Szalonna

A böcsületes szalonna a gyengém. Aki kedveli, tudja milyen nehéz minőséget beszerezni belőle: ez nem egy feldolgozott termék, hanem a malac maga, itt minden az állat fajtáján, az állattartás minőségén és gondosságán, meg aztán a sózás-füstölés szakszerűségén múlik, nem lehet adalékot, zúzalékot súvasztani bele, eltüntetve és elfedve a hibákat. Ez nem kolbász, amibe mehet minden, hadd szóljon a porcogó meg az ín, daráld bele Józsi. Nos, ezúttal beletrafáltam egy tökéletesbe, mangalicafarmról származik, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, mint a kommersz gyorspácolt változatok, kellemesen füstös, édes-sós aromák jellemzik, ideális a zsír-hús eloszlás, lásd az alsó húscsíkban is megbújó zsírszöveteket, kiváló főzni vele, egy radikális ízfokozó bármilyen ételbe talán a mákosbejglin kívül, szinte kenni lehet, olvad a szájban, és a legjobb magában egy kis kenyérrel. Esetleg újhagymával. Szalonna, hagyma, kenyér, ’asszem’ ez a tradicionális magyar konyha szentháromsága, ha ezek vannak, és minőségben vannak, akkor minden van. És a nyelv is tudja ezt, nem véletlen, hogy olyan kifejezés létezik, hogy szalonnázni, mit csináltok, szalonnázunk, érti mindenki, és látja maga előtt a deszkát meg a bicskát, Londontól Pusztarekettyésig.

szalonna

Forrás: Vakmajom a Facebookon