Sokat a semmiből – tranzakciós adó hatásai

A napokban került a kezembe egy tanulmány, amit az európai alapkezelők szövetsége, az EFAMA készített a 2014-től 11 eurózóna tagállam által bevezetni tervezett pénzügyi tranzakciós adó hatásairól. Az adóból 35 milliárd eurót remélnek a bevezetni szándékozó országok és a tervek szerint az értékpapírügyletekre az árfolyamérték 0,1%-át, míg a származtatott ügyletekre a mögöttes érték 0,01%-át vetnék ki.

Számos érvet lehetne felsorolni, hogy miért káros az ilyen jellegű tranzakciós adó, az iparági érdekvédelmi szövetségek, a  lobbi szervezetek anyagai bővelkednek ezekben: piactorzító, nem versenysemleges, megtakarítás csökkentő, gazdasági  növekedést visszafogó, stb.. Az érvek többsége szerintem helytálló, de a befektetési alapok esetében van egy mindennél  erősebb. Az EFAMA számításai szerint az adó a pénzpiaci alapok befektetőit éves szinten 0,62 százalékkal kurtítatná meg  az eurózóna egészében. Az adót bevezető országokban pedig évi 1,08%-kal rontaná a pénzpiaci alapok befektetőinek  hozamát. Ráadásul a pénzpiaci alapok tranzakcióinak (illetve a befektetési jegyek visszaváltásának) adóztatása a  számítások szerint a 35 milliárdos remélt adóbevétel közel ötödét hozná.

Tekintettel arra, hogy az eurós pénzpiaci alapok által vásárolt értékpapírok hozama legfeljebb 2, de jellemzően inkább 1-1,5  százalék körüli és ennek emelkedése nem nagyon várható, az alábbi kimenetelek lehetségesek: az alapkezelők ingyen  dolgoznak, a befektetők elfogadják, hogy negatív hozamokat kapnak, a pénzpiaci alapok előbb-utóbb megszűnnek. (Elvileg előfordulhat az is, hogy a pénzpiaci alapok a kockázatosabb, de magasabb hozamú befektetések irányába mozdulnak el, de ezt a szabályozás nem nagyon engedi. Nyilván az alapkezelők törekszenek majd arra, hogy csökkentsék az alap forgási sebességét, azaz minimalizálják a fizetendő tranzakciós adót, de ezzel a hatással az EFAMA számolt, ennek figyelembe vételével kapta a fenti számokat.) Hosszú távú megoldásként sem az első, sem a második opciót nem tudom elképzelni, így hát marad a pénzpiaci alapok lassú lemorzsolódása, eltűnése.

A tervezett adóbevétel így pedig vélhetően nem fog teljesülni. Majd meglátjuk. Mindenesetre érdekes lesz a helyzet, hogy a befektetők elbizonytalanodva a bankbetétek biztonságát illetően, valamint látván a tranzakciós költségek előtt is jó esetben nulla pénzpiaci hozamot, mihez fognak kezdeni megtakarításaikkal. Nem lesznek könnyű helyzetben. A kormányok ugyanis a jövőben még számos ötlettel fognak előrukkolni, hogy miként lehetne a vagyonosok megtakarításainak egy részét elvenni és odaadni az eladósodottaknak. Erről a pénzügyi elnyomásról fog szólni ugyanis ez az évtized. Az egyszerűség kedvéért mindenesetre a tranzakciós adót hívjuk ezentúl folyamatos vagyonadónak.

financial repression 2