aug.
1
2018

Rosszfiúk Ligája?

2019-ben két nagyon fontos esemény lesz az Európai Unió életében. Az egyik, hogy az Európai Központi Bank a 2015 óta tartó kötvényvásárlási programját befejezi 2019 év elején. A másik az ötévenként esedékes Európai Parlamenti választások lesznek.

A választások időpontja 2019. május 23-26. Az eddigi választási tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban és a többi Európai Uniós tagállamban is nagyon kevesen mennek el általában szavazni.

Az Európai Tanácsot az állam- vagy kormányfők alkotják, kiegészülve egy elnökkel, az Európai Bizottság elnökével és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével. Feladata a főbb politikai irányok kialakítása, valamint évente négy rendes ülés megtartása (uniós csúcs), amik kiegészülhetnek rendkívüli ülésekkel. A Tanács jelölteket állít és nevez ki egyes magas szintű uniós tisztségek betöltésére, például az Európai Központi Bank és a Bizottság esetében. Az Európai Tanács ülésein csak az állam- és kormányfők rendelkeznek szavazati joggal.
A választásra jogosultak csupán 25-30%-a voksolt az Európai Parlamenti választásokon. Továbbá a leadott voksok általában a belpolitikai viszonyokat tükrözték, nem voltak nagy összeurópai kérdések. Az állampolgárok nem érezték azt, hogy most fontos kérdések eldöntése lett volna a tét. A hatalmon lévő politikai elit nem tudott markáns üzenetet közvetíteni a választópolgárok felé.

A helyzet mára megváltozott az európai politikai életben. A megszokottól eltérően, számos politikai kérdés összeurópai szintre emelkedett – migráció, a 2021–2027-es időszakra szóló többéves uniós költségvetés, közös védelmi politika, Brexit, Oroszország elleni szankciók, az Amerikai Egyesült Államokkal kialakítandó viszonyrendszer kereskedelem és védelmi politika terén. 

Az Európai Parlament az Európai Unió jogalkotási folyamatában, az egyik legfontosabb intézmény. Törvények alkotására ugyan nem jogosult, de a Parlament jóváhagyása nélkül gyakorlatilag nem emelkedhetnek jogszabályok jogerőre, a Bizottság elnöke nem választható meg, továbbá az Európai Unió költségvetést is jóvá kell hagynia.

Ezekből a kérdésekből adódóan felértékelődött a következő évben esedékes választás tétje, mind a hagyományos európai politikai elit, mind a politikai főáramhoz nem sorolható erők számára. Megerősödtek az Európai Unió működését belülről megreformálni igyekvő és a jelenlegi intézményi struktúrát megtartani kívánó, a politikai főáramba be nem sorolható erők. Ezek jelenleg Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Ausztria.

Mielőtt a gondolatmenetemet folytatnám, érdemes áttekinteni a keretes részekben az Európai Unió intézményrendszerét. Az intézményrendszer stabilitása fontos a pénz- és tőkepiacok számára.

Az EP választásokkal kapcsolatosan egy nagyon fontos változásról említést kell tennem: 2019-től az Európai Parlament képviselőinek száma 751-ről 705-re csökken, miután az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót. A Brexit következtében megüresedő 73 helyből 46 tartalékban marad, amelynek egy részét vagy az egészét az újonnan csatlakozó országok között osztják majd szét.
A fennmaradó 27, volt brit képviselői helyet az aránytalanul kevés képviselővel rendelkező 14 tagállam között osztják szét.

Európai Parlament létszámának megoszlása országonként:

Láthatjuk, hogy az Európai Parlamenti választások tétje 2019-ben nagyobb, mint valaha! Egyre több az olyan hatalmon lévő politikus, aki nem tartozik az európai politikai elit főáramához. Ők egyre gyakrabban tesznek kijelentést arra vonatkozóan, hogy ha rájuk nézve sikeres lesz az Európai Parlamenti választás, akkor próbálnak majd szövetségeket kötni más, olyan politikai erőkkel, akik hozzájuk hasonlóan vélekednek a főbb kérdésekben. 

Az Európai Bizottság legfőbb feladata a jogszabályok kezdeményezése és becikkelyezése, valamint az uniós szerződések őreként is tevékenykedik, amik az EU jogalapját jelentik. Bizonyos esetekben végrehajtási és ellenőrzési feladatokat is ellát. A Tanács és a Parlament felkérhető előre meghatározott témakörökben jogalkotásra is. A Bizottság elnökét a Tanács javasolja minősített többséggel, és a Parlament hagyja jóvá abszolút többséggel.

Itt elérkeztünk a leglényegesebb ponthoz! Az Európai Tanács működése viszonylag könnyen blokkolható. Orbán Viktor Tusnádfürdőn egyenesen a Bizottság leváltását tűzte ki célul. Ha a Tanács a Bizottság elnökéről, a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslatáról szavaz, akkor azt minősített többséggel teszi. Akkor beszélünk egyébiránt minősített többségről, ha az alábbi két feltétel teljesül: a tagállamok 55%‑a (vagyis a gyakorlatban a 28 tagállamból 16) a javaslat mellett szavaz és a javaslatot támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviseli. Az eljárás másik elnevezése „kettős többségi” szabály.  Az uniós jogszabályok mintegy 80%‑át ezzel az eljárással fogadják el.

Amiben a fő politikai áramtól eltérő véleményen lévő erők bízhatnak, hogy létre tudják hozni a blokkoló kisebbséget. A blokkoló kisebbségnek legalább a Tanács négy, az Unió népességének több mint 35%‑át képviselő tagállamából kell állnia.

Ennél a pontnál kell eljátszani a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a blokkoló kisebbség megakadályozná a többség által javasolt Bizottsági elnök kinevezését, így a Bizottság felállítását, vagy esetlegesen a Parlamentben össze tudna olyan alkalmi koalíciót, akár frakciót hozni, amelyben minősített többséget igénylő törvényeket blokkolhatna. Fennállna annak a veszélye, hogy nincs egy ideig elnöke az Európai Központi Banknak. Mario Draghi mandátuma 2019 októberében lejár.

Azt gondolom, a választási siker mindkét oldalra vonatkozóan, a mozgósítási képességről fog szólni. Számomra az egyik fő kérdés az, hogy az európai társadalom mekkora mértékben elégedetlen a hatalmon lévő politikai elittel. Illetőleg a főáram szavazói mennyire lesznek fáradtak, mennyire mozgósíthatók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a változást akaró emberek könnyebben mozdulnak meg. Magyarország miniszterelnöke tusnádfürdői beszédében egyértelművé tette, hogy erői készen állnak a csatára!

Mindenesetre a tavalyi francia és holland választások lezárulásáig az európai kötvény- és részvénypiacok egyaránt idegesen viselkedtek. Az idei olasz választások emlékei még frissek, eső részvénypiacok, emelkedő kötvényhozamok a periféria országaiban. Az EKB kötvényprogram kivezetése mellett, a megerősödő euró-szkeptikusokból létrejövő „Rosszfiúk Ligája” okozhat néhány izgalmas órát a pénz- és tőkepiacokon.