Szupergazdagok: kik ők, honnan jöttek, hova mennek?

Rendkívüli mértékben gyarapszik Földünkön a következő öt évben azoknak a száma, akiknek a vagyona legalább harmincmillió dollárt tesz ki. Egyebek között ezt állapítja meg a Föld ultragazdag polgárainak életét, vagyonosodását kutató és követő, amerikai Wealth-X friss tanulmánya. Az egyik szerző, Benjamin Kinnard az alábbiakban azt is értésre adja, hogy már most sokkal több és a következő években még több lesz az olyan dúsgazdag, aki tulajdonképpen a „semmiből jött”, eközben összességében egy példátlan vagyontranszfer is bekövetkezik: tízezermilliárd dollárnyi vagyon fog az örökösökre szállni.

Zentai Péter: Azon túlmenően, hogy mindannyian hatalmas vagyonokat birtokolnak, milyen egyéb közös jellegzetességgel bírnak a világ dúsgazdagjai?
Benjamin Kinnard: Semmilyennel sem. Öt kontinens több tucat országából szereztük be és tanulmányoztuk át összességében 18.245 ultragazdagnak számító ember profilját: életrajzukat, a vagyoni helyzetükről szóló nyilvánosan vagy korlátozottan hozzáférhető adatokat, a róluk országaikban és külföldön megjelentetett média-beszámolókat, az önmaguk által elmondottakat, leírtakat, az életükről, terveikről, családjukról kiadott könyveket, írásokat. Következtetésünk: a világ legjobb módú polgárainak összessége hihetetlenül tagolt, összetett, színes és folyamatosan változó összetételű társaság. Egységként semmilyen tekintetben sem tipizálható az emberiség legfelső, úgynevezett egy százaléka.

Mekkora a vagyonnal kell rendelkeznie annak, akit a legfelső egy százalékhoz sorolnak?
Harmincmillió dollárral – tisztán. Általunk dokumentáltan 2015-ben 212.615 szupergazdag polgár élt a világban. Túlnyomó részük harminc-százmilliós vagyonnal bír, piciny, de „ütős” hányaduk: a Föld lakóinak 0,01 százaléka viszont dollármilliárdokkal. Az egy százalék összvagyona 2015-ben mintegy 22 trillió (22 ezer milliárd) dollárt tett ki. A nyomon nem követhető, titkoltan szupervagyonosok létszámáról persze nincs fogalmunk, de aligha lehetnek azok többen 1-2 ezernél – globálisan. A következő öt évben mindenesetre nagy változások prognosztizálhatók: ugyanis körülbelül ötven százalékkal fog bővülni a szupergazdagok létszáma és több mint ötven százalékkal növekszik összvagyonuk értéke. 2020-ra 320 ezren lesznek, akik előrekiszámíthatóan csaknem 46 ezer milliárd dollár felett fognak uralkodni.

Mitől is szélesedne nagy hirtelenjében a vagyonosok köre?
Az utóbbi két-három évben stagnált a szupergazdagok száma, összességében e kör alig bővült. Persze, míg a modern ipari és feldolgozó potenciállal, innovatív erővel, hatalmas exportkapacitással bíró országokban, például Németországban, Hollandiában, Skandináviában, Kínában szaporodtak a gazdagok és a vagyonok, addig – az árzuhanások miatt – a nyersanyagból élő Oroszországban, Latin-Amerikában és közel-keleti társaiknál viszonylagosan gyengültek a gazdagok. A dollár masszív árfolyamemelkedésével párhuzamosan ugyanakkor felértékelődött Amerika ultragazdagjainak a vagyona. Viszont most világszerte megint dinamikus növekedésnek indultak mind a vagyonok, mind azok tulajdonosai. Ez elsősorban a globális gazdasági fellendüléssel függ össze, ami most van kibontakozóban. A pénz- és tőkepiacok rendkívüli aktivitásával lehet számolni a következő években, ezen a területen – az elmúlt néhány év stagnálása után – megint robbanásszerű lesz a gazdagodás. Az urbanizáció közben újra rendkívüli mértékben fokozódik, eközben a fejlődő piacok újabb fogyasztási boomjának és annak vagyunk a tanúi, hogy az utóbbi idők technológiai innovációi az élet minden egyes szegletét behálózzák. Dúsgazdaggá válik tehát a kereskedelem, az ingatlanpiac, a technológiai szektor megannyi megújítója, köztük sok vadonatúj szereplője. Ugyanakkor immár „alanyi jogon” szintén bekerül a legfelső egy százalékba rengeteg örökös is. A következő években összességében mintegy tízezer trillió dollár értékű vagyon száll át gyerekekre, unokákra, más rokonokra a jelenlegi szupergazdagok derékhadát képviselő nyolcvan évesnél idősebbekről. Történelmileg példátlan vagyontranszfer megy végbe néhány év alatt.

Kik alkotják a többséget a legfelső egy százalékon belül: azok, akik már „otthonról” eleve gazdagok, pénzüket örökölték, avagy a self-made milliomosok és milliárdosok?
Kétharmaduk „self-made gazdag”. Kína, Oroszország és általában a feltörekvő vagy fejlődő piacok új szupervagyonosainak eleve nem volt kitől örökölniük, miközben ők alkotják ma a világ leggazdagabbjainak egyre bővülő hányadát. Amerikában szintén „gyökértelen” a ma milliárdosainak jelentős hányada, a technológiai szektor megannyi főszereplője a „semmiből jött”. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a szupergazdagok majdnem 20 százaléka – noha eleve milliomos szülők gyereke – mégis a jelenleg birtokolt óriási vagyonát saját tehetségének, érdemeinek, saját maga által indított vállalkozásának vagy örökölt üzletei megújításának, bővítésének köszönheti. Mindenesetre tanulmányunkból kitűnik, hogy míg az Egyesült Államokban az „örökösök” a leggazdagabbaknak csupán 12,6 százalékát adják és Nagy-Britanniában – és persze Kínában, Oroszországban pláne – szintén roppant alacsony az arányuk, addig a „patinás” európai országokban, például Ausztriában és Svédországban a dúsgazdagok majdnem ötven százalékának már a szülője, nagyszülője is milliomos, milliárdos volt. A feltörekvő, fejlődő világban egyedül Indiában játszanak főszerepet a gazdagok világában az örökölt vagyonok.

Van-e kimutatott jelentősége a dúsgazdagsághoz vezető egyéni utakon az iskolai végzettségnek? Egyáltalán milyen szokásbeli vagy világszemléleti specifikumaik vannak a különböző országokban és különböző módon meggazdagodottaknak?
Ázsia, Dél-Amerika és Kelet-Európa, értsd Oroszország, Ukrajna újgazdagjainak vagyongyarapodása sokkal inkább kötődik kapcsolati hálókhoz, politikai nexusokhoz – amelyek nagyrészt az egyetemi évek alatt alapozódtak meg –, mint azt Amerikában vagy akár Németországban tapasztalni. A Harvardon szerzett diploma – mint kimutattuk – tulajdonképpen sem nem oszt, se nem szoroz a tekintetben, hogy kiből lesz ultragazdag ember az Egyesült Államokban. A nagyon gazdag, találékony és szorgos német „iparosok” teljesítményei nem kötődnek kiváló, elit egyetemek diplomáihoz. A hedge fundok, az internetes vállalkozások, a pénzügyi szektor milliomosainak, milliárdosainak eredményei viszont nagyon is diplomához kötöttek, ezeknek az embereknek a nagy része kimondottan jó egyetemeken végzett – Amerikában és Európában egyaránt. Nem így van ez viszont az ingatlanpiacok moguljai vagy mondjuk a milliárdossá lett bányatulajdonosok, egyéni részvénypiaci befektetők és kereskedők világában, ők jellegzetesen rafinált, tehetséges, de nem úgynevezett tanult emberek. A nemhez tartozást illetően megállapítható, hogy Kínában és az Egyesült Államokban aránylag sokkal több a self-made alapon dúsgazdag nő, mint amennyi Európában vagy pláne Oroszországban. E téren Kína még Amerikát is „lepipálja”. Adakozásban, jótékonykodásban viszont mindenütt aktívabbak azok a nők, akik eleve gazdag családok sarjai, akik vagyonuk nagy részét örökölték. Az Egyesült Államok dúsgazdagjai – nemhez tatozástól és a vagyonszerzés módjától függetlenül – általában is sokkal többel járulnak hozzá önkéntes alapon a társadalom jólétének, egészségének emeléséhez, mint ázsiai, európai és latin-amerikai „sorstársaik”.