Sid Meier rabjai

Gondolom, sokan ismerjük Sid Meier Civilization című játéksorozatát. Néhány hete olvastam, hogy Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség vezető közgazdásza is közénk tartozik. Még diákként ebben a játékban találkozott először a klímaváltozás problémájával és még ma is nagyon tetszik neki, ahogy a játékmenet a jelenséget kezelte:
Az iparosodás megjelenésével kezdetét vette a környezetszennyezés, külön hangsúllyal az igazi problémát jelentő kumulált szennyezésen, amit aztán egyre több körig tartott helyrehozni, hacsak az ember nem fordított energiát a megelőzésre (többek közt újrahasznosítás, tömegközlekedés, tiszta energia…). A Mol korábbi vezető stratégája aztán a végén még szomorkodik egy kicsit, hogy viszont a mostanában megjelent Civilization VI-ból a klímaváltozás veszélyére nevelés már kimaradt.

Viszont – és ezt már én teszem hozzá – szerencsére a szabadkereskedelem áldásos hatásainak hangsúlyozása ebben a kiadásban sem változott. Ha a játékban határokon keresztül kereskedik az ember (az uralkodó), akkor nem csak a kincstár bővül, de javul az élelmiszerellátás biztonsága, fokozódik a termelékenység, gyorsul a tudományos/technológiai fejlődés és kulturális fronton is gyorsabb lesz az előrejutás. Win-win-win-win.

Mintha csak Will Durrant, XX. századi író, történész és filozófus következő gondolatait vették volna alapul a játékszabály megírásakor: „A kereskedelmi útvonalak kereszteződésében eszmék találkoznak és az egymással harcoló szokások és hitek felőrlik egymást; a diverzitás konfliktust, összevetést és gondolatokat szül; a babonák kioltják egymást és kezdetét veszi az értelem.”

Sajnos ismerek még egy sokat használt idézetet, ami miatt mostanában talán jobban lehet aggódni a szabadkereskedelem fennmaradása, mint a klímaváltozás miatt. „Ha a termékek nem kelhetnek át a határokon, hadseregek fognak.” Ezt Frederic Bastiat mondta és neki volt tapasztalata a témában. Ugyanis a protekcionizmus aranykorában, a XIX. században élt.