MNB-fejlec-1

Spanyolviasz helyett – azaz, hogyan nem érdemes növekedési modelleket összehasonlítani

Az elmúlt időszakban számos állítás és elemzés jelent meg a hazai növekedési modellel kapcsolatosan. Üdvözlendő, hogy a témáról aktív, szakmai diskurzus folyik, ugyanakkor a kérdés komplexitása miatt fontos, hogy állításainkat objektív, megalapozott adatokat felhasználva tegyük meg. Az alábbiakban Zsiday Viktor Alapblogon megjelent írása kapcsán mutatom be, hogy mennyire veszélyes és megtévesztő lehet, ha valaki hibás adatokra építve próbál meg átfogó értékelést adni.

Ad 1) A konvergenciafolyamatok értékelése komoly kihívást jelent a gazdaságstatisztikusok számára. A nemzetközi adatbázisokban rengeteg adat áll rendelkezésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy olyan tökéletes mutató egyelőre nincsen, ami az országok közötti, hosszabb időhorizonton történő összehasonlítást is egyszerre lehetővé teszi, de a Szerző által elemzett ún. folyó áras mutató használata komoly hibának számít. Az inflációt is tartalmazó folyó áras adat problémájára talán a legjobb példa a 2009-es válságév, ami a hibásan alkalmazott adat szerint stagnálást mutat, holott a 7% körüli GDP-zuhanásra valószínűleg még minden blogolvasó élénken emlékszik. Az 1. táblázat mutatja a valósághoz közelebb álló – változatlan árakon számított – adatok alapján mért konvergenciát, ahol látszik, hogy hazánk megközelítőleg a KKE régió átlagos ütemében robog a Lajta irányába.


1. táblázat: Egy főre eső GDP (PPP) növekedések folyó és változatlan áron 2010 és 2016 között Forrás: World Development Indicator Database
Ország Folyó áron, vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP növekedése 2010 és 2016 között, WDI Változatlan áron, vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP növekedése 2010 és 2016 között, WDI
Magyarország 24% 14%
Szlovákia 22% 16%
Csehország 25% 10%
Bulgária 28% 16%
Lengyelország 32% 19%
Románia 38% 21%
Szlovénia 18% 4%
Ausztria 19% 2%

A folyó áras mutató használata még megtévesztőbb lehet a magyar növekedésre 2003-2010 időszakra kiszámolt, inflációval „dúsított” 39 százalékos érték esetén. Ez valójában csupán 10 százalék (reál értelemben), miközben a 2010-2016 közti reálnövekedés 14 százalékot mutat. Amennyiben hiteles összehasonlítást akarunk tenni a két időszak között (7-7 éves periódus), akkor hozzávesszük még a 2017-es növekedési előrejelzést, amivel együtt összességében körülbelül 18 százalékon alakult a válságot követő kilábalás, mely majdnem kétszer annyi, mint a korábbi fenntarthatatlan eladósodás időszakában.

Ad 2) Egy kiegyensúlyozott, növekedési modellek összehasonlítására vállalkozó elemzésnek a GDP-növekedés mellett meg kell említenie pár további kontrollváltozót is – ahogy ezt Zsiday Viktor is megjegyzi a cikkének elején, „körülmények” címszó alatt. Viszont az általa adott leírás a múltról, valamint a jelenlegi, kelet-európai „kegyelmi állapotról” egyrészt ellentmondásos, pl. a gazdasági migráció tekintetében, másrészt töredékes a magyar gazdaságpolitika eredményeit illetően. Figyelmen kívül hagyni például a munkapiaci helyzet javulását, az adórendszer változását, a gazdaság külső és belső finanszírozási, valamint adósságfolyamatait, komoly hiányosság.

Természetesen fontos a külső hátszél kérdésköre, amit egy kis, nyitott gazdaság esetében soha nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor, ha a hátszél analógiájánál maradunk, az elemzett időszakban hazánknak komoly szembeszéllel is meg kellett küzdenie. A válságot megelőzően egyetlen régiós gazdaság sem halmozott fel olyan mértékű adósságokat, mint Magyarország, aminek visszafizetése azonban a válságot követő éveket terhelte. A 2010-et követő időszak magasabb növekedését külföldi tartozásaink folyamatos visszafizetése mellett értük el. A régió többi országa megközelítően sem hasonló helyzetből indult neki a kilábalási időszaknak, miközben az említett hátszelet minden versenytársunk élvezte.

1. ábra: A nettó külső adósság és tartozás alakulása (GDP-arányos adatok, nettó külső adósság tulajdonosi hitel nélkül) Forrás: nemzeti jegybankok, Eurostat. Megjegyzés: 2017. áprilisi Fizetési mérleg MNB kiadvány.

1. ábra: A nettó külső adósság és tartozás alakulása (GDP-arányos adatok, nettó külső adósság tulajdonosi hitel nélkül) Forrás: nemzeti jegybankok, Eurostat. Megjegyzés: 2017. áprilisi Fizetési mérleg MNB kiadvány.

A szerző ezen két hibája, talán leginkább egy sporttal kapcsolatos hasonlattal írható le: Olyan ez, mintha Baji Balázs legutóbbi világbajnokságon elért szenzációs sikerét a másnapi sportsajtó fejcsóválva úgy elemezné, hogy: „Hmmm, nem olyan rossz, de végül is még mindig több mint 3 másodperccel elmaradt a visszavonuló Usain Bolt idejétől.”. Közben persze az igazság az, hogy Balázs pályája 10 méterrel hosszabb és neki futás közben még 10 akadályt is át kellett ugrania. Közgazdasági nyelvre fordítva: a magas állam- és külső adósság, a két számjegy közelében lévő jegybanki alapkamat, a devizahiteles háztartások megugró terhei, a kockázatkerülővé váló bankrendszer, a korábbi torz adórendszer mind-mind akadályként tornyosultak Magyarország és a hazai gazdaságpolitika előtt. A magyar gazdaság a hosszabb pálya és az akadályok ellenére is állja a versenyt. Ráadásul, ha eredményeinket a hasonló kihívásokkal küzdő gazdaságokéhoz mérjük, akkor méltán híres gátfutónkhoz hasonlóan a magyar gazdaság is az élmezőnyben teljesít.

Ad 3) Végezetül, de nem utolsósorban érdemes érinteni az EU-források magyar gazdasági növekedésben betöltött szerepét is. A téma és az azt körülvevő mítoszok egy külön hosszabb elemzést érdemelnének. Ezúttal csak egyetlen tényt említve: 2016-ban úgy tudott 2 százalékos ütemben növekedni a magyar gazdaság, hogy az uniós támogatások mértéke nagyban visszaesett. Ez önmagában is abba az irányba mutat, hogy a növekedés leállását előrevetíteni indokolatlan.

Horváth Gábor, az MNB szakértője