Szuverén CDS – az értelmetlen biztosítás

Biztosítást általában az ember azért köt, hogy ha valami nagyon kellemetlen, nem kívánatos esemény következne be, akkor legyen valami kárpótlás, kárenyhítés. Még ha van is, összességében akkor sem érzi túl jól magát az ember. Persze a biztosítók sokszor keresik a kiskapukat, ami alapján részben vagy egészben mentesülhetnek a kifizetés alól. Az ember hiába olvassa el szerződéskötéskor figyelmesen a kisbetűs részeket, mindig akadhat egy-egy olyan esemény, amire ő nem gondolt, viszont a szerződő fél hivatkozhat rá, ami kibúvót jelent a fizetés alól.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor arról olvastam, hogy az ezzel megbízott ISDA nevű szervezet még nem döntött arról, hogy a magánszektor „önkéntes” bevonásával történő görög adósságcsökkentés csődeseménynek minősül-e vagy sem. A piacon keringő pletykák szerint a döntés várhatóan nemleges lesz, azaz nem lesz görög „credit event”, nem kell a görög csőd ellen vett CDS biztosítások kiíróinak fizetniük. (A CDS, azaz credit deafult swap ügyletek lényege, hogy az eladó vagy kiíró a vásárlótól kapott évente fizetett biztosítósási díj, a CDS felár ellenében vállalja, hogy amennyiben az adott kötvények kibocsátója lejáratkor a névértéknél csak kevesebbet fizet ki, akkor a különbözettel kompenzálja a CDS vásárlóját.) Magyarul hiába védte le magát egy görög kötvénytulajdonos a nemfizetés kockázata ellen CDS vásárlásával, a biztosítónak a káresemény bekövetkeztekor nem kell fizetnie, így semmi értelme nem volt a biztosításnak.

Háttérként azt érdemes tudni, hogy az ISDA (International Swaps and Derivatives Association) egy pénzpiaci vállalatok által létrehozott nemzetközi szervezet, amelynek egy 15 tagból álló bizottsága dönt arról, hogy egy-egy CDS szerződés esetében van-e csődesemény, azaz kell-e fizetnie a CDS kiírójának. Jelen esetben a 15 tagból 10 nagy nemzetközi bank és 5 globális alapkezelő. (Nyilvánvalóan minden saját, CDS pozíciókból adódó érdeket háttérbe szorítva fognak dönteni a tagok…)

Bár az ISDA végleges döntése nem született még meg, azt gondolom, hogy már a jelenlegi kommunikáció (azaz a bizonytalanság, illetve a várhatóan nemleges döntés) is óriási károkat okoz. Akár a Lehman Brothers csődjéhez is hasonlíthatnám. Felmerül ugyanis, hogy ezek után a sok ezer milliárd dollár szuverén, állami kockázatra vett CDS biztosításnak semmi értelme sincs. Tudniillik a politikusok és/vagy (jegy)bankárok úgyis úgy fogják a szabályokat alakítani, hogy csőd esetén sem fognak a CDS biztosítások fizetni.

Milyen következményei lehetnek ennek? Véleményem szerint, akár beláthatatlanok. Azok a piaci szereplők ugyanis, akik abban a hitben voltak, hogy szuverén állampapír-portfóliójuk kockázatát nagy részben CDS-ekkel fedezték, most ráébrednek, hogy ez nincs így, óriási nyitott pozíciójuk van. A CDS-ek szinte semmit sem érnek, miközben az állampapírok árfolyama hatalmasat esett. A reakció? Nem lepődnék meg, ha eszeveszett pozíciócsökkentésbe fognának, azaz próbálnák minden áron csökkenteni a kockázatos állampapír állományukat. Talán ez is szerepet játszik a periféria mellett most már sok európai centrum ország állampapírpiacán is eluralkodó eladási pánikban.