Szépségek és szörnyetegek

Top 200 konferencia multikról és kkv-kről

Sokkal több erős középvállalatra lenne szüksége a magyar gazdaságnak, de ehhez biztosan nem a multik háttérbe szorításán át vezet az út – ebben maradéktalanul egyetértettek a Figyelő TOP 200 konferenciájának előadói.
Hosszú távú, a külpiacokra is érvényes beszállítói szerződést kötött a Tescóval egy magyar baromfifeldolgozó vállalkozás, ennek köszönhetően kapott finanszírozást a Raiffeisen Banktól egy új üzem felépítéséhez. Kementzey Ferenc, a pénzintézet vezérigazgató-helyettese a Figyelő TOP 200 konferenciájának (Magyarok és multik – együtt, működve?) kerekasztal-beszélgetésén hangsúlyozta, hogy mivel alultőkésített cégről van szó, a biztos piac elengedhetetlen feltétele volt a hitel folyósításának.
Ha tömegével lennének ilyen sikertörténetek, talán racionálisabb hangnemben zajlanának a multik, valamint a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) kapcsolatáról folyó viták. Sajnos egyelőre nem ez a helyzet, így tartják magukat az olyan leegyszerűsítő vélemények, mint hogy a multiknak juttatott állami támogatásokat egyszerűen oda kellene adni a kkv-knek, és egy csapásra megoldódnának az ország gazdasági gondjai.

Káros szembeállítás

Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár, a TOP 200 zsűri elnöke épp az ilyen leegyszerűsítő véleményektől óvott előadásában, hangsúlyozva, hogy a két szférát szembeállítani helytelen és káros, hiszen mindkettőnek jelentős társadalom- és gazdaságfejlesztő szerepe van. A kkv-k előrelépését gátló tényezők között megemlítette a támogató intézményrendszer alulfejlettségét, amin ráadásul csak lassan lehet változtatni. Így jó lenne ugyan, ha tömegével járnának be vállalkozások a Lipóti Pékséghez hasonló utat, ám nem várható robbanásszerű növekedés ezek számában.

Kedvenc vállalati példája Czakó Erzsébetnek – Chikán Attila kutatótársának – is van, méghozzá a Pilze-Nagy Kft., amely a laskagomba-termesztésben vívott ki magának Európában igen előkelő helyet. A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének igazgatója a multikat a Disney-rajzfilm nyomán a szépség és a szörnyeteg kettősségével jellemezte. A rendszerváltozás első évtizedében a politikusok, a gazdaságkutatók és a közvélemény is szinte kizárólag – a gazdasági átmenet finanszírozásában jelentős szerepet játszó – nemzetközi vállalatok működésének pozitívumaira koncentráltak, de 1998 után egyre nagyobb figyelem irányult a multik működésének kedvezőtlen hatásaira (a mérleg két serpenyőjét lásd külön). Az mindenesetre tény, hogy az uniós országok közül Magyarországon a legnagyobb a multik által előállított hozzáadott érték aránya a GDP-n belül, mintegy 45 százalék.

A Tárki kutatásai szerint azonban a magyarok alig hajlandók elfogadni az egyenlőtlenségeket. Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a vizsgált országok közül a hazai válaszadókhoz képest egyedül Görögországban gondolják többen úgy, hogy az államnak csökkentenie kell a jövedelmi különbségeket. Ehhez társul az a fejlődést gátló hiedelem, hogy a gazdaságban a szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek.

Jól jártunk velük

Koren Miklós, a Közép-európai Egyetem tanára a nagyvállalatok pozitív szerepe mellett érvelve, azok hatékonysági előnyét emelte ki. Magyarország 200 legnagyobb vállalata 2009-es adatok szerint 4,5-szer volt hatékonyabb az összes többi cégnél, a külföldi tulajdonúak pedig 3,7-szer múlják felül ebben a tekintetben a magyar társaságokat. Eközben a megtermelt jövedelem nagyobb részét helyben hagyják, vagyis az ország egyértelműen jól járt a multik bejövetelével. Ezt a vállalati szféra oldaláról támasztotta alá Kovács Tamás, az Opel Magyarország ügyvezetője, a folyamatban lévő 500 millió eurós beruházásuk mellett a tisztességesen és teljesen legálisan megfizetett alkalmazottakkal érvelve.

Csák János londoni magyar nagykövet szerint a multik és a kkv-k kapcsolatára a házasság a megfelelő metafora; az is csak akkor működik, ha a felek hajlandók minden nap kompromisszumokat kötni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok kisvállalat nem akar nagyobbra nőni, mert kifejezetten helyi igények kielégítésére specializálta magát. A multik adófizetési hajlandóságát viszont ő is problémásnak tartja, mert egész részlegeket képesek mozgósítani az adóoptimalizálásra, illetve lobbisták hadát foglalkoztatják a szabályok számukra kedvező alakítása érdekében.

Ami az adófizetést illeti, Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója szerint az évtizedes trendek hamarosan megfordulnak, a hiábavaló próbálkozások után ugyanis az államok belátják majd, hogy csak akkor rendezhetik pénzügyeiket, ha állampolgáraik mellett a cégektől is több adót vasalnak be.

Túlélési esélyek

A kerekasztal során Jaksity György, a Concorde Értékpapír Ztr. elnöke sem fogalmazott meg vezetőtársánál több optimizmust a világgazdasági helyzettel kapcsolatban (a vele készült interjút lásd a 16. oldalon). Bogsch Erik, a Richter Gedeon vezérigazgatója leginkább azt kifogásolta, hogy az új betelepülők mellett a kormányzatok nem szentelnek elég figyelmet a már régóta az országban működő, kutatás-fejlesztési tevékenységet végző, kvalifikált munkaerőt foglalkoztató vállalatokra. Már annak is örülne, ha a különadóként befizetett összegeket visszakapná innovatív társasága, de ezért is egyre keményebben kell küzdenie.

Ha másban nem, legalább Rencz Botond, az Ernst & Young vezető partnere megállapításában bízhatunk, miszerint a nemzetközi vállalatok számára a válságban az alacsony költségű országok kínálnak kedvező túlélési esélyeket. Összecsengtek ezzel Gerard Gray Tesco-vezérigazgató szavai is, aki elmondta, hogy folyamatosan keresnek magyar beszállítókat a külföldi üzleteik számára, de alig találnak olyanokat, amelyek rendelkeznek elegendő áruval és az egyéb szükséges adottságokkal. Pedig egy kisvállalat úgy növekedhet a leggyorsabban, ha rá tud csatlakozni egy multi kiépített értékesítési hálózatára.

Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a kormányzat gazdaságpolitikai programjának vázolásán kívül arról beszélt, hogy reméli, idővel a Tesco Nagy-Britanniához hasonlóan Magyarországon is kiírja, kiírhatja, hány ezer termelő megélhetéséhez járul hozzá. Iránymutatásként megemlítette, hogy ő maga hétről hétre küzd a parlamentben is hallható multiellenes kirohanások ellen.

Érvek a multik mellett és ellen

Pro

Javítják a kereskedelmi és a fizetési mérleget
Tisztességesen adóznak, fizetik a járulékokat
Munkahelyeket teremtenek
Fejlett technikát és tudást hoznak
Együttműködnek a helyi kutatóintézetekkel
Magasabb a termelékenységük a hazai vállalatokénál
Helyi beszállítókat foglalkoztatnak, közben ezek is megerősödnek

Kontra

Kiviszik a megtermelt profitot, rontva a fizetési mérleget
Belső elszámolási rendszerük révén minimalizálják az adófizetést
Nem elkötelezettek az ország iránt, könnyen távoznak
Csak a munkakörhöz szükséges mértékben képzik alkalmazottaikat
Lobbierejükkel saját magukra szabatják a jogszabályokat
Kiszorítják a helyi termékeket, termelőket
Szigetszerűen működnek, kevés helyi beszállítójukat kizsigerelik

Váczi István

Forrás: Figyelő – 2011. október 20.