Goldberg
ápr.
1
2015

„Spekuláns az, aki sok pénzt keres. Kivéve, ha az a valaki én vagyok.”

Hiába dönt hetente történelmi rekordokat a DAX index és a legtöbb nyugat-európai társa, ennek senki sem örül felhőtlenül. Az Alapblog.hu-nak nyilatkozó tőzsdei viselkedéskutató, a korábban deviza- és értékpapír-kereskedőként is ismert Joachim Goldberg tapasztalatai szerint a portfoliókezelők Európa-szerte azért imádkoznak, hogy jöjjön már valamiféle korrekció, mert lassan összetöri a lelküket ez a sok történelmi csúcs. A félelem a további hasznokról való lemaradástól pszichéjüket megviseli. Ugyanakkor egyáltalán nem bizonyítható, hogy a tőzsdéken buborékok fújódnának megint, mint 8 vagy 15 évvel ezelőtt. Nincs feldolgozható tapasztalat a jelenlegi helyzet megértéséhez, ugyanis korábban soha nem volt a mostanihoz hasonlítható tartósan stabil nulla kamatkörnyezet és nem nyomtattak soha korábban ennyi ingyen pénzt. Az interjúalany szerint az hozhat fordulatot, amikor a kisemberek tíz- és százmilliói szintén beszállnak a játékba, megint tömegesen mernek a tőzsde felé fordulni…

Zentai Péter: Miközben a német tőzsdeindex, a DAX sorozatban döntögeti a történelmi rekordokat, addig a német polgár továbbra sem érdeklődik a tőkepiacok iránt. Inkább bankbetétben tartja a pénzét, mintsem hogy bemerészkedjen a tőzsde világába.
Ez a negatív hozzáállás a brókerekkel szembeni hagyományos ellenérzésekből fakadhat?
Joachim Goldberg: A kontinentális Európa nagy részén, Németországban ez abszolút tetten érhető, valóban továbbra is élnek ezek a mélyről jövő bizalmatlanságok a bankárok, a pénzváltók, a brókerek iránt. Ezt az ellenszenvet az internet információs dömpingje újból és újból „felturbózza”. A pénzkezelés ügyeire féltudományos, site-ok milliói jöttek létre, hülyeségek garmadáját jelentetik meg, eközben a komoly, megalapozott tudásra bazírozó újságok háttérbe szorulnak, pontosságuk, szakszerűségük ugyanis kevésbé érhető, mint a populárisan megfogalmazott hülyeség.
Megfigyelhető, hogy ha egy visszaéléseket leleplező botrány a pénzvilágot érinti, akkor az sokkal nagyobb visszhangot generál, mint ha ugyanez más területen, például akárcsak a politika területén történik. Ez utóbbinál elegendő a kedélyek csillapítására egy-egy politikus bűnbakká nyilvánítása, annak menesztése vagy lemondatása. Aztán minden gyorsan rendeződik. Az átlagember és az ő gondolkodását befolyásolni képes média és vele párhuzamosan a politika viszont pillanatok alatt tud általánosításra alkalmas módon, tartós hatást kiváltva tömeghangulatot kelteni a pénzemberekkel, a bankárokkal, brókerekkel szemben.

Az ember zsigerből jövően mindig is gyűlölte és gyűlöli a spekulánst…
Az európai kontinens népei körében mindmáig negatív kicsengésű a szó: spekuláció, spekuláns. Ugyanakkor milliónyi megfigyelés támasztja alá, hogy a legtöbb ember a következőképpen gondolkodik: „ha én keresek pénzt azzal, hogy drágábban eladom, amit olcsóbban megvettem, akkor én egy tisztes és jó befektető vagyok. Ha más csinálja ugyanezt, akkor az egy gonosz spekuláns”. Szóval „spekuláns az, aki ügyesen tud pénzt keresni, kivéve, ha az a valaki történetesen én magam vagyok”.
Mindenesetre ijesztő, mennyire érdektelenek vagyunk mi németek is a tőkepiaci befektetések iránt. Egy friss tanulmány szerint a 18 és 30 év közötti németországi fiataloknak mindössze tíz százaléka mutat e téren valamiféle affinitást.
Az idősebb generációk tagjai pedig traumaként hordozzák magukban, amit a piacok összeomlása idején végigéltek a 1990-es évek végén, majd tíz évvel később még egyszer…

Amíg a németek tízmilliói nem akarnak részvénytulajdonosok lenni, nem gondolják, hogy a tőkepiacról fognak hirtelen meggazdagodni, addig nem beszélhetünk piaci buborékról – legalábbis a DAX esetében. A DAX márpedig erősen irányadó egész Európára nézve…
A német és a többi nyugat-európai tőzsde majdhogynem kizárólagos főszereplői továbbra is kétségtelenül a nagy és kisebb intézményi befektetők. A történelmi csúcsokból eredeztethető haszonból ők részesülnek meghatározó módon.
És mégis az árfolyamrekordok okán nincs jele hurrá hangulatnak! Az általam személyesen ismert rengeteg vagyonkezelőnek, intézményi befektetetésekről döntést hozó embernek a tekintetéről inkább csak aggodalmat lehet leolvasni. A szó átvitt értelmében: megremegett a kezük. Óriási stressz alatt vannak: egyrészt agyuk feldolgozza az örök igazságot: „a fák nem nőnek az égig”, illetve hogy a DAX fundamentálisan igenis drágának nevezhető. Nos, ezen az alapon szeretnének már „kiszállni”, ugyanakkor lelküket az a rémálomszerűség sanyargatja, hogy mi van, ha a rali még évekig eltart és akkor aztán hatalmas nyereségekről maradnak le.
E szituáció következménye, hogy az egymással versenyző intézményi befektetők mind, kivétel nélkül bennmaradnak, az árfolyamok pedig nyomódnak egyre feljebb.
Érthető, hogy a 12 ezer ponton álló DAX-nak senki sem tud felhőtlenül örvendezni. Mindenki egy fokozatosan bekövetkező korrekcióért imádkozik.

Miért nem következik be korrekció a megannyi negatív külső hír nyomására? Görögország helyzete tragikus végkifejlethez vezethet, Oroszország háborút folytat Ukrajnában és a háború eszkalálódhat, Európát egyre több szociális feszültség gyötri…
Immúnissá váltunk a rossz hírekre, szelektíven figyeljük őket. Csak azt halljuk meg, amit Draghi (EKB elnök) mondott: „kerül, amibe kerül, de mindenáron megvédjük az eurót”. S közben tényleg rendületlenül működik az európai pénznyomda, ennyi olcsó, szinte ingyen pénzzel soha korábban nem árasztottak el bennünket. És persze elaltatja éberségünket az is, hogy az utóbbi hét-nyolc évben nem váltak valóra a rendkívül okos, széles látókörű, bölcs szakértőktől, de nem jegybankelnököktől hallott „katasztrófa jóslatok”.
A vagyonkezelők mindennél fogva már oda se „bagóznak” azokra a külső hírekre, amelyek nem konkrétan, nem közvetlenül érintik a tőkepiacokat.

A kisember mindebből egyelőre semmit sem érez meg – ellentétben azzal a helyzettel, ami 7 évvel ezelőtt történt…
Pedig – tapasztalataim szerint – a fordulatot, esetleg nagyon is negatív fordulatot a végén a kisember színre lépése fogja okozni.
Ha tudatosul az emberekben – ez még nálunk nem történt meg –, hogy a betéti kamatok, a bankok által kínált rövid lejáratú egyéb, de mindenki számára elérhető biztonságos eszközök nemhogy semmiféle kamatot, hozamot nem produkálnak, hanem azok már egyenesen veszteséget termelnek, mert a kamatok ténylegesen negatív tartományba fordulnak, akkor tömeges és drámai szemléletváltás kell, hogy bekövetkezzen. Ez most érik. Az első jeleket az ingatlanpiacon való „össznépi megjelenés” mutatja, nálunk ez abszolút új jelenség. S ha mindeközben mit sem veszít lendületéből a tőzsdei rali, ha továbbra is kúsznak felfelé az árfolyamok, akkor – hirtelen és gyorsuló ütemben beindulhat a kisbefektetők rohama a tőzsdéken is.
Ezt lehet majd a lufiképződés biztos stádiumaként értékelni. Ennél a pontnál azonban még nem tartunk… A DAX-nak lehet még pár nyugodt hónapja, netán éve is – felfelé.