Soha sincs jó idő, mindég esik az eső…

Mostanában mindenki azon kesereg, hogy Magyarországon nincs növekedés, nulla a növekedési potenciál, kicsi a beruházási ráta, soha nem lesz itt már semmi, tán az egész ország egyszer csak eltűnik. Feltehetnénk persze a kérdést, hogy vajon mi a fenétől lett volna növekedés az elmúlt években, amikor a kormányzat 2006 óta 6%-pontnyi megszorítást volt kénytelen végrehajtani, közbejött egy globális pénzügyi válság, és az elmúlt 4 évben akkora mérlegalkalmazkodás (deleveraging) van Magyarországon, mint nagyon kevés országban?

Lássuk milyen három csapás érte az országot egymás után: először is a kormányzat egyensúlya úgy elszállt 2002-re (amit négy éven át sikerült takargatni, elmismásolni, elodázni), hogy 2006-ra nem volt más lehetőség: helyre kellett állítani az egyensúlyt. A Világbank adatai szerint a 2006-os (cash-based) 8,6%-os hiányt 2008-ra 3,8%-ra szorítottuk le, ami 5%-pontnyi kormányzati nadrágszíjhúzást jelentett. Ez önmagában is képes megölni a növekedést, meg is tette, 2006-7-8-ban nulla közelében tántorgott a magyar gazdaság. Ezután jött a második csapás, a globális válság (2009), ami a súlyos csapást mért a legtöbb országra, így ránk is. Ennek azonban nem csak maga a válság volt a következménye, hanem az is, hogy a lakosság és vállalatok hozzáállása megváltozott, és azóta is tart: elindult a hitelundor kora (erre rátett még 3 lapáttal a kormányzati bankellenes politika, aminek következtében a bankok ha tudnának sem akarnának hitelezni!). Mit jelent ez? Azt, hogy mindenki fél, hogy jön az újabb válság, megint rossz lesz, és ezért extrém óvatosak: fogyasztásukat, beruházásaikat visszafogják, hiteleiket visszafizetik, megtakarításokat képeznek. Ez egészen brutális méreteket ölt. Például ha megnézzük, hogy a hazai vállalati szféra mennyi betétet helyez el és mennyi hitelt vesz föl a magyar bankoktól akkor jól láthatjuk, hogy 2009-ig egyre nőtt a nettó hitelpozíciójuk, azóta pedig durva megtakarítókká váltak. Nézzük mennyi volt a vállalati nettó hitelpozíciójuk:

2003.jan: -2000 mrd Ft

2006.jan: -3000 mrd Ft

2009.jan: -4700 mrd Ft

2010.jan: -4100 mrd Ft

2011.jan: -3500 mrd Ft

2012.jan: -3300 mrd Ft

most:  -2200 mrd Ft

A lakosság esetében hasonló a helyzet. 2009 eleje óta 1000 milliárd forinttal javították a hitel-betét pozíciójukat, miközben bő 1000 milliárddal nőtt az állampapír-állományuk, és ugyanennyivel a befektetésijegy-állományuk is (ez egyébként az egykulcsos adó egyik következménye is: azoknál hagyott pénzt, akik nem elköltötték, hanem megtakarították azt!).

Ekkora hitelundor mellett nem az a csoda hogy nincs növekedés, hanem az a csoda, hogy egyáltalán nincs mélyrecesszió. Ez utóbbi pedig nem másnak, mint az EU-mannának köszönhető (3-4 mrd EUR/év pénzeső)

Itt az elmúlt években minden szektorban brutálisan folyt a mérlegalkalmazkodás: az állam levitte a hiányt majd kétszámjegyűről a 3%-os limit alá, a vállalatok és a lakosság csak fizeti vissza a korábbi hiteleket és megtakarít (emiatt tehát nem fogyaszt és nem ruház be). Jól látható tehát hogy az elmúlt 7 évben mindig szembejött valami, ami miatt nem volt növekedés: 2006-7-8: állami megszorítás, 2009: globális válság, 2010-től pedig hitelundor/deleveraging.

Ennek lett az a teljesen nyilvánvaló következménye, hogy a GDP 2005-6-7-óta nem bővült. De mitől is bővült volna, ha minden évben volt a GDP 1-2-3%-át kitevő szembeszél? Folyamatos szembeszéllel 0 volt a növekedés, szembeszél nélkül ennél mindenképp magasabb lesz. Lehet tippelgetni, hogy ez a “magasabb” mit jelent: éves 1 vagy 2 vagy 3%-ot, de hogy valamekkora növekedés lesz, az szinte biztos.

Mivel a kormányzat nem szorít tovább, a külső környezet javul, az EU-s pénz csak hullik ránk, a vállalati hitel-visszafizetés az MNB NHP programja miatt megállhat, így a fentiek közül egyedül a lakosság marad kérdéses: vajon továbbra is megtakarítanak, vagy elkezdenek fogyasztani (a rezsicsökkentés és reálbér-növekedés a szegényebb rétegek kezében hagy pénzt, akik valószínűleg fogyasztani fognak belőle)? Mindezek együttesen abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon nem csak egy egyszeri csodáról van szó, nem arról, hogy 2014-ben kicsiholnak valami mesterséges növekedést, a választásra, hogy mindenki örüljön, hanem arról, hogy a következő években stabil, kiszámítható növekedés lehet – akár sok éven át is!

www.zsiday.hu