Rio haszna

Valószínű, hogy ez az első olyan olimpia, amelynek pozitív hatásait nem elsősorban gazdasági-pénzügyi összefüggésekben, hanem politikai hatásaiban is lehet majd mérni – mondja a New York-i Atlantic Council vezető brazil kutatója, Andrea Murta. Egyebek között kifejti: a brazil átlagemberek tízmilliói szemszögéből az olimpia haszna az, hogy a világ figyelme olyannyira az országban dúló rendkívüli korrupcióra, a politikai hatalmasok visszaéléseire, a környezetszennyezésre, a „világcsúcstartó” riói bűnözésre összpontosult, hogy ezáltal reális lehetőséghez jutottak a hatalomtól független bírák, ügyészek, újságírók, hogy a felelősöket ténylegesen megbüntessék, az ország általános légköre javuljon.

Zentai Péter: Az olimpiák eddig mindig és mindenütt lényegileg befolyásolták a rendező ország gazdasági helyzetét – néhol csak rövid, másutt hosszabb távon is. Rio, Brazília mintha ez alól kivételt képezne. Tévedek?
Andrea Murta: A riói Olimpia tényleg egyedinek tűnik ebben az összefüggésben: nem igazán számít az ország általános helyzetének alakulása szempontjából. Nem az olimpiának lesz köszönhető, ha idén nem zsugorodik tovább a gazdaság teljesítménye, hanem annak, hogy megint valamelyest növekszik a brazil export, mindenekelőtt Kínába, amely a brazil gazdaság számára kardinális jelentőséggel bíró acéltermékek legnagyobb felvevő piaca. Eközben – nem jelentősen ugyan –, de drágulni kezdett a világpiacon a kávé, a kakaó, a szójabab, tehát azok az agrártermékek, amelyekben élvonalbeli exportőrök vagyunk. A brazil áru- és részvénytőzsdék utóbbi időben tapasztalt pezsgése csak kisebb részben hozható az olimpiai „lázzal” összefüggésbe, az valójában sokkal inkább a globális tőzsdeboom tükröződése.

Az olimpiának semmilyen gazdaságélénkítő hatása sincs?
Egyelőre inkább azt észlelni, hogy nem romlott tovább a közvélemény hangulata, ami önmagában véve – bármennyire furcsán hangzik is ez így – mégiscsak nagy eredmény. Ugyanis még nagyobb káoszra, a játékok botrányba fulladására számított a brazilok többsége az előzmények ismeretében. Gondoljunk bele, micsoda abszurdumok közepette zajlottak az olimpiai előkészületek! A két mögöttünk tudott esztendőben összesen 9 százalékkal esett az egy főre jutó GDP. Ekkora mértékű recesszió száz év alatt nem sújtotta az országunkat. Az olimpiának helyszínt adó városban, Rio de Janeiróban négyszer annyi gyilkosság történt tavaly, mint New Yorkban, – évtizedekkel ezelőtt – a legválságosabb, legrosszabb éveiben. S mindezt megfejelte a minden idők legnagyobb brazil korrupciós botránya: a „politikai osztály”– jobboldaliak és baloldaliak egyaránt – éppen a példátlanul súlyos recesszió közepette lopott ki dollár milliárdokat a közvagyonból. Mindehhez viszonyítva a dolgok egészen kiválóan mennek egyelőre az olimpián, a brazilokat büszkeséggel töltötte el a megnyitó ünnepség gördülékenysége, rendezettsége.

Arról sem szabad megfeledkezni azonban, hogy a nagy brazil recessziót fantasztikus fellendülés előzte meg: 2009-től 2013-ig öt-hét százalékos évi növekedést mutatott fel a gazdaság…
Ez a történet folyamatosan ismétli magát Brazíliában: a nyersanyag-boomok idején az ország a befektetők kedvence, újra és újra kineveznek bennünket a „jövő országának”, ám amint összeomlik a nyersanyagpiac, kegyvesztetté válunk.

Ezért a világsajtó mégsem hibáztatható…
Dehogyis! Sőt, a világsajtó kimondottan pozitív szerepet játszik a brazil helyzet mind szélesebb körű megismertetésében. Csak és kizárólag a mindenkori brazil politikai, gazdasági elit hibáztatható a periodikusan ismétlődő kudarcsorozatokért. E tekintetben nagyjából ugyanez a helyzet jellemzi és jellemezte mindig a szomszédos Argentínát is. A felfelé ívelő időszakokban sem a brazil, sem az argentin elit nem törődik a gazdaság diverzifikálásával, az egyoldalú nyersanyagexport-függőség enyhítésével, tartós, stabil gazdaság szisztematikus kiépítésével. A hirtelen – az árrobbanások miatt – bezúduló pénzeket újra és újra az úgynevezett „nemzeti középosztály” építésére, bővítésére fordították, fordítják mindkét országban. Ez így zajlik le akkor is, amikor baloldali, akkor is, amikor jobboldali államfők és kormányok vannak éppen hivatalban. A nemzeti középosztály építése – lefordítva – minden esetben ugyanazt jelenti: zsírosan megjutalmazzák, megbízásokkal látják el a barátokat, a rokonokat, egyszóval újra és újra klientúrát építenek, miközben közösen szórják a pénzt luxusberuházásokra, s eközben igyekeznek megvásárolni az alsóbb, a szegényebb rétegekhez tartozók voksait a szociális juttatások emelésével. A ciklikusan bekövetkező brazil gazdasági „aranykorszakoknak ” ezért aztán mindig is velejárója az infláció elszabadulása. Sem jövőorientált gazdaság fejlesztés, sem komoly infrastrukturális programok nem születnek a nyersanyagár-robbanások idején, annál inkább mélyülnek ilyen időszakokban a társadalmi és a nemek közötti egyenlőtlenségek.

Az olimpiára való felkészülés, az idő szorítása mégiscsak fegyelmezettséget kellett, hogy teremtsen Brazíliában, és komoly infrastrukturális beruházások valósultak meg.
Rióban az egyedüli érdemi infrastrukturális beruházás, amit az olimpia segített elő, egy új metróvonal megépítése volt. Annak közvetlen és tartós haszonélvezői a város legjobb módú polgárai, merthogy a sportlétesítményeket e vonal egy kimondottan gazdagok lakta negyeddel köti össze. A metróvonal megépülése révén lényegében a gazdagok lettek még gazdagabbak, mert a vonal mentén elterülő jobb negyedek értéke még feljebb ment. A brazil átlagemberek tízmilliói szemszögéből az olimpia haszna a következő: a világ figyelme huzamos ideje az országunkban dúló rendkívüli korrupcióra, a politikai hatalmasok visszaéléseire, a környezetszennyezésre, a „világcsúcstartó” riói bűnözésre összpontosult. Az olimpia egyrészt segített lerántani minderről a leplet, másrészt ebben a légkörben új erőt, bátorítást kaptak a Brazíliában a hatalomtól relatíve független – mert ez az ország mindent egybevéve mégiscsak egy működő demokrácia – bíróságok, ügyészségek. Büntető eljárások indultak korrupt tisztviselők, sőt magasabb rangú politikusok ellen is, alkotmányos vádemelési eljárás nyomán nagy eséllyel leváltják az ország elnökét, a függetlennek megmaradt helyi média befolyása és hatása az eseményekre eközben kimondottan erősödik. Valószínű, hogy ez az első olyan olimpia, amelynek pozitív hatásait nem elsősorban gazdasági-pénzügyi összefüggésekben, hanem politikai hatásaiban lehet majd lemérni.