 4-5%-os szinten megvenni (deklaráltan végtelen mennyiségben, új, frissen teremtett pénzbõl), és rövid kamatait nullába letolni, akkor el lehet kerülni a legrosszabbat. Jövõre még ebben az esetben is valószínûleg recesszió lesz és utána sem lesz hatalmas növekedés, de ebben az esetben az államok lassabb, fokozatosabb kiadáscsökkentésre lennének csak ítélve és a bankrendszer pánikja is oldódhatna, azaz a negatív növekedési hatások is kisebb mértékben és szétterítve jelentkeznének. Én úgy vélem, hogy az ECB-nek elõbb-utóbb megjön az esze, ami azzal fog járni, hogy az EURIBOR nulla közelébe megy, az európai állampapírhozamok ismét konvergálni kezdenének, a periféria kötvényei leesnének 4-5%-ra (vagy ahol az ECB meghúzza a tetõt) és a német kötvényhozamok pedig megugranának. Valószínûleg ezzel párhuzamosan megugrana az arany és beesne az euró és lenne egy relief-rally részvényekben, amit aztán lecsorgás követne. Nincs más út mint ez, minden egyéb barkácsolás csak a válság mélyüléséhez vezet. Reménykedjünk, hogy az ECB nem vak, és észreveszi, hogy Róma ég. 

http://www.zsiday.hu/blog/rettenetes-gazdas%C3%A1gpolitikai-hiba-eur%C3%B3p%C3%A1ban