Rohamosan néptelenedik el a japán vidék – Mi oldja meg a munkaerőhiányt?

Az köztudott, hogy a japán társadalom a leginkább elöregedők közé tartozik. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatok és a fokozott urbanizáció a vidék teljes elnéptelenedésével jár. Az ország számára a migráció sem tűnik megoldásnak, a súlyos munkaerőhiányt inkább az automatizáció és a robotizáció mértékének megnövelésével igyekeznének kezelni. A japán folyamatok tanulságosak lehetnek az európai és amerikai társadalmak számára is, ahol szintén rohamosan öregszik a társadalom.

10-ből 9 japán lakos már a nagyvárosokban lakik

A japán lakosság jelenleg 127 millióra tehető, azonban az előrejelzések alapján 2050-re 97 millióra is zsugorodhat az ország lélekszáma. Azt mondani sem kell, hogy ez a nagymértékű elöregedés a gazdaság szempontjából is igen jelentős. A deflációs környezetből évtizedek óta nem tud kiszabadulni az ország, ráadásul a japánoknak már valószínűleg tartósan meg kell barátkozniuk a lassú ütemű növekedéssel és a nulla százalék közeli hozamokkal is. Bár sok ország még áhítozna arra is, hogy ilyen szinten stagnálhasson a gazdasága.

Már évek óta dolgozik azon a kormány is, hogy valahogy javítani tudja az ország termékenységi rátáját, amit például a női foglalkoztatás javításán, és a gyermekvállalást lehetővé tevő munkahelyi viszonyok megteremtésén keresztül érne el (például részmunkaidős, rugalmas foglalkoztatás, szülési szabadság kiterjesztése). A japán termékenységi ráta néhány évtized alatt mintegy harmadával esett vissza, egy japán nő átlagosan 1,4 gyermeket szül.

Az öregedés hatásainak köszönhetően a japán vidék kilátásai a legkevésbé rózsásak. A szigetország köztudottan nagy népsűrűséggel és bizonyos térségekbe koncentrálódott lakossággal jellemezhető, viszont a megavárosok valósággal elszívják a vidéki lakosságot. Ezek alapján az ország kis túlzással lassan úgy fest, mint egy óriási városállam, ahol a népesség jókora része az olyan városokban és agglomerációikban tömörül, mint amilyen Tokió, Oszaka és Nagoya. Gyakorlatilag csak idő kérdése és ezek a városok összenőnek, a vasútvonalak révén már így is naponta ezrek ingáznak 100 kilométert is egyik városból a másikba.

Az urbanizáció hatása igen szembetűnő: míg 1950-ben a nagy gazdasági fellendülés előtt az ország lakosságának több mint fele élt vidéken, addig ez napjainkra 93 százalék közelébe kúszott fel (például az USA-ban ez az arány 81 százalékra tehető).

Ez annak köszönhető, hogy a vidéken élő fiatalok sorsa hamar valamelyik nagyvárossal forr össze (például az egyetemek, munkalehetőségek miatt). Márpedig az öregedő társadalom és a nagyvárosokba történő belső migráció azt eredményezi, hogy a vidéki városok, falvak lassan elnéptelenednek és idővel eltűnnek. A japán belügyminisztérium becslése alapján 65 ezer közösség közül nagyjából 15 ezerben már a lakosság fele lehet 65 év feletti. De van olyan vélemény is, amely szerint pedig 2040-re 896 település szűnhet meg végleg, ráadásul több tucat városban még tovább csökkenhet a fiatal lakosság aránya. Talán mindösszesen két generáció kell ahhoz, hogy vészesen lecsökkenjen a vidéki lélekszám.

Azonban önmagában nem a vidéki lakosság eltűnése okozza a fő problémát, hiszen az idők változnak, azok a települések, amelyek valaha tömegeknek adtak megélhetést, ma már erre nem képesek. Ezeknek a térségeknek komoly dilemmát okoz, hogy miként tartsák fent a helyi önkormányzatokat kevesebb adóbevétellel (sokszor intézményi összevonásokkal, megszűnésekkel kell operálni), vagy például hogyan nyújtsanak szolgáltatásokat az egyre kisebb számú lakosság számára.

A vidék számára nem is az a kérdés, hogy miként lehetne megoldani az elkerülhetetlen elnéptelenedést, hanem inkább, hogy miként lehetne olyan szintre visszaszorítani, hogy a lehető legkevésbé legyen fájdalmas.

Persze a világ más térségei is hasonló nehézségekkel néznek szembe, hiszen minden fejlett ország társadalma erősen öregszik, és a népesség is a nagyobb városokba koncentrálódik. Azonban Japánban a leggyorsabbak ezek a folyamatok, amelyek előrevetítik a többi ország sorsát is a lehetséges megoldási lehetőségekkel.

A megoldás a migráció vagy a robotok?

Az egyik kézenfekvő megoldás, mint ahogy azt sokan javasolják a nyugati országok számára is, a migráció. Azonban Japán ilyen szempontból is igen sajátságos, hiszen mindösszesen a lakosság 1,8 százaléka külföldi, míg összehasonlításként ez az arány az USA-ban 13%-ra tehető. Ráadásul a japánok nem is szívesen nyitnának a nagyobb fokú migráció felé, például egy friss közvélemény-kutatás szerint közel kétharmaduk nem támogatná az idegen munkaerő nagyszabású beáramlását.

A japánok igyekeznek inkább kihasználni a technológia adta lehetőségeket, és kihasználni az automatizációból, a robotizációból és a mesterséges intelligenciából fakadó előnyöket. Miközben a világ másik fele retteg, hogy a technológiák fejlődése tömegeket juttat az utcára, a japánok ebben látják részben a megoldást.

Elég gyakran lehet arról értesülni a hírekben, hogy éppen milyen robotot állítanak munkába Japánban. Amellett, hogy egyre több emberi munkát válthatnak ki a robotok, még olyan területekre is betörhetnek, mint az idősgondozás. A Bank of America Merill Lynch előrejelzései szerint az IT-beruházások az elkövetkező években 9 százalékkal is nőhetnek évente, ráadásul az ipari vállalatok mellett a szolgáltató cégek is fejlesztéseken gondolkoznak.