Sokan hitelből váltak polgárrá

Kevés valódi vagyont és igazi befektetési gurut lát Magyarországon a privát banki, vagyonkezelési szolgáltatásokat nyújtó hazai Concorde Alapkezelő vezetője, Bilibók Botond, aki szerint a válságok mindig újratermelik önmagukat.

Önt személy szerint meglepte a pénzügyi válság kitörése?
Bilibók Botond: A kitörése nem. A nagysága igen. Amikor még senki nem hallotta vagy nem akarta meghallani, 2006-ban több helyen nyilatkoztam, hogy ami történik a tőzsdéken, különös tekintettel Kínára és más fejlődő piacokra, valamint a nyersanyagpiacon, az több mint furcsa, az már az őrület jegyeit mutatja.

Milyen tanulságokat von le az eddig látottakból?
B.B.: Hogy semmi nem változik gyorsan és jelentősen. Volt nagy krach többek között 1907-ben is, 1930-ban is, 1970-ben is, nem?

Valahogy most mintha minden úgy menne tovább, mint eddig. Vagy ez csak a látszat?
B.B.: Igen, erről van szó. Minden válság bizonyos tekintetben kijózanító, de majd valahol más területen újratermeli önmagát.
Úgy tűnik, hogy a pénzügyi világ még mindig távol áll a valóságtól, miközben ötödével esett vissza az ipari termelés Európában.
A pénzügyi piacok nem követik a reálgazdaságot, hanem a reálgazdaság jövőbeli alakulását próbálják előre jelezni, ha úgy tetszik, fogadni rá. És aki fogad, az téttől függően vagy sokat, vagy keveset veszít, vagy nyer.

Nálunk meglehetősen újkeletű a polgárosodás. Hogyan kell elképzelni egy vagyonos embert, mi az, ami közös bennük?
B.B.: A kommunizmus itt is tönkretette az évszázados családi vagyonokat. Az újraépítkezés megkezdődött, sokan látjuk ennek különböző formáit. Azonban nyugat-európai értelemben kevés a vagyonos ember. A többségük még csak a tőkefelhalmozás kezdeti szakaszában van. Jól látható ez a válság hónapjaiban, amikor érzékelhető, hogy kik azok, akik valóban komoly likvid vagyonnal rendelkeznek, és kik azok, akik hitelből váltak polgárrá. De talán itt a közös pontok helyett inkább a különbséget emelném ki. Azok, akik hitelből váltak gazdaggá, a válság vesztesei. Ezzel ellentétben azok, akik valós vagyonnal rendelkeznek, még nyerhetnek is a válságon, hiszen marad felhasználható pénzük, amelyet most, egy kis odafigyeléssel, jól be lehet fektetni.

A vagyonos embernek esetleg nagyobb az önbizalma?
B.B.: Sokfélék, mint az emberek általában az élet más területein. Mint például az utakon. Van, aki udvarias és van, aki az öklét rázza.

Bejön és nejlonzacskóban leteszi a pénzt?
B.B.: Utal.

Rendben, eljön az illető 70 millió forinttal, és azután mi történik?
B.B.: Közös ismerkedés veszi kezdetét. Mindenekelőtt meg kell ismerni azt, akinek a vagyonát kezeljük. Ez akár több évbe is beletelhet. Az esetek többségében, főleg olyanokkal, akiknek ebben semmilyen tapasztalatuk sincs, óvatosan indulunk, és csak fokozatosan javaslunk kockázatvállalást. A vagyonkezelés során mi az összes befektetési döntéshez szükséges terhet levesszük az ügyfelek válláról.

Elmagyarázza neki, hogy két-három évig mit fog csinálni a pénzével?
B.B.: Nemcsak két-három évig, hanem mindig minden körülmények között. A kapcsolattartás folyamatos. Általában havi, de inkább negyedéves rendszerességű; a régi ügyfeleknél néha ennél is ritkább, ami a bizalom legfőbb jele. Az ügyfelek azért bíznak meg bennünket, hogy mi kezeljük a portfóliót, ne ők, de a tájékoztatás elengedhetetlen.

Van, akit udvariasan kitessékelnek?
B.B.: Inkább olyanokkal találkozunk, akikkel az első néhány beszélgetés után közösen jutunk arra, hogy mégsem való nekik a tőkepiac. Sokan félnek tőle, semennyi bizalmuk sincs. Nekik hosszú távú, akár kis kockázatú portfólió sem való. A legfontosabb, hogy mindenki jól aludjon.

Látva a külföldi privát bankárok diszkrét jelenlétét Magyarországon, sokan szállodákban vagy más patinás helyeken székelnek, sejthető, hogy elég sok pénz van az országban. Több, mint amennyit gondolnánk?
B.B.: A külföldi privát bankárok már több mint egy évtizede jelen vannak Magyarországon, csakúgy, mint a régiónk vagy a világ más országaiban. Egy privát bankárnak az a feladata, hogy nagy megtakarítással, vagy ha úgy tetszik, nagy vagyonnal rendelkező emberek, családok vagyonkezelését segítse. Ahol tehát vannak ilyen családok, ott privát bankárok is vannak. Amíg két évtizede csak berepülőpilótákkal találkozhattunk, ma már néhányan magyar székhellyel végzik ezt. Az átlagos magyar megtakarítási ráta egyébként alacsony, és össztársadalmi szinten a nagy vagyonnal rendelkező magyarok száma is alacsony. De ez nem jelenti azt, hogy a privát bankári szolgáltatásokra ne lenne szükség.

Minek hatására esnek be Önökhöz az ügyfelek?
B.B.: Amikor kezdtük, illetve az első évek elsősorban az elérhető hozamokról szóltak. Ez mindmáig nagyon hangsúlyos maradt, de emellett fontos és egyre fontosabb szempont a korrekt, átlátható szolgáltatás. A kérdésére válaszolva számos esetben ügyfeleink azok, akik azt tanácsolják ismerőseiknek, hogy keressenek fel bennünket, ami egyrészt pozitív visszajelzés a munkánkról, másrészt ennél jobb referenciát elképzelni sem lehet.

Mekkora szerepet játszik a személyes ajánlás?
B.B.: A személyességnek talán mindennél nagyobb szerepe van. Ebben a műfajban nem lehet találkozni óriásplakátokkal és tévéreklámokkal, sőt a Wegelin vagy a Bordier privát bankról kevesen hallottak. Pedig igencsak komoly, fajsúlyos intézmények, amelyek a privát banki szolgáltatók elitjébe tartoznak!

Vannak-e lehetséges ügyfelek, akikkel nem kívánnak foglalkozni?
B.B.: Vannak.

Mégis, milyen körből származnak, akikkel dolgoznak?
B.B.: Van, aki a mai napig kétkezi, fizikai munkát végez, van, aki szellemi foglalkozású, és vannak a vállalkozásokat alapítók és működtetők, vagy akik esetleg már értékesítették korábban alapított cégüket. Új kollégáimnak mindig elmondom, hogy mindebből egy dolgot érdemes megfigyelni. Az ügyfeleink nem egy szűken meghatározható körnek a tagjai, hanem az a közös bennük, hogy az átlagosnál szorgalmasabbak, kitartóbbak. Bármilyen szektorban lehet üzleti, anyagi sikereket elérni, ha a fentieket valaki betartja.

Nyilván nap mint nap figyelik a pénzpiacokat, mégis kik azok a mértékadó emberek, guruk, lapok vagy honlapok, akik és amelyek befolyásolják az Ön befektetési döntéseit?
B.B.: A magyar piacról még hiányoznak a sokat megélt és sokat látott, sok tíz éven keresztül kiemelkedő eredményt produkáló befektetők, a „nagy öregek”, akikkel külföldön találkozni lehet. Fiatal titán van elég itthon is, külföldön is… Elsősorban ezekre a külföldi nagy öregek véleményére vagyok kíváncsi. Ők általában nem egy-egy intézmény szekerét tolják, és nem megbízások miatt mondják el véleményüket, már régen önállóak. Csak néhányuk: Marc Faber (Thaiföldön élő, svájci származású vagyonkezelő, onnan szerezte hírnevét, hogy eredményesen szemben úszott az árral – a szerk.), Jeremy Grantham (GMO), Felix Zulauf (a svájci bankárt évtizedek óta nagyra tartják: tavaly az angol font zuhanását jósolta meg az amerikai dollárral szemben, az a tranzakció negyvenszázalékos hasznot hozott követőinek. Idén az év elején a forint 2009-es összeomlását jósolta, mire a forint mélypontjára zuhant – a szerk.), David Rosenberg (a tavalyi évig a Merrill Lynch kanadai származású vezető stratégája – a szerk.).

Mennyire lehet önállóan gondolkodni, mennyire kell haladni a lemmingekkel?
B.B.: Önállóan gondolkodni muszáj, másképp nem megy, de el kell fogadni, hogy itt is ciklikusan nagy a túlszaporulat, ezért szokták mondani, hogy a tőzsdéken a nyájszellem gyakran uralkodó. Időről időre megnő a spekulánsok száma, akik aztán nagyrészt kirostálódnak a piacról. Igen, jó ez a lemminges metafora…

Rövid ideig úgy tűnt, hogy nincs kit követni, most megint felállt a trend? Van véleményformáló vagy megérzés, amelyet követnek?
B.B.: Egyelőre az úgynevezett top-down megközelítés, azaz a makrogazdasági kérdések uralják a mindennapokat. Milyen is ez a válság, V, W, L, U alakú, és így tovább. Sikerül-e valóban kezelnie a kormányoknak, jegybankoknak a problémát? Mi lesz a nagy állami eladósodottságok ára? Közben a különböző szektorok szakadnak el egymástól, a vállalati értékek és értékelések sokkal szélesebb intervallumban szóródnak, mint az elmúlt 3-4 évben bármikor. Ez előrevetíti azt, hogy a bottom-up megközelítés, azaz a vállalatok elemzése útján lehet majd értéket találni és hozamra fordítani.

Az arany a napokban túllépte az 1000 dollár/unciás bűvös határt. Hiba volt mellőzni ezt a nemesfémet?
B.B.: Az aranyról sokféle vélemény hangzik el. Volt olyan tíz év, amikor az értéke ötödére esett, volt olyan, amikor ötszörösére nőtt. Mára szerintem majdnem olyan befektetési eszközzé vált, mint bármely nyersanyag, de legalábbis nemesfém.

Aktuális-e még a régi aranyszabály: a pénzed harmada ingatlan, harmada arany vagy készpénz, harmada pedig részvény?
B.B.: Ez alkat és életkor kérdése. Van, amikor a részvényből sokkal többet kell tartani, van, amikor az alacsony kockázatú eszközből. Az ingatlant és az aranyat ilyennek aposztrofálják, de van mellette még sok eszköz. Az arany is a felére esett 1980 és 1982 között, míg láthattuk az elmúlt években, hogy az ingatlan is tud óriásit esni. Sokan Magyarországon spanyol tengerparti ingatlanba fektettek, azzal, hogy az biztosan jó és alacsony kockázatú. Nem szeretnék most a helyükben lenni: helyenként több mint 50 százalékkal esett az ár, de átlagosan is több mint 20-szal!

Számol-e azzal, hogy az államok eladósodása miatt az euró vagy a dollár erős inflációs nyomásnak lesz kitéve?
B.B.: Az adósságot vissza kell fizetni. Ha nem lesz elég nagy gazdasági fellendülés, és nem sikerül az adókat beszedni egyre nagyobb mértékben, akkor óhatatlanul el kell vagy el fog értéktelenedni az adósság, mégpedig infláció útján. Több év távlatában komolyan számolni kell ezzel.

Az amerikai szövetségi bank (Fed) azzal biztat, hogy valahogy vissza tudja venni azt a sok pénzt, amelyet most a mélyebb válság elkerülése végett a pénzügyi szektorba nyomott, azaz a sok pénz nem okoz elértéktelenedést. Bízik Ön a dollár stabilitásában?
B.B.: A Fednek ez a dolga. Hogy sikerül-e, meglátjuk. A dollár mellett a fejlett világ mind eladósodott, így hát miért pont a dollár gyengülne emiatt? Az USA gazdaságpolitikájának reakciója mindig gyorsabb volt az európainál, és lehet, hogy emiatt az euró gyengül majd a dollárral szemben. Mivel a dolog erősen kétesélyes, ha nincs erős meggyőződés, akkor ki kell ezt hagyni a befektetési döntésekből.

Tudom, hogy ez nem a befektetői, hanem a vállalkozói nézőpont, de ha most sokan úgy gondolják, hogy gyengül a dollár, akkor dollárban kellene felvenni hitelt?
B.B.: Svájci frankban és euróban is sokan vettek fel hitelt. Ezt most már EU-s szinten szabályozni akarják! Miért? Mert a politikusok előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a hitelfelvevők többségénél merő – és legyünk őszinték, hozzá nem értő a – spekuláció a kamatokra és a keresztárfolyamokra. Ezért a hitelfelvevő felelőssége sokkal kisebb, mint az intézményrendszeré: bank, biztosító, brókercég, pénzügyi tanácsadó, vagyonkezelő, vagyis azok összessége, akik nyújtják e hiteleket.

És a forint? Mennyire lesz stabil, milyen a normális árfolyam az euróhoz képest?
B.B.: Annyira lesz stabil, mint amennyire a magyar gazdaságpolitika és annak nemzetközi megítélése. Nincs olyan, hogy normális árfolyam. Van különböző módszertanokkal számolt, valamint kívánatos, esetleg várt árfolyam. Ez utóbbiak 250-300 forint között vannak most. Hosszabb távon pedig az első kérdésekre adott válasz függvényében lehet mondani véleményt. Én nem szeretnék várakozásokat megfogalmazni a magyar gazdaságpolitikára. Elég a soha nem múló remény?

Visszatekintve: az elmúlt 10 év az évszázad kereseti lehetősége volt, amely egyhamar nem fog visszatérni?
B.B.: Úgy tűnik, hogy egy időre ki tudja, mennyire hitelből, tehát nem saját tőkéből szerencsét kovácsolni nem lesz olyan könnyű. Mert nem kap a világ majd annyi pénzt erre, mint az elmúlt évtizedben.

Forrás: Haszon magazin – 2009. október 1.