37189670 - world on a chessboard isolated on blue sky background.

Sokk és következmény

A kevésbé ellenőrzött, a hatalmukat egyre inkább összpontosító kormányok által irányított feltörekvő országokban erőteljesebben emelkedtek az eszközárak, jobban teljesítettek a tőzsdék, mint azokban az ugyancsak feltörekvő államokban, amelyekben erősebbek a kormányokat ellenőrző jogállami intézmények. Figyelmeztető jel azonban, hogy növekednek a kockázati felárak, a nemzetközi piacok nagyobb valószínűségűnek tartják az államcsőd bekövetkeztét a centralizáló kormányok irányította államokban. Egyebek között erről adott interjút a nemzetközi gazdasági-pénzügyi-politikai kockázatok előrejelzésére szakosodott amerikai Eurasia Group vezető elemzője, Alexander Kazan. Elemzésük szerint a bal- és a jobboldali politikai populizmus nyomulása az egyik legnagyobb globális kockázat. Mindkettő – az interjúalany állítása szerint – a globalizációval együtt járó gazdasági és migrációs sokkhatások következménye. Ezen sokkok nem kímélték sem a gazdag, sem a feltörekvő országokat.

Zentai Péter: Az Eurasia Group agytrösztje két-három éve következetesen állítja, hogy a populizmus előretörése az egyik legnagyobb globális kockázat – nem csupán politikai, hanem gazdasági-pénzügyi értelemben is: rendkívüli kihívás a feltörekvő országok és a legfejlettebb demokráciák számára. Hogy jutottunk idáig?
Alexander Kazan: Leegyszerűsítve az a válasz, hogy a pénzügyi-gazdasági válság nyilvánvalóvá tette, hogy minden országot, minden ország közvéleményét „globalizációs sokk” érte. Ennek néhol gazdasági jellegű volt a természete, másutt a migráció ijesztő felgyorsulása okozott sokkot. Ahol gazdasági-pénzügyi romlást és a társadalmi igazságtalanságok, jövedelmi egyenlőtlenségek hirtelen és erőteljes fokozódását hozta felszínre a globalizáció, ott inkább a baloldali populizmus nyomult a helyi politika előterébe. Ahol a migrációs nyomás, az attól való félelem volt a fő motívum, ott a jobboldali populizmus került előtérbe. Egy sor országban pedig egyszerre jelentkezett a globalizáció által kiváltott sokk mindkét változata…

Említene – ezzel kapcsolatos friss kutatásaik alapján – konkrét példákat mind a gazdag, mind a feltörekvő országok világából?
Görögországot, Belgiumot, Svájcot nagyon erős kereskedelmi-pénzügyi sokk-csapások érték az elmúlt években. Chile, Thaiföld és Belgium szenvedte el ugyanakkor a legsúlyosabb migrációs sokkot. Az élenjáró fejlett országok közül Svájc mellett az USA, Franciaország, Olaszország, Belgium és Kanada a sokk mindkét változatát „megszenvedi”. Jellemző következménye a globalizáció kiváltotta sokk-hatásoknak, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban azon politikusok, pártok iránt növekedett meg az „igény”, amelyek harcot hirdetnek a politikai-társadalmi életet korábban irányító elit ellen és az ideológiai szélsőségek felé „kacsintgatnak”.

Kimondható tehát, hogy a radikálisabb politizálás mindenütt kezd jellemzővé válni és hogy ezért a globális gazdasági folyamatok alakulása a fő felelős?
A dolgok nem ennyire leegyszerűsíthetők, de tény, hogy a fejlett, gazdagabb országok relatív ipari hanyatlása és az ezáltal kiváltott foglalkoztatás-csökkenés, néhol a fiatalok körében jelentkező kiugró munkanélküliség erősen összefügg a globalizáció és az automatizáció kettős hatásával. Spanyolországban és Görögországban annyira „húsbavágóan” nyomultak a felszínre ezek a hatások, hogy ott a baloldali populisták rendkívüli módon előre tudtak törni. Eközben a sokkoknak mérsékeltebben kitett USA-ban, Németországban, Franciaországban, Japánban és Nagy-Britanniában egyelőre nem egyértelműek, hogy melyek a tartós és melyek az átmeneti politikai következmények. Ezen országokban eleve sokkal stabilabban, hitelesebben működnek a (demokratikus) intézmények és/vagy a szociális hálók.

Tény azonban, hogy Nagy-Britanniában az emberek többsége a Brexit-re, Amerikában Trumpra szavazott… Nyugat-Európa országai azonban nem mentek el ilyen „messzire”. Miért?
Amerika és Nagy-Britannia – viszonylagosan – ugyanakkora kereskedelmi és pénzügyi csapást szenved, szenvedett a globalizációs sokk által, mint Németország, Hollandia, Franciaország. Ugyanakkor az angolszászok – mindent egybevetve – csekélyebb migrációs sokknak lettek kitéve, mint a nyugat-európaiak. Az, hogy mégis bekövetkezett a Brexit és bejött Trump, de ilyesfajta radikalizálódás nem következett be Nyugat-Európában, vélhetőleg abból fakadhat, hogy Európa gazdagabb országai sokkal erősebb biztonsági-szociális hálóval, jóléti ellátást biztosító rendszerrel bírnak, mint az USA és az Egyesült Királyság.

A mi számunkra külön izgalmas, hogy mit állapított meg elemzésük a feltörekvő, köztük kelet-közép-európai országokra nézve – a globalizáció okozta sokkhatások gazdasági-pénzügyi és politikai következményeiről…
Tényszerűen abból kell kiindulni, hogy a feltörekvő piacokhoz sorolható országoknak eleve gyengébb alapokon állnak, kevésbé meggyökeresedettek a (demokratikus) intézményei, mint a fejlett piacoknak számító államokban. Az általunk górcső alá vett feltörekvő országokban (Venezuela, Egyiptom, Törökország, Argentína, Thaiföld, Magyarország és Lengyelország) az elmúlt néhány évben felülről, kormányzati szintről irányítottan tovább is gyengítették a demokratikus államokat jellemző alapokat. A kormányok el tudták fogadtatni a migrációs és gazdasági sokkoktól rettegő tömegekkel, hogy „ki kell húzni a szőnyeget” a jogállami intézmények alól, a kormányoknak pedig egyre nagyobb hatalmat kell kapniuk – az intézmények rovására.

Milyen a reális gazdasági-pénzügyi hatása ennek a hatalmi eltolódási folyamatnak? Hogyan befolyásolja a politikai koncentráció ezen országokban a befektetési eszközök, az ingatlan, a részvények, a kötvények árának alakulását?
E tekintetben Lengyelország, Thaiföld, Malajzia, Magyarország, Törökország, Dél-Afrika, Egyiptom tőkepiacait vizsgáltuk és viszonyítottuk azok teljesítményét más, kevésbé kormány-központúvá tett feltörekvő országokéhoz. A végkövetkeztetések levonásával helyesebb még várni, de az már megállapítható, hogy a vizsgált hét, politikailag összpontosító ország közül négyben – Egyiptomban, Törökországban, Magyarországon és Lengyelországban – a tőzsdék a világ legjobban teljesítő részvénypiacai között szerepeltek az utóbbi egy esztendőben.
Ugyanakkor az is tényszerűen kimutatható, hogy az intézményeiket gyengítő országok kötvényeinek piaci felára annak ellenére viszonylag nagyon alacsony, hogy agresszívebb a fiskális (költségvetési) költekezésük és emiatt előbb-utóbb romlania kell az általános pénzügyi helyzetüknek.
Csakhogy e felárak ezen (összpontosító) országok körében meglehetősen szóródnak, változóak: azokat a különbségeket tükrözik, amelyek az ezen csoporthoz tartozó egyes országok külső egyensúlyában jelentkeznek.
Igazából az mond sokat várható pénzügyi-gazdasági-piaci jövőjükről, hogy – a jelenlegi viszonylagosan alacsony kamatfelárak ellenére – a csődvédelmükre köthető biztosítások piaci ára viszont feltűnően magas. Egy államcsőd bekövetkeztének valószínűsége tehát – a piac ítélete szerint – nagyobb az központosító feltörekvő országokban, mint ott, ahol a jogállami intézmények erősebbek.
Azt látjuk tehát, hogy manapság a kevésbé ellenőrzötten működő kormányok az eszközárak komoly emelkedéséhez járulnak hozzá ugyan, de – hosszabb távra szólón – növelik országaikban a különféle kockázatokat.