headwinds
jún.
6
2013

Szembeszélben: a magyar hitelleépülés időszaka

A 2008-as válság egyértelmű üzenetet hordozott a fejlett világ közgazdászai számára: a magánszféra adóssága nem növelhető bármeddig büntetlenül a gazdaság méretéhez képest, mert sérülékenységhez vezet. A probléma az, hogy amíg épül fel az adósság, addig ez folyamatosan segíti a gazdaság növekedését. Extra fogyasztást és/vagy beruházást finanszíroz, növelve a keresletet, ami jövedelemnövekedéshez és eszközár-emelkedéshez vezet. Ez újabb hitelfelvételi lehetőséget teremt (hiszen a hitel fedezete jövedelem vagy eszköz), öngerjesztő folyamatot indítva.

Sajnos ez történik visszafelé is: a hitelcsökkenés gátolja a jövedelemnövekedést, lefelé nyomja az ingatlanárakat, azok likvidálása újabb áresést okoz…

Magyarország nem tartozott a nagyon eladósodott magánszférával rendelkező országok közé a válság előestéjén (a GDP mintegy 100%-a volt a privát hitel, míg az USA–ban ugyanez közel 180%-ot tett ki), köszönhetően elsősorban annak, hogy itt sosem voltak tartósan alacsony kamatok. Igaz, az ország sok belső megtakarítással sem rendelkezett, ezt jelzi az ország számottevő nettó külső adóssága. Így, amikor beköszöntött a válság, hazánk a hitelleépülés kényszerével szembesült, mert a bankrendszert már nem akarta olyan mértékben a külföld finanszírozni, mint korábban. Hozzájárultak persze ehhez a kormány bankszektort sújtó intézkedései is.

A fogyasztás és beruházások drasztikus visszafogásával alkalmazkodott a hazai privátszféra az új gazdasági helyzethez. Jól látható ez a folyó fizetési mérleg egyenlegének pozitívba fordulásán, ami arra utal, hogy olyan magasra ugrott a magánszféra megtakarítása, hogy a költségvetés hiányát is finanszírozza, és még így is marad 1-2 milliárd euró évente a külső adósság törlesztésére. A hazai lakosság adóssága a magas megtakarítási ráta hatására a 2009. első negyedévi 10700 milliárd forintos szintjéről 2012 végére 89000 milliárdra csökkent. Ugyanezen időszak alatt a háztartások növelték a likvid befektetéseik (állampapírok, bankbetétek, befektetési jegyek) állományát mintegy 2100 milliárd forinttal. Mindezek hatására, ahogy az alábbi ábrán is látszik, a lakosság ledolgozta azt a pénzügyi vagyoncsökkenését, amelyet a válság előtti túlköltekezés, illetve a devizahiteleken elszenvedett árfolyamveszteség okozott.

t 2

           *Állampapírok, bankbetétek, befektetési jegyek          Forrás: MNB

2009 eleje óta összességében 3900 milliárddal javult a lakosság vagyonának ilyen módon számított mérlege (évente mintegy 1000 milliárddal), amely egyenlegjavulás háztartásonként már meghaladja az egymillió forintot! Jó lenne azonban nemcsak az aggregált adatokat látni, hanem azok eloszlását is. Valószínűleg azt a képet kapnánk, hogy a válság előttihez képest kedvezőbb vagyonmérleg mögött kettészakadt társadalom áll. A jobb módú megtakarítók már kedvezőbb helyzetben lehetnek, mint a válság előtt, míg a társadalom másik része még most is alig bír a devizahitele törlesztésével.

Ezért a fogyasztó kilábalása a válságból eleinte inkább majd a felsőbb társadalmi rétegek nagyobb költekezésében fog jelentkezni, amelyek esetében nagyobb az importtartam (például új autó eladás), és így kevésbé kedvező a gazdaság számára. Ezenkívül a befektetési termékek (például befektetési alapok) és előbb-utóbb az ingatlanpiac lehet nyertese a halmozódó megtakarításoknak. De lassan eljön az a pont is, ahol a lakosság szélesebb rétege fogja úgy érezni, hogy már nem kell ennyire visszafognia a fogyasztását. A bankoknak sem áll érdekében a mostani hitelleépülés tartós fennmaradása, hiszen valamiből meg kell élniük. Akkor ez a szembeszél (a hitelleépülés) szép lassan eláll, majd megfordul. Érdemes ezt szem előtt tartani, mert öt év folyamatos recesszió-közeli gazdasága mellett már nehezen tudjuk elképzelni, hogy lehet ez máshogy is.