Robotok vs. kínai agyaghadsereg

Citadella kollégám a hétvégi „A Passzív befektetések halála” című írásában a következő jövőképet festette le. Elfogyott a globális olcsó munkaerő, ami növekvő (bér)inflációt, magasabb kamatkörnyezetet és a GDP növekedéstől elmaradó vállalati profitbővülést fog eredményezni az előttünk álló két évtizedben. Zárulni fog a munkások és a tőkések közötti olló, azaz csökkenek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Mindez pedig a tőkepiacokon csökkenő árazottsággal (eszközár/eredmény szorzókkal) fog járni és ez a környezet a megtakarítók számára gyenge részvény és kötvénypiaci hozamkilátásokkal ígér.

A fenti reálgazdasági forgatókönyv és annak eszközárakra gyakorolt hatása konzisztens és logikus, sőt valószínű. Azonban van két fontos globális folyamat, egy strukturális és egy ciklikus, amelyekre Citadella nem tér ki, és amelyek gyorsaságuktól és mértéküktől függően tompíthatnak, markánsan változtathatnak a felvázolt szcenárión. Az egyik, hogy az a gigantikus dezinflációs erő, ami a XX. század végétől napjainkig az olcsó kelet-európai és kínai munkaerőben manifesztálódott, az a XXI. század első felében az automatizációs, digitalizációs, robotizációs (ADR) forradalomban ölthet testet. A másik pedig, hogy a jelenlegi szűkös munkaerőpiaci helyzet abból is fakad, hogy a globális gazdaság a ciklikus pályájának érett és a tetejéhez közelítő szakaszában van, ahonnan már nincs messze a lejtmenet.

Az ADR forradalmat mindenki látja, várja és érti, azonban nagyon nehéz megjósolni, hogy milyen gyorsasággal és mennyire erőteljesen megy végbe. Pedig ez a „millió dolláros” kérdés. Az több mint valószínű, hogy az ADR is, mint általában minden technológia innovációja és elterjedése, Moore törvényét követi, ami azt jelenti, hogy exponenciális pályán mozogva gyorsulva nő. Ráadásul, míg a falvakból városokba költöző kínai lakosok száma limitált, addig ez a típusú dezinflációs erő nem ütközik létszámkorlátba! Az ADR folyamatot pedig a jelenlegi szűkös munkaerőpiac miatt tetten érhető bérinflációs nyomás és az olcsó pénz csak tovább gyorsítja. A vállalatok gőzerővel, hatalmas összegeket beruházva fejlesztenek. Kínában még állami támogatás is jár a fejlesztőknek. (Érdemes elolvasni a következő cikket: „Inside China’s Plans for World Robot Domination” forrás: Bloomberg.)

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg

A másik folyamat a gazdaság cikklikusságából fakad. A globális gazdasági felívelés okozta munkaerőhiány valóban olyan pontra jutott, hogy amíg nem köszönt be az újabb törvényszerűen közeledő recesszió, addig átlag feletti bérinfláció indulhat meg. Ez régiónkban már tetten érhető, míg a fejlett országokban még csak bontogatja a szárnyát. Ez azt jelenti, hogy rövidebb, pár éves távon, amíg nem fordul a gazdasági ciklus, mehetünk a Citadella által felvázolt úton. Azonban középtávon, a törvényszerűen bekövetkező ciklikus lejtmenet után az egyre érettebb fázisba kerülő automatizációs, digitalizációs, robotizációs forradalom okozta termelékenységbővülés már éreztetheti hatását. Ez a Citadella által felvázolthoz képest relatíve alacsonyabb inflációs pályát és kamatkörnyezetet, stagnáló vagy akár növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeket valamint kedvezőbb GDP és vállalati profit bővülést eredményezhet. Egy ilyen környezetben pedig a részvények jól teljesíthetnek. A kulcskérdés az ADR forradalom gyorsasága lesz. Egyesek szerint már túl vagyunk az inflexiós ponton, mások pedig csak legyintenek ennek komolyságán. Az igazság valahol a kettő közt lehet.

Forrás: twitter.com, Gluskin Sheff

Forrás: twitter.com, Gluskin Sheff

Félreértés ne essék, a részvénypiacok a jelenlegi szinteken, érték alapon nem tartoznak a vonzó befektetések közé. Azonban egy korrekció után, alacsonyabb érzékelési szintekről indulva kevésbé vagyok borúlátó a hosszú távú kilátásokat illetően.