Sokk, terápia

El fogjuk érni, hogy a külföld belénk vetett bizalma nagyobb lesz, mint ami belülről fakad. A várakozások, bizalom és a jövőbe vetett hit alaptételek. A gazdaságpszichológia már régen túlnőtt a közgazdaságtanon. Néhány éve még elképzelhetetlen intézkedések sorozata próbálja megoldani a válságot világszerte, országok sora keresi a gazdaságpolitikai megoldásokat sőt, az irányt a helyzet orvoslására. Európában ma már mindenki külön úton, sokszor irányt változtatva próbál haladni, sodródni a vélt gazdaságpolitikai megoldás felé. Tovább folyik a közgazdasági iskolák érvháborúja, és a világszintű pénzügyi bűvészmutatvány a problémák eltakarására. Nincs konszenzusos recept, túl kell élni és valahogy, de mindenáron elkerülni a piaci (kamat-) szorításokat. Az elmúlt két évtized világgazdasági jólétének ára van, mindenütt.

Ami fix pont volt nagyon hosszú évek óta és egyelőre így is maradt, nálunk mindig magas kamattal kellett megfizetni az országkockázatot, legalább ez nem új elem.

Hazai gazdasági híreket olvasva, hallva az ember érzése, hogy besorolódtak a jellemző szenzációk csoportjába a médiában. Azt már megszokhattuk, milyen arányban tolódtak el a tudósítások, főbb hírek a sokkoló hírzuhatagok irányába, de tényleg természetesnek kell venni a gazdasági természetű kérdésekben is a sokkolás szenzációértékét?  Csak akkor van hírérték, ha az euró árának 1 forintos változása is zuhanásként van beállítva?
Egy devizapiaci szempontból csendes nap árfolyamváltozásai is gyengülő forintként, naponta többször jelennek meg a hírekben, miközben a „világgazdasági béke és kánaán” óta átlagosan is kevesebb, mint 15%-al gyengült mindössze a forint.  A médiából ömlő árfolyamközvetítésekből már régen egy összeomlott forint képe él a társadalom többségében. Eddig eljutni is közös felelősség.

Sokkolni és sötét képet festeni eluralkodott nézet lett a gazdasági hírekben, a mainstream irányvonal az összeomlás törvényszerűségét hivatott igazolni. Magyarországon, ahol a politika, a pénzügyi rendszer, az állampolgári tájékozatlanság és felelőtlenség, mindenki asszisztálásával, végletes hallgatás mellett a svájci frank béklyójába terelte a fél (közvetve az egész) országot, ma sincs egyetlen nagyon hiteles gazdasági szereplő sem, aki valami reményt mutató, józan és hiteles képet festene a helyzetről és a kilátásokról!? Tényleg nincs, aki a költségvetés főbb bevételi-kiadási tételeit  nagyságrendileg, relatív arányaiban ismertetné a nagy nyilvánosság felé? A tények, miértek és hogyanok, a társadalom számára is értelmezhető konkrét leírása nem lehet magasröptű makrogazdasági elemzés, politika, sem pedig kérdéseivel előre fixált nemzeti konzultációs kérdőív. Ennél jóval többre van szükség; egyszerű, közérthető helyzetelemzésre, számokra, célokra.

Nem annyira a jelen helyzet a lesújtó, hanem az okkal, ok nélkül táplált reményvesztettség és kilátástalanság érzés, ami lépten-nyomon tapasztalható a hétköznapi életben. Ami ebből fakad és még inkább fakadni fog, az a tragikus.

Vannak azért túlélő és sikeres, valamint fejlődni tudó vállalkozások is, vannak „szerencsés”, munkával bíró, munkájukban örömet lelő emberek. Vannak az adóváltoztatásokkal élni tudó, devizahiteleik szorításából kibújó családok. Vannak az elmúlt négy évben igen mérsékelt forintgyengülésnek nyertesei is. Vannak politikától függetlenül bizakodni akarók. Összejöttek pozitív költségvetési mutatók. Némi pozitívumra építve is lehetne konszenzusus fogódzókat találni, ha másért nem is, az általános életkedv szinten tartása végett.
Fontos lenne biztatónak tűnő dolgokat is górcső alá venni, vita tárgyává tenni. Hiteles üzleti, gazdasági szereplőknek. A minimál-optimizmust is emelni kellene!

A sokkolás mellet egyébként érdekes közvéleménykutatás lenne, hogy az ügyfelek hány százaléka tudja pontosan a sms- és percdíjait, ismeri a választott tarifacsomagjának sajátosságait a válság közepette is bővülő „okostelefon” piacon a tizenmillió mobiltelefonszám országában. Ugyanúgy elgondolkodtató tény lenne, milyen hányadban tudatos a bankolási gyakorlat, bankkártyahasználat az országban, hányan vannak tisztában a bankműveleteik költségeivel, díjaikkal, vezetett aktív és alvó bankszámláikkal.

Derin