Szállás.hu

Dorcsinecz József és Varga Zoltán alapító-extulajdonosa és vezetője, Szigetvári József ügyvezető igazgatója a közelmúltban eladott Szallas.hu Kft.-nek. A cég 2008-ban indult, mára közel 10 milliárdos éves forgalmat tudnak felmutatni úgy, hogy nemcsak itthon, hanem a régióban is piacvezetők. A portálnak már több mint 700 ezer regisztrált felhasználója van, az alkalmazottak létszáma eléri a 100 főt.

1. Mire különösen büszke szakmai pályafutása során?
Dorcsinecz József: Nagyon büszke vagyok a szállás.hu fejlesztésére, magára a termékre. Az oldal technikai színvonala magáért beszél. Emellett az a csapat is dicséretet érdemel, aki ezt az egészet megcsinálta. Az új technológiák nagyon hamar megjelennek és beépítésre is kerülnek. Nagyon agilis az egész fejlesztésünk. A cégben van körülbelül 100 dolgozó, a fejlesztésen nagyjából 15-16 kolléga dolgozik. Nem szeretnénk, ha a szervezet túlfejletté válna, ezért például titkárnők sincsenek. Senkinek nincs irodája, nekünk hármunknak sem. 5-10 munkavállalót akár most is fel tudnánk venni és nekik találnánk feladatot: üzletileg releváns fejlesztéseket tudnának végezni.

SziSzigetvári Józsefgetvári József: Arra nagyon büszkék lehetünk, hogy egy ilyen hiperaktív növekedésen ment át a szállás.hu, és ezt így le tudtuk menedzselni. Egy pár fős cégből egy százfős céget csináltunk néhány év alatt, szerintem ez szakmailag óriási eredmény. És mindezt külső forrásbevonás nélkül tettük, kizárólag a saját nyereségünkből nőttünk. Komoly értékünknek tartom, hogy minden egyes embert úgy veszünk föl, hogy ő a saját céljait meg tudja valósítani és még fejlődést is adjon a cégnek, ezért is nehéz bármelyik szegmensbe jó minőségű munkavállalót találni.

Varga Zoltán: Én arra vagyok büszke, hogy egyikünk sem kész vállalkozóként, üzletemberként, fejlesztési vezetőként vagy marketing szakemberként végzett. Nem iskolában, egyetemen tanultuk meg, amivel a cégen belül foglalkozunk. A saját motivációnk, fejlődési vágyunk vitt előre és ez ugyanígy igaz több vezetőnkre, munkatársunkra is.

2. Mitől jó egy vezető és mitől rossz?
D. J.: Szerintem attól jó egy vezető (leader), hogyha az adott területhez, amelyért ő felel, egészen mély szintig ért. Tudja azt, hogy reálisan mit lehet elvárni, mi valósítható meg az adott időkereten belül (és mi nem valósítható meg). Ha sikerélmény van, akkor azt a csapat sikerének ismeri el, és ha kudarc van, az alól nem húzza ki magát, és nem mondja, hogy a csapatom volt a hibás. Szerintem attól jó a leader, hogy együtt él a csapattal.
Ami perszonálisan nálam hiba, hogy amikor jól megy a dolog, akkor nem adok visszajelzést. Egyébként úgy van vele az ember, hogy ha jól megy, az természetes, ha hiba van, az meg baj.

Sz. J: Együtt kell csinálni a dolgokat a munkatársakkal és a vezető is egy közülük. Plusz feladat leaderként, hogy döntéseket kell hozni és a felelősséget vállalni, de az egész lényege, hogy hogyan valósítható meg az emberekkel együtt az, amit ők szeretnének.
Szerintem rég rossz lenne, ha a Szállás.hu-nál mi mondanánk meg, hogy merre megyünk. Ha ez nem alulról jön, akkor egyszerűen nem tudunk növekedni, be fogunk szűkülni. Nem szabad megengedni, hogy ez a százfős cég „elmultisodjon”, tehát hogy a vezetők és a vezetés önmagukért létezzenek, hogy ellenőrzéssel teljen el rengeteg idő, ahelyett, hogy megvalósítanánk a céljainkat. A vezetésben a kulcs az, hogy a vezető képes legyen döntést leadni.

V. Z.: Kell, hogy legyen a vezetésben munkamegosztás és konszenzus. Ez úgy nézett ki régen, hogy én először a nehézségek oldaláról közelítettem meg a dolgokat, Dorcsi pedig ahogy szokta mondani, megnyerte a harmadik világháborút fejben és ebből a kétfajta felállásból alakult ki a közös nevező.

3. Mi az, amit a legjobban értékel egy munkatársában és mi az, amit a legkevésbé tolerál?
D. J: A tanulási készséget, a tanulási hajlandóságot, a fejlődési szándékot értékelem. Ha hozzám idejön valaki holnap, és nem tud semmit, de látom benne a motivációt, kap lehetőséget. Van is erre példa a cégben: van, aki úgy jött ide, hogy gyakorlatilag semmihez nem értett, de látszott rajta, hogy nagyon lelkes, ezért betettük tesztelni. Ez viszonylag könnyen ment neki, és most már ott tart, hogy középszintű fejlesztő, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan a jobb fejlesztők között lesz, mert nagyon nagy akaraterő és tanulni akarás van benne.

Sz. J: Gondolkodó embert keresünk, aki fejlődni akar, mert ebben a szektorban holnapután már nem lesz igaz, ami ma van. Ha nem tanul, akkor el fog veszni, és ez ránk is vonatkozik. Olvasson önmagától, menjen utána a tudásnak, gondolkodjon. Kiszórjuk azt, aki szervilis. Nálunk smúzolással nem lehet előrejutni.

V. Z: A saját területén profi akarjon lenni, hogy ne a sor végén másoljunk a konkurenciától, hanem elsőként vezessük be az újításokat. Gondolkodjon, ez a legfontosabb. A kollégák szoktak velem viccelődni, kötekedni, hogy főnöknek hívnak. Ezzel kiborítanak. Az én szememben a „főnök” odafenn (az égben) van, valamint az indiánoknál és az állomáson.

4. Milyen kudarc érte pályafutása során és mit tanult belőle?
D. J.: Én úgy fogalmaznék, hogy nem kudarc, csak rossz döntés volt. Egy ilyen, ami azért kísért máig, hogy az egyik nagy aukciós portáltól sok éve megkerestek, hogy dolgozzunk együtt, és adjunk nekik kedvezményt. Ez még a kuponos piac előtt volt. Én akkor azt mondtam, hogy nem, mert nem jó a piacnak, hogyha elkezdik az árakat leverni. Ezután ezt az egész sztorit megcsinálták mással, és közben jött a kuponos őrület… Akkor az látszott, hogy jó döntést hozok, pedig ha másként döntök, akkor abszolút a piac előtt lehettünk volna. Persze most már a szálláshely értékesítési kuponokban is az élmezőnyben vagyunk, tehát tudtuk ezt pótolni.

Sz. J: A munkatársak kiválasztásában szerintem húztunk egy-két olyat, ami nem volt szerencsés. Nem mindig lehet jól választani, de kudarcként éled meg. Egy háromórás vagy háromkörös interjún húzol olyat, hogy azt hiszed róla, hogy jó, aztán meg három hónap után látod, hogy nem jó. Egy ilyen cég életében három hónap nagyon sok. Nagyon nagy időveszteség újra keresni a megfelelő embert.

5. Ki volt önre a legnagyobb hatással a világ cég- vagy politikai vezetői közül? Miért éppen ő?
D. J: Ami nekünk a legnagyobb motivációt adta arról, hogy Magyarországon is lehet sikeres céget csinálni, az az volt, amikor a Miskolci Egyetem egyik nyílt napján előadott Vinnai Balázs az IND-től.
Balázs ott elmondta az IND-sztorit, hogy ők hogy is vannak, mekkorák, hogyan működnek, és hogy megvásárolták a saját anyacégüket. Ez nagy lökést adott nekünk, hiszen ha ezek a fiúk ugyanonnan, a Miskolci Egyetemről ezt a sztorit meg tudták csinálni, akkor nekünk is sikerülhet.

Varga Zoltán és Dorcsinecz József

6. Milyen munkával keresett először pénzt?
D. J: Én kukoricát címereztem.

Sz. J.: Én meg a pápáról készült képeket árultam. Tíz éves voltam, amikor Szent János Pál pápa idelátogatott és a falvakban Szent János Pál képeket adtam el. Meg biouborkát árultam, de igazából nem volt bio, csak nagyon görbe, és el lehetett adni bioként, mert annyira csúnya volt.

V. Z: Szivattyúkat javítottam a apukám vállalkozásában.

7. Mi az a tanács, amit továbbadna egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
D. J.: Dolgozzon. Szerintem azt csinálja, amire érez affinitást magában. Ha cégvezető akar lenni, és ehhez érzi magában a kellő elhivatottságot, akkor legyen cégvezető. Ha egy nagyon jó kontroller akar lenni, akkor legyen egy nagyon jó kontroller. Tehát külső dolgok ne befolyásolják, ami nem komfortos neki, azt ne erőltesse magára. Mindenki valósítsa meg önmagát, és akkor az egész világ jól jár.
Ha bármibe kezd és abban jó, a tehetség mindig utat fog törni.
Mi ennek a cégnek az első négy-öt évében úgy voltunk, hogy amikor este lefeküdtünk, akkor alig vártuk, hogy reggel legyen, hogy tudjuk tovább csinálni.
Általánosságban azt tanácsolnánk a fiataloknak, hogy nem kell túlgondolni a bizniszt, el kell kezdeni, aztán csinálni. Hogyha mindig a végtelenségbe akarunk valamit tervezni, akkor találni fogunk legalább egy olyan dolgot, ami megakasztja az egészet. Ha meg már benne vagyunk a folyamatban, akkor persze jönnek a problémák, muszáj megoldani őket és meg is fogjuk oldani őket.
Tehát tervezzen, tudja, hogy mit akar, de ne akadjon fenn azon, hogyha most lát két problémát, amit éppen még nem tud megoldani.

V. Z.: Nagyon sokat kérdezzenek. Annak idején, Dorcsival mi sajátunknak éreztük a céget (ahogy ma is), sosem 8 órát dolgoztunk naponta.

Sz. J.: Ha dolgozni akarnak, akkor keményen dolgozzanak. Kell, hogy legyen alázat a munka irányába. Az nem elég, hogy kijövök az egyetemről és kigondolom, hogy valami leszek. Akkor tudja jól elvégezni a feladatát, ha szívvel-lélekkel csinálja és közben szereti, rajong érte.
Ha nincs lelkesedés, akkor le fogja tenni a tollat négy óra harminckor, és alapvetően az a baj, hogy az ötlet meg négy óra harmincötkor fog jönni. Így nincs fejlődés. Itt nem az időfaktor a lényeg, hanem az, amit agyban bele kell rakni.

8. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a világban?
Sz. J.: A legnagyobb gazdasági kihívás, hogy a digitális iparágban abszolút monopolizálódnak a cégek. El sem gondolkozik azon a világ, hogy jó-e az, hogy például a Google és a Facebook óriási monopóliumokká váltak. Ha ugyanez történne az autóiparban, akkor már rég földarabolta volna az adott céget a versenyhivatal. A digitális területen föl sem merül, hogy ez esetleg nagyon káros lesz a jövőben. Azért érdekes kérdés ez, mert már most több felhasználóról és nagyobb árbevételről beszélhetünk, mint egy tradicionális iparágban. Még az olajiparban is jobban versenyeznek a cégek, mint a digitális világban. Szerintem ez egy nagy probléma, nagy kihívás.

9. Mi az, ami igazán kikapcsolja a munka után?
D. J.: Ha esetleg van egy kis szabadidőm, akkor jellemzően olvasni szoktam, nagyon ritkán horgászni és még ritkábban focizni.

Sz. J.: Heroes of the Storm egyértelmű „alap”, tehát a számítógépes játék az egyik hobbim, aztán olvasás és amerikai foci rajongó vagyok, tehát éjszaka vagy reggel azt nézem.

V. Z.: Szaunázni szeretek, családot látogatni, barátokkal programokat szervezni, és a keresztfiaimat pátyolgatni.

10. Hol élne legszívesebben?
D. J.: Én pont Szeghalmon. Egyébként ahol szívesen élnék még Magyarországon kívül, az Svájc, Ausztria vagy Németország. A három közül valahol. Nekem tetszik az a kultúra, tetszik, hogy tisztaság és rend van, minden fűszál pont ugyanakkora, mindennek megvan a rendje önmagában, egy jól élhető gazdaság és társadalom. Közel áll hozzám. 

Sz. J.: Én itthon. Ha mégsem lehetne itthon, akkor a feleségem álmát osztom, azaz egy ausztráliai farmon élnénk. Biztos, hogy egy nagy farmot csinálnék. A világon a leggazdaságosabb Ausztráliában hússzarvasmarhát tartani, olcsó az ehhez szükséges legelő fenntartása, nagy területek vannak, könnyen el lehet adni, én biztos, hogy odamennék.

V. Z.: Én a családhoz közel szeretek élni, minél kevesebb autózással. A hely mindegy, csak ott legyen, ahol a család van.

+1 Sok olyan olvasónk van, akiket a befektetések világa érdekel. Van-e olyan befektetési módszer, elv, döntés, ami önnek bejött?
D. J.: Ahogy a mondás tartja: legyen a vagyon egyharmada aranyban, egyharmada ingatlanban, egyharmadával pedig el kell kezdeni befektetni nagy kockázatú bizniszbe. Azt gondolom, hogy ez nem áll túl messze az igazságtól. Az arany cserélhető ebben a sztoriban, vagy akár az ingatlan is, de az fontos, hogy legyen egy extra konzervatív, egy viszonylag konzervatív, meg egy aktív tőkerész.
Tehát álljunk több lábon, így ha bármerre fordul a világ, túl nagy személyes bajba nem kerülhetünk, sőt, ebben van profit, csak különböző szinten, és persze fontos, hogy a biztonság és a hozam megfelelő arányban legyen egymással.

Sz. J: Én abszolút pénzszkeptikus vagyok, ezért azt vallom, hogy alapvetően nem a pénzre kell fókuszálni, hanem a tudásra. Tehát nem a pénzzel kell foglalkozni befektetés szempontjából, és a pénzzel általában sem, hanem a tudással. Tehát abba fektesse vagy azzal foglalkozzon, vagy arra költse a pénzt, amiből lesz tudása. A pénzt 80 éves korában senki nem viszi magával, a tudással meg talán valamilyen szellemi dolog megmarad, azt nem tudják elvenni senkitől.

V. Z.: Hát…, adja ide nekünk :). Komolyra fordítva a szót, olyan dologba kell tenni a pénzt, amihez valamilyen szinten ért, vagy valamilyen affinitása van hozzá. Például közülünk is van, aki csirkét akar tartani, meg asztalos üzemet nyitni :). Ugye, Dorcsi?