Sivatagi árammal a stabil energiaellátásért

Miközben a világ legtöbb országában már biztosított az elektromos áramhoz való hozzáférés, addig az afrikai országokban, főként a szubszaharai térségben még komoly problémák vannak az áramellátással. Ugyanakkor jelentős különbségek fordulnak elő az afrikai kontinensen belül is, amíg a déli részek területén továbbra is elégtelen az áramellátás, addig néhány északi ország hatalmas fejlődésen ment keresztül. Elsősorban a napenergiára épülnek hatalmas projektek, aminek köszönhetően nem csak a saját energiaszükségletük fedezését oldhatják meg, hanem még Európa számára is exportálhatják a szaharai naperőművekben előállított áramot.

Habár az afrikai kontinens elektromos energia előállító kapacitása óvatos növekedést mutatott az elmúlt években, továbbra is időszakos áramkimaradások jellemzőek, még az olyan gazdaságilag fejlettebb országokban is, mint Dél-Afrika vagy Nigéria, amelyek egyébként természeti erőforrásokban gazdagok. Márpedig érthető módon az infrastruktúra hiánya a gazdasági növekedésnek sem tesz jót, hiszen a vállalkozások és egyéb intézmények működését is hátráltatja. A Világbank adatai szerint az alacsony megbízhatóságú, de rendkívül drága elektromos áram költsége átlagosan az afrikai országok GDP-jének csaknem 2,1%-át emészti fel.

Természetesen a korlátozott finanszírozási lehetőségek a megfelelő mennyiségű energia előállítását és az ahhoz tartozó infrastruktúra kiépítését is korlátozzák. Az afrikai kormányzatok évente átlagosan 12 milliárd dollárt fektetnek az energia szektorba, ami kevésnek bizonyul, hiszen 2015-ben is hozzávetőlegesen 33 milliárd dollárra lett volna szükség a normális működés biztosításához. Ráadásul a becslések szerint 2040-re ez az összeg 63 milliárd dollárra növekszik.

Forrás: Világbank

Forrás: Világbank

Ugyanakkor rendkívül nagyok a különbségek Afrika egyes részei között is. A déli térségekkel ellentétben az észak-afrikai országok az utóbbi időszakban erőteljes fejlődésen mentek keresztül az energia előállítás tekintetében. Ezt nagyon jól mutatja, hogy Egyiptom, Algéria, Tunézia és Marokkó igazi innovátorként már több milliárd dollárnyi összeget fektetett az utóbbi időszakban a megújuló energetikai, elsősorban napenergiára épülő projektekbe. Ezeken a kietlen területeken a nagyléptékű használatnak köszönhetően azt remélik, hogy sikerül megoldani az energiabiztonság kérdéseit és emellett még új üzleti lehetőségeknek is meg lehet ágyazni. A kiépülő naperőművek olyan kapacitást tesznek várhatóan lehetővé, hogy abból az országok szükséglete mellett még exportálni is lehet elektromos áramot.

Tunéziában például a TuNur napenergetikai projekt keretében egy új interkontinentális energiafolyosót terveznek kiépíteni Észak-Afrika és Európa között, amivel 2 millió európai felhasználót láthatnak el energiával. A 10,7 milliárd dolláros 4,5 GW-os megaprojekt révén a földalatti kábelhálózat Máltán, Olaszországon és Franciaországon át egészen az Egyesült Királyságig tudná eljuttatni az áramot. A Manhattan város területének háromszorosán elterülő naperőmű komplexum 2019-re készülhet el, az Európával összeköttetést biztosító hálózat máltai ága pedig leghamarabb 2021-ben.

A tunéziaihoz hasonló a marokkói Noor Ouarzazate komplexum, amelyet jelenleg a világ legnagyobb koncentrált naperőműveként tartanak számon. A szintén a Szaharában elhelyezkedő városméretű projekt 2018-as befejezését követően 1,1 millió embert láthat el elektromos árammal, ráadásul 2020-ra már a megújulókból állíthatja elő az energia 42%-át. A 2010-ben Egyiptomban épült Kuraymat napenergia mező már most is 2 millió ember energiaigényét állítja elő.

Ugyanakkor az említett országok nem csak a megfizethetőbb technológiák által nyújtott lehetőségeket használják ki, hanem nagy hangsúlyt fektetnek az energiahatékonyságra is. Kiemelhető például Marokkó, amely környezetkímélő megoldások mellett tette le a voksát, ambiciózus célokat tűzött ki a széndioxid-kibocsátás csökkentésére, és többek között az üzemanyag-támogatások fokozatos visszavágása mellett döntött.

Ahhoz, hogy Afrika-szerte elterjedjenek a hasonló intézkedések, talán megoldás lenne a vállalatok és az állam közti nagyobb fokú együttműködés, vagyis több PPP projekt. Az alternatív energiák, főleg a napenergia az egész kontinensen kiaknázható energiaforrást jelent.