Rossz ómen az erősödő dollár

Tartós aranyralit prognosztizál a nyersanyag- és devizapiacok szakértője, aSaxo Bank vezető befektetési stratégája. Ole Hansen azt is elmondja az Alapblog.hu-nak, hogy életveszélyessé kezdenek válni az államkötvények, a közelgő hozamemelkedések drámai veszteségeket fognak eredményezni a hosszú távú befektetőknek. A kötvények legendás biztonsága ugyan megszűnik, de jobb a helyzet a részvénypiacokon, legalábbis a nagy, stabil, osztalékokat termelő vállalatok papírjai körében. 2017-ben sem számíthatunk arra, hogy beindul a tartós, komolyabb mértékű gazdasági növekedés világunkban, nagyobb a valószínűsége a recesszióba hajló helyzetnek, amiért leginkább a dollár felértékelődését okolhatjuk az interjúalany szerint.

Zentai Péter: Egyetért-e azzal, hogy a központi bankok beavatkozásai beváltják a hozzájuk fűzött reményeket: világszerte beindulhat a tartós gazdasági növekedés?
Ole Hansen: Inkább az aggodalomra okot adó jelek sokasodnak tovább – szerintem. A legproblémásabb ügy, mely mögött éppenséggel a jegybanki könnyítések húzódnak meg, az a globális kötvénypiaci buborék, aminek várható kidurranása hallatlan drámákat okozhat a befektetőknek. A következmények beláthatatlanok.

Az elnökválasztást követően nyilván kamatot emel a Fed…
Mindenesetre ezt lebegteti a kommunikációjával. Ezzel – akarva-akaratlanul – hozzájárul a dollár erősödéséhez. Az egyre masszívabbá váló dollár azonban árt a világgazdaságnak. Ugyanis a dollár felértékelődése újból óriási bajokat hoz a dollártól függő feltörekvő és részben az egyoldalúan nyersanyagtermelő gazdaságokra: devizáik leértékelődnek, megdrágul a számukra létfontosságú import, a főként dollárban denominált adósságállományuk pedig folytatja növekedését.
A dollár erősödését az amerikai jegybank belátható időn belül nem lesz képes megállítani.
A feltörekvő világ problémái átgyűrűznek a fejlett országokra és tovább rontják az ebben a kamatnélküli világban amúgy is vergődni kénytelen nagy nyugati és japán bankok helyzetét.

Mibe kapaszkodjunk, mibe kapaszkodhatunk 2017-ben?
A jegybankok kifogytak munícióikból, a további mennyiségi lazításoknak (QE-k) semmi értelmük sem lenne. A jegybankok a maximumot nyújtották annak érdekében, hogy megpróbáljanak egészséges életet lehelni a gazdaságba. Túlzott sikerrel azonban nem jártak, sehol sincs komoly, tartós növekedés.
A jövő évtől – a jegybankok várakozása szerint – már a politikán, a kormányokon a sor, hogy fiskális (költségvetési) stimulusokkal, járulék-leépítésekkel, adókönnyítésekkel lépjenek közbe. Ezen szükséges lépéseknek azonban sokasodó geopolitikai és belpolitikai problémák vetnek gátat, valamint belső és külső eladósodáshoz vezethetnek, miközben a hitelezéshez szükséges bankok rossz bőrben vannak.

Ön milyen irányt javasol a befektetőknek, mely eszközökbe vigyék a tőkéjüket?
Nem hagyható kommentár nélkül, hogy megjelentek a hosszú távú befektetők az arany és az ezüst, általában a nemesfémek piacán.
Tévedés azt feltételezni, hogy májusban véget ért a nagy aranyrali. Időleges leállás volt ez, technikai okok, mindenekelőtt a dollár erősödése hatott akkor fékezőleg a spekulánsokra. Ám most már a nemesfémek felértékelődése hosszú távú folyamatként indul be, mely mögött a geopolitikai bizonytalanságokat éppúgy látni kell, mint azt, hogy belátható időn belül nincs valószínűsége számottevő gazdasági növekedésnek, magasabb kamatoknak. Más kérdés, hogy a felértékelődő dollárból indítva az arany nem lesz nyereséges befektetés. Ámde a leértékelődő devizákban, euróban, jüanban számolva a nemesfémek nagyon is nyereséges befektetéseknek fognak számítani.

Az olaj világpiacán azonban áremelkedés indult be…
Ami már le is állt. Prognózisom szerint a következő egy évben 45-55 dollár között ingadozik a hordónkénti ár, sőt az a közeli hetekben, hónapokban negyven dollárig is lesüllyedhet. Két-három éves távlatban ugyanakkor tényleges keresletbővülésre lehet számítani, ami hatvan dollárig nyomhatja fel az árat. Azon a szinten azonban megint belépnek és stabilizálják a piacot a termelési költségeiket folyamatosan csökkentő amerikai palaolaj-termelők.

Oroszország és a vezető OPEC tagállamok most először mutatnak együttműködési készséget a termelési szintek befagyasztásában, s ennek nyilvánvaló az árfelhajtó hatása…
Igencsak kérész életűnek mutatkozott ez a „deal”. Szaúd-Arábia és Irán, ahogy az elmúlt évtizedekben sem, úgy eztán sem képes egy hajóban evezni: ősellenségek ők minden téren. A nagy, látványosnak prezentált alkuk közepette ráadásul megint belépett a piacra napi nyolcszázezer hordónyi plusz kínálattal Líbia és Nigéria – e két ország ezt a mennyiséget hamarosan ismét duplázni készül. Elképesztően hatalmas pluszok ezek a napi kínálatban. Az oroszok pedig – ahelyett, hogy kísérletet tennének a termelési költségek csökkentésére – a termelés befagyasztásával próbálnak nyomást gyakorolni a piacra, de ezt hosszú időn át képtelenek fenntartani.
Maradjunk abban, hogy az olajárak nem fognak érdemben emelkedni a közeljövőben.

Akkor tehát marad egyedül az arany?
És a részvények. Az egyedüli eszközosztály, ami pozitív hozamokkal kecsegtet, olyan vállalatok esetén, amelyek képesek profitot és ezáltal osztalékot termelni a befektetők számára. Míg a korábban a legnagyobb biztonságot jelentő államkötvények kezdenek a legbizonytalanabb eszközökké válni, addig ezt a biztonságot ma – furcsa módon – a stabil vállalatok részvényei szolgáltatják.
A befektetőknek a következő 12 hónapban a részvényekre, az aranyra és a dollárra érdemes fókuszálniuk.

Kiemelt kép forrása: www.intelligencesquaredus.org