Széllel szemben is lehet – beszélgetés Szabó Lászlóval (Concorde Alapkezelő)

Mi a titka a legeredményesebb hazai alapnak? Többek között erről, az alap befektetési politikájáról, döntéshozatali mechanizmusáról kérdeztük Szabó Lászlót, a Concorde Alapkezelő Rt. vezérigazgatóját, a Concorde alapok portfóliómenedzserét két részes interjúnk első, most olvasható részében.

A Concorde 2000 tavaly a saját kategóriájában is és a többi alaphoz képest is jó évet zárt, a legmagasabb hozamot érte el. Hogyan látod a múlt évet, illetve az alap mögött álló 3 évet?
Véleményem szerint jóval többről van szó, mint hogy 2000-ben volt egy jó évünk. Az elmúlt 1 év mellett 2 évre és 3 évre is vezetjük a hozamlistákat, és nem csak vegyes alap kategóriában, hanem részvényalap illetve kötvény kategóriában is. Ami még érdekesebb, hogy a Concorde 2000-nek volt egy elődje, a Concorde 1997, egy 3 éves zárt végű alap. Tipikusan, amikor mindenki megcsinálta a zárt végű alapjait az adókedvezmény miatt 3 évre zárt véggel, s amikor ezek lezárultak, általában mindenki megcsinált egy hasonló befektetési politikájú nyílt végű alapot. Egy kicsit nehéz a számbavétel, de mi megcsináltuk és összehasonlítottuk 1995 elejétől a mai napig a nagyobb alapkezelők teljesítményét. Ennek alapján van nekünk egy 5-6 éves track recordunk, amiben teljesen egyértelműen, szignifikánsan a legeslegjobb hozamokat hozzuk a piacon.
Ez most azért fontos, mert mi abszolút hosszú távon gondolkodunk, tehát az, hogy egy alap egy évben jó hozamot ért el, az nem érdemel igazából túl sok figyelmet. Természetesen örülünk, hogy ez megtörtént velünk, de ugyanúgy nem foglalkozunk vele, hogyha éppen a lista végén vagyunk. A vegyes alapok a rövidtávú ranglistáknál ráadásul eleve hátrányban vannak. Egy vegyes alap a rövidtávú listákon elméletileg mindig középen kellene, hogy legyen, mert ha fölmegy a részvénypiac, akkor a részvényalapoknak megy jól, és azok verik meg, ha rosszul megy a részvénypiac, akkor meg a kötvényalapok verik meg. Ezért a mi teljesítményünk mindig hosszútávon, tehát 2-3-4-5 év alatt jön ki.

Milyen döntéshozatali mechanizmus révén hozzátok meg a befektetési döntéseket?
A befektetési politikánk abszolút fundamentális és hosszú távú gondolkodáson alapszik, az alapnak én vagyok a portfóliómenedzsere. Nekünk soha nem az volt a célunk, hogy lemásoljuk a BUX-ot vagy a benchmarkot, meg hogy abszolút csak blue chip részvényekbe fektessünk. Mindig mertünk illikvidebb papírokat is venni hosszú távra, amiről azt gondoltuk, hogy iszonyatosan alul vannak árazva. Legszebb ilyen történet a Cofinec volt, amikor lement 1.000–1.200 forintra, akkor mi ott megvettük. Mindenkinek azt mondtuk, hogy illikvid, de ha ingyen van, akkor jó. A tavalyi évben OTP elsőbbségit vettünk OTP törzsrészvény helyett, mert irracionálisan nagy volt a diszkont hosszú távon. Rövid távon nagyon megérzi ezt az alap hozama negatív irányban. Például eladtuk az összes Matávot tavaly az év elején, így az első negyedéves hozamlistákon hátul voltunk. Amikor viszont a Matáv elkezdett esni, már nem volt Matávunk, így minket a távközlési szektor átértékelődése egyáltalán nem érintett kellemetlenül. Mindig el merünk térni a benchmarktól, merünk egy alternatív befektetési politikát csinálni, merünk eltérni a tömegtől. Majdnem az történik, hogy amikor a piac megy föl, akkor mi eladunk, mikor megy le, akkor általában mi veszünk. Abszolút széllel szemben. Nekem az a tapasztalatom, hogy széllel szemben vitorlázunk.

Az alapnak a benchmarkja úgy van meghatározva, hogy 35 százalék BUX és 65 százalék 12 hónapos diszkontkincstárjegy. Ehhez kapcsolódik sikerdíj is?
Nem, csak alapkezelői díjat számítunk fel. Van benchmark, de nem rendeljük alá az alapot, azaz nincs is benchmark-követő stratégiánk. Ez nem egy passzív alap, aki leképezi a benchmarkot és kisebb-nagyobb eltéréseket csinál, hanem egy az egyben azokat a papírokat tartjuk, ahol azt gondoljuk, hogy megverjük a benchmarkot.

Az eszközallokáció hogyan történik, milyen időközönként korrigáljátok a hosszú távú befektetési stratégiát?
A Concorde Alapkezelőben van egy befektetési bizottság, ami havonta összeül, de csak akkor változtat a stratégián, hogy ha valami nagyon fontos hír van, vagy valami olyan dolog, ami erre szorítja. Egy extrém nagy krach, egy extrém nagy politikai bizonytalanság vagy extrém jó piac. De ezek nem piaci trendek, infláció, ilyesmi. Egyébként az alapkezelőnek elég nagy a mozgástere. Mivel ilyen rendkívüli nagy dolgok az utóbbi időben nem nagyon voltak, inkább egy oldalazó mozgás volt a piacon. Így nem volt semmi olyan ok, ami miatt drasztikus változást kellett volna csinálni.

Van olyan akár íratlan szabályotok, hogy mennyi részvénynek kell mindig az alapban lennie?
Van egy olyan hüvelykujjszabály, amit próbálunk követni, és próbálunk is kommunikálni az ügyfelekkel, hogy minimum 30 százalék és maximum 40 százalék. Tehát fontosnak tartjuk, hogy az ügyfelek tudják azt, hogy mekkora kockázata van az alapnak, ne egy zsákbamacskát vegyenek. Ezért ezeket a szabályokat megpróbáljuk betartani, nagyon ritkán lépünk ki a 30-40 százalékos sávból. Ugyanakkor csak azért nem szoktunk eladni, mert 40,3 százalék részvény van az alapban, s csak azért nem veszünk, ha 29 százaléknál vagyunk.

Kockázatkezelésre használtok valamilyen derivatív ügyletet esetleg?
Fedezeti ügyleteket szoktunk használni. Ennek azonban elég erős korlátja van esetünkben, hiszen fedezeti ügyleteket éppen azokra a papírokra lehet kötni, amelyek a BUX-ban egyébként is nagy súllyal esnek latba.

A kötvények esetében hogyan történik a befektetési politika?
A kötvény részért is én felelek, azaz egy menedzsere van az alapnak. A kötvényeknél nem 100 százalékosan szofisztikált a befektetési politika, tehát azt mondjuk, hogy ennek az alapnak a kockázata elsősorban a részvények arányában rejlik, és nem az államkötvények futamidejében. Alapértelmezésben a kötvények futamideje rövid, de ez nincsen kőbe vésve. Ha rendkívüli helyzet van, tehát azt gondoljuk, hogy durva félreárazás van a kötvénypiacon, akkor nem habozunk meghosszabbítani a kötvények futamidejét. Két példa volt erre. 1998-ban, mikor volt a krach, kötvényben is vettünk hosszú papírokat és most szeptemberben, októberben megint vettünk hosszú papírokat. Ez nem azt jelenti, hogy a 70 százalékos, 65 százalékos kötvényarányból 50 százalék hosszúban van, de mondjuk a durationt (futamidőt) megnöveltük úgy 2 évre. Átlagban fél év és 1 év között van.

Mennyire aktívan kezelitek a portfóliót?
Ebből a szempontból majdnem inkább azt mondom, hogy passzív az alap. Tehát nincsenek daytrade-ek, nincsenek olyan ügyletek, hogy ma veszek és holnap eladok. Van olyan hét, amikor nincsen egy ügylet se a lejárt diszkontkincstárjegyek meghosszabbításán és a fedezeti ügyletek változó letétkorrekcióit nem számítva. Sőt, az év első két hetében nagyon kevés üzletünk volt, egy kis Matávot adtunk el.

Ki tudnád emelni, hogy mik voltak azok a preferált befektetések, részvények, amiket az alap hosszabb távon megtartott?
Ez minden félévben más. Nincsenek érzelmi elkötelezettségeink egyes részvényekkel szemben. Nyilván vannak olyan menedzsmentek, amelyeket jobban megbecsülünk, mint másokat, vannak olyan papírok, amelyeket jobban szeretünk, mint másokat. De minden árfüggő. A tegnap még nagyon elutasított papír lehet vonzó, mert lemegy az ára, vagy lehet egy nagyon szeretett cég, és mi elfordulunk tőle, mert közben felment az ára. Tehát minden fél évben más és más a nagy súlyú papíroknak a neve. Egy évvel ezelőtt a Cofinecnek volt a legnagyobb súlya, nem is 5 százalék, hanem 7 százalék, mert felment az ára. Félévkor az OTP elsőbbséginek és a Mol-nak volt viszonylag nagy súlya. Most aminek nagy a súlya, az továbbra is az OTP elsőbbségi, kíváncsiak vagyunk, hogy döntenek itt a cserével kapcsolatban. A mostani árakon már a Matávnak is 4-5 százalékos súlyt adtunk a portfólióban. Egyébként elég diverzifikált a befektetési politikánk, tehát 10-13 fajta papírunk mindig van.

Mennyire értékelted nehéznek a múlt évet? A részvénypiacon, illetve a kötvényeknél is elég nagy volt a volatilitás, tehát semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a múlt évben unatkozni lehetett volna. Te ezt duplán élted át mind a részvénypiacon, mind a kötvénypiacon.
Én azt szoktam mondani, hogy a tavalyi évben másfél évet öregedtünk, 1998-ban két évet öregedtünk, 1999-ben is egy olyan másfél évet. És ugyanakkor másfél évi tapasztalatot is szereztünk. Azt szoktam erre mondani, hogy nekem már 20 éves tapasztalatom van, mert 9 éve dolgozom ezen a területen, de annyira durva évek voltak, hogy ez szakmai tapasztalatban jóval több volt. Én szeretem, amikor sok mozgás van, mert amikor nagy mozgások vannak, akkor vannak extrém szituációk. Mivel elég nagy az ingerküszöböm, nem lépek arra, hogy egy papír lemegy 50 forinttal. Általában akkor nyúlok hozzá a portfólióhoz, ha durva dolgok vannak. Nekem az a lételemem, hogy történjen valami a piacon. És amikor sok minden történik, akkor mindig van 10 százalék, hogy valami extrém hülyeséget csinálok. Például a tavaly év eleji hozamesés, amikor 100 bázispont választotta el a 30 éves amerikai államkötvényt a mi 10 évesünktől, az eléggé durva szituáció volt. Az is extrém volt, amikor 3.700 forint volt a Mol. Sajnos nekünk már 5.000 forintról is volt, ezért 3.700 forinton már csak keveset vettünk. Az is érdekes dolog volt, amikor 1.000 alatt volt a Matáv. De mi soha nem gondoljuk azt, hogy ha 1.000 alatt van a Matáv, akkor nem mehet 800-ra. Ezért lépünk mindig, de mindig csak kis lépésben, tehát általában a nettó eszközérték 1 százalékát, maximum 2 százalékát költjük el egy napon, vagy szabadítjuk fel. Nagyon sok kis lépésben mozgunk.

A befektetési jegyek névértéke megváltozott tavaly, gondolom, ezt az ügyfélkör átalakulása tette indokolttá. Mi az a tipikus ügyfélkör, amit most az alap megcéloz?
Ez az alap egy retail termék, de nem azért nem volt benne soha sok pénz, mert nem lettünk volna jók. Ez nem igazságosság kérdése, de a piac hatékonytalanságára utal. Nálunk a vagyonkezelésnek a súlypontja inkább a nyugdíjpénztár, illetve a jómódú magánszemélyek, akiknek viszonylag sok pénze van és egy private bank jellegű szolgáltatást szeretnének kapni. Nagyon sokáig ezért a kisebb összegekkel nem foglalkozott a cég. Volt egy irodánk, aki bejött, az bejött, aki nem, az nem. Aki nagy volt, az jött privát bankba, aki pici volt, az valamelyik alapba. Most azáltal, hogy megnőtt a Concorde hálózata, a retail irányába történt egy nyitás. Az alapokat is úgy kellett átalakítani, hogy az ügyfeleknek ez vonzó lehetőséget nyújtson, tehát ne 100 ezer forintos legyen a befektetési jegy névértéke, s legyen pénzpiaci alap is.

A Concorde intenzív internetes megjelenése jelentett-e valami változást az értékesítési rendszerben? A www.cd.hu szolgáltatásain keresztül már elérhetőek ezek az alapok és megvásárolhatók a befektetési jegyek. Ez már jelentkezik esetleg valamilyen szintű forgalomnövekedésben?
Jellemzően a pénzpiaci alap az, amibe interneten keresztül berakják a pénzüket a befektetők. Itt nagyon sok automatizmus is van, hogy ha pénz van a számláján, akkor azt automatikusan befektetjük pénzpiaci jegybe. A pénzpiacinál jellemzőbb a trading szemlélet és emiatt az internetes arány a nagyobb. A hagyományosabb befektetési termékeknek, mint a Concorde 2000, stabilabb az ügyfélköre és nem spekuláns réteg rakja bele a pénzét, mert számára ez túl pici kockázatú, ott a személyes megjelenés sokkal inkább fontosabb. Nincsen nagy mozgás, nincsen nagy fluktuáció a nettó eszközértékben. Éppen ezért az internet itt kisebb jelentőségű.

Forrás: Portfolio.hu – 2001. február 2.