feb.
19
2016

Sólyom újratöltve

A múlt héten, annak ellenére, hogy volt olyan pillanat, amikor a DAX már hat és fél százalék esést hozott össze, a legrémisztőbb jelenség nem ez volt. Hanem az, amikor ismét előkerült, hogy felélesztjük (felélesztik) a nemzeti légitársaság – ezek szerint nem elég mélyre temetett – szellemét.

A megfelelő narratíva
Ezzel kapcsolatban olvasgatva találtam ezt a nyilatkozatot a Magyar Közforgalmi Pilóták Egyesületének elnökétől, amiben – megfelelő kontextusba helyezve – benne van minden a piac örömeiből. Demeter úr szerint például a Malév kiválóan látta el feladatát (utasok „ráhordása” a nagyobb járatokra). Azt én teszem hozzá, hogy amitől aztán – az elégetett adófizetői milliárdok ellenére – simán ment csődbe.
Hogy ez a „feladat” mennyire nem valós, jól jelzik az interjú további gondolatai: a diszkont légitársaságoknak eszükbe se jut ezt „ellátni”, így aztán nem csak ők élnek és virulnak (köztük a magyar Wizz Airrel), de a ferihegyi repülőtér is elfoglalhatta azt a pozíciót, amire a piacon szükség van (diszkont reptér). Emlékszik még valaki arra a 2012-es a rémületre, hogy az adófizetők által szponzorált Malév nélkül Ferihegy is bajban lesz? Nos, ennyit az állam „hasznos” szerepéről a gazdaságban:

Forrás: Budapest Airport

Forrás: Budapest Airport

Warren Buffett nem tenné
Warren Buffettnek is elég határozott véleménye van a légitársaságokba való befektetésekről. És nem jó véleménye. Azon csodálkozik, hogy miért égetik az emberek folyamatosan a pénzüket egy olyan iparágban, ahol magasak a fix költségek, erősek a szakszervezetek és alacsonyak a marginok. (Azon biztos nem csodálkozik, hogy államok miért – ők nem a saját pénzüket égetik.)
Azóta, hogy az értékalapú befektetés apostola 1989-es American Airways befektetésével fájdalmas tapasztalatokat gyűjtött, az amerikai helyzet jelentős piaci konszolidációval sokat javult. Azonban Európában korántsem ez a helyzet. Itt, ahol a nemzetállamok múltszázadbeli eszméje még rengeteg nemzeti légitársaságot tart életben, nagyon kevés profitábilis légitársasággal találkozni. Bár ezen azért a 2014 óta harmadoló olajár sokat segít… egészen addig, amíg a mesterségesen gerjesztett verseny el nem erodálja az ebből fakadó profitot.

Mi kell a sikerhez?
És ha már a profitábilis légitársaságokat keressük: azok közül is az immár piaci alapon és méretgazdaságossági előnnyel működőek a meghatározók. Vajon beférne ezek közé az új Malév?
Aki befér, az a többek közt az Austrian Airlinest és a Swissairt konszolidáló Lufthansa, vagy az Iberia és a British Airways összeolvadásából származó International Airlines Group.
A harmadik nagy fúzió a kontinensen az Air France–KLM, bár itt a francia állam még mindig ragaszkodik 18%-os részesedéséhez, ami valószínűleg a kulcsa annak, hogy a háromból ez az egy volt veszteséges még 2014-ben is.
Egy érdekes gondolat az állam torzító szerepéről: az arab térség országai nagy felfordulást okoztak a piacon az elmúlt években azzal, hogy különböző bújtatott támogatásokkal (pl. állam által csak számukra épített repülőtér) előnybe hozták a légitársaságaikat, mint az Emirates vagy a Qatar Airways. Ilyen olajárak mellett azonban ezen állami támogatások eddig kiapadhatatlannak látszó forrása máris nem tűnik kiapadhatatlannak. Furcsa lesz olyan légitársaságokat látni, amelyek a zuhanó olajár miatt jutnak esetleg bajba.

Csak ne az enyémmel…
Félreértés ne essék. Azzal nincs gyakorlati problémám, ha más ország szavazópolgárai boldogan tapsolnak, amikor arra költik az adójukat, hogy közvetve (mesterséges kínálat-gerjesztéssel) vagy közvetlenül támogassák többek közt az én repülésemet. Csak majd ne alattam mondják be az unalmast: 2012 februárjában családilag készültünk Malévre szállni, ám indulásunk előtt kettő nappal a cég inkább felhagyott a repüléssel. Két stresszes, szervezkedéssel töltött nap után, tekintélyes mennyiségű energia és pénz árán azért sikerült útra kelnünk. Akkor az vigasztalt, ha ennyi befektetéssel megszabadulok attól, hogy a jövőben a politikusok e nemzeti légitársaságnak hívott, pénzégető játékszerét finanszírozzam, akkor megérte. Viszont, ha most kezdődik újra, akkor részemről kérném, hogy a négy éve a Malévhez beadott kárpótlási igényemet valaki legyen szíves végre a kezébe venni.

 

Kiemelt kép forrása: Budapest Business Journal