30590379 - 3d small people - low interest rates

Találós kérdés és üres kulaccsal bolyongó jegybankárok a sivatagban

Emelik, hogy csökkenthessék, levágják, hogy növelhessék, mi az?

Természetesen a gazdaságpolitika két fő eszközéről, a költségvetés egyenlegéről és a jegybanki kamatról van szó.

A kormányzat és a jegybank ezzel a két eszközzel tudja leginkább befolyásolni a gazdasági növekedést. Mindkét gazdaságpolitikai nehézfegyver esetében igaz, hogy tekintettel a gazdaság ciklikusságára, jó időkben illik tartalékot képezni.

A költségvetési politika tartaléka az alacsony államadósság (állami többletköltéssel ezt lehet növelni nagyobb kockázatok nélkül nehéz időkben), míg a monetáris politika tartaléka a magas kamat (szükség esetén abból lehet vágni).

A legtöbb ország esetében évtizedek óta lassabb-gyorsabb ütemben, de a folyamatosan növekvő   államháztartási adósságráta azt mutatja, hogy a politikusok ritkán töltötték fel a fiskális politika vizes kulacsát.

A tartalékképzés szükségességéről a kamatpolitika esetében is sok befektető elfeledkezik és azt gondolja, hogy a kamatokat szinte kizárólag az infláció vezérli. Ez súlyos tévedés. A kamatokat sokkal erősebben meghatározza a jegybankok lazítási-szigorítási politikája, mint a pénzromlás tényleges üteme.

Az alábbi két ábra jól mutatja, hogy mind az Eurózóna, mind az USA esetében a maginfláció jóval stabilabb volt, mint a kamatok változása. A jelenlegi helyzetben az elmúlt húsz év átlagánál nem sokkal kisebb maginfláció mellett soha nem látott alacsony kamatok jellemzők. Látható, hogy a jelenlegi infláció mértékéhez a múltban jóval magasabb kamatszint tartozott.

Maginfláció és jegybanki alapkamat az Eurózónában
Maginfláció és jegybanki alapkamat az USA-ban

 

Mint a legtöbb dinamikus változó esetében, a kamatnál is legalább annyira fontos a változás iránya, mint a szintje.

Mindebből következik, hogy a Fed jelenlegi kamatemelési intézkedéssorozata akkor is indokolt, ha az infláció nem ugrik meg lényegesen. Amennyiben a kamat-normalizációt nem hajtja végre, a következő lassulásban hatékony eszközök (kamatvágási lehetőség) nélkül kell végignéznie a gazdaság vergődését. A mennyiségi lazításról (nagymértékű jegybanki eszközvásárlás) egyértelműen kiderült, hogy alacsony eredményességű és durva, nem kívánatos mellékhatásokkal jár (lásd Inflációs célkövetés halála).

A fentiek miatt az Eurózóna kamatpolitikája véleményem szerint ultra kockázatos. A XX. század egyik leghosszabb globális konjunktúráját éljük meg, amelynek bizonyosan rövidebb a jövője, mint a múltja. A következő 24 hónapban nem zárható ki egy lényeges globális gazdasági lassulás. A határidős jegyzések alapján az EKB ezzel a jelenséggel nullaszázalékos kamatszint mellett fog szembesülni. Nagy esély van arra, hogy az Eurózóna üres kulaccsal lesz kénytelen átkelni a sivatagon. Márpedig ez ritkán szokott jól sikerülni…