Technikai és fundamentális elemző a plázában

Mit vegyek, mikor és mennyiért?

Milyen módszereket alkalmaznak a tőzsdei befektetők, amikor az árak jövőbeli alakulását szeretnék eltalálni? Milyen eszközöket használunk mi az alapok kezelése során? Példáinkban vállalatokra (részvényekre) összpontosítunk, de ezek a módszerek alkalmazhatók devizák, nyersanyagok vagy kötvények esetén is. Ez nem csak elmélet: alapjaink eszköztárában, a tőzsdei döntéseinkben a felsorolt módszerek mindegyike megtalálható. Vagyis mi is így dolgozunk.
A két, talán leggyakrabban alkalmazott megközelítés a technikai és a fundamentális elemzés. Mit takar az első, mit jelent a második? Vegyünk egy nagyon egyszerű példát, hogy utána könnyebb legyen megérteni a szakmaiabb magyarázatot: Egy bevásárlóközpontban a fundamentális elemző végigjárná a boltokat, alaposan megvizsgálná a termékeket, azok anyagát, munkaigényét, tartósságát. Figyelembe venné a várható divattrendeket és a versenytársak kínálatát is, majd döntene, hogy melyik áruval kapja a legnagyobb értéket a pénzéért. Ezzel szemben a technikai elemző közel se menne a polcokhoz. A folyosón ülve azt vizsgálná, hogy a bevásárlók tömege hogyan viselkedik – melyik boltokba megy be, milyen terméket vesz, melyiket kerüli. Ez alapján döntené el, mit és mikor érdemes vásárolni.

Fundamentális elemzés

A fundamentális elemzés, ahogyan a neve is mutatja, a cég alapértékeire koncentrál, azt próbálja meg eltalálni, hogy a jelenlegi és várható jövőbeli profittermelő képessége alapján mennyit „ér” a vállalat. Profitálni pedig abból profitál, ha ez az érték jelentősen eltér a piaci árfolyamtól és – miután (vagy inkább: ha) erre a piac is rájön – konvergál hozzá.
Ha már fundamentális elemzésről és profitról van szó, akkor nem lehet nem megemlíteni Warren Buffett nevét, aki ennek a befektetési módszernek a leghíresebb apostola.
A vállalat „fair” értékének meghatározásához a fundamentális elemző rengeteg gazdasági és pénzügyi mennyiségi és minőségi tényezővel dolgozik. Figyelembe veszi egyebek között a cég iparági és makrogazdasági környezetét, helyzetét a versenytársakhoz képest, az input árak alakulását, vagy akár a menedzsment minőségét. Ezek alapján pedig megpróbálja kitalálni, hogy miként alakulnak majd a cég olyan mutatói, mint például a profit, az árbevétel, az eladósodottság. Ezeket összeveti a szektortársak mutatóival és értékeltségével, valamint a kockázatmentes hozammal és már össze tudja rakni, hogy szerinte mennyibe „kellene” kerülnie egy részvénynek.
Egy nagyon leegyszerűsített példa: tegyük fel, hogy számításaink szerint a MOL az olaj és a finomított termékek árának alakulása, az eladott benzin és a kitermelt olaj mennyiségének, stb. következtében évente 1600-1700 forint egy részvényre jutó nyereséget termel. A jelenlegi gazdasági és piaci (például állampapírhozam, olajipari vállalatok értékelése a régióban) körülmények között ekkora éves nyereségért a részvényenkénti 16 ezer forintos árat tartjuk reálisnak, fundamentálisan tehát akkor vennénk, ha ennél jóval olcsóbban kapnánk belőle. Jellemző a fundamentális elemzésre, hogy tartósabb vagy legalábbis annak látszó adatokkal, feltételrendszerrel dolgozik. Például a régiós benzinfogyasztás igen ritka sokkhatásoktól eltekintve nem fog még csak egyik évről a másikra sem drasztikusan megváltozni. Így aztán, mivel meg se próbál olyan gyorsan változó tényezőkkel számolni, mint mondjuk a befektetői hangulat, általában hosszabb távú befektetésekhez használható.

Technikai elemzés

Ha rövidebb távra koncentrál az ember, akkor abban a technikai elemzés segíthet. Ez teljesen másképpen próbálja egy részvény jövőbeni árát (nem az értékét!) meghatározni. Lényege, hogy a múltbeli ármozgások vagy például a forgalom alakulása által generált – jellemzően grafikonban összefoglalt – adatok elemzésével próbál meg olyan támpontokat találni, amelyek az árfolyam jövőbeli mozgására utalhatnak. Ezek közül a leggyakrabban használt eszközök a trend, az ellenállás, a támasz vagy a kitörés.
A technikai elemzőket egyáltalán nem érdekli egy vállalat értéke (sőt gyakran az sem, hogy vállalatról, devizáról vagy éppen kukoricáról van szó), ők inkább a piac hangulatát próbálják megjósolni egy adott részvényre vonatkozóan. Mivel ez igen gyorsan változhat, ezért a technikai ajánlások alkalmazhatók rövid távra is, és gyakran homlokegyenest különböznek attól, amit a fundamentális elemzés mond hosszabb távon.


Erre egy jó példa egy fundamentálisan olcsónak tartott részvény további esése. A fundamentális elemző egyre „boldogabban” vásárolja alacsonyabb és alacsonyabb áron a részvényt, a technikai elemző pedig az egyre határozottabb eső trend láttán ül egyre boldogabban az ellenkező irányú pozíciójában. A különbség kettejük szemléletében, ami miatt mindketten boldogok, az az időtáv, amelyben gondolkodnak. Ebből fakad még egy lényeges különbség: a technikai elemzés esetén az időzítés sokkal fontosabb.
A két elemzési technika gyakran kapcsolódik egymáshoz. Például egy új fundamentális információ megindíthat egy trendet, amely már a technikai elemzőket is piaci manőverre készteti. Ugyanakkor az is megesik, hogy egy, a technikai elemzők által már korábban felismert piaci környezetváltozást az azt magyarázó, a vállalat piaci értékét befolyásoló fundamentális információ követ.

Egyéb módszerek

A bemutatott két módszer talán a legnépszerűbb, de mással is próbálkozik a piac – bár ezek között nem mindig lehet éles határvonalat húzni. Ilyen módszer lehet például közvetlenül a befektetői hangulat vizsgálata. Ezt ugyan részben megpróbálja lefedni a technikai elemzés is, de egy kisbefektetői vagy alapkezelői hangulatindex előbb adhat információt, mint ahogyan az megjelenne az árfolyamgrafikonon. Általában kontraindikátorként kezelik: ha a hangulat már eufórikus, akkor az ember nem szívesen vásárol, ha pedig letargikus, akkor – azt feltételezve, hogy ennél rosszabb már nemigen lehet – szívesebben. Egy másik módszer lehet az alapok pénzáramlásának követése, amiből szintén le lehet szűrni olyan információkat, amelyek még nem jelentek meg árfolyamváltozás formájában.

A jóslás nehézségei

Válasszuk azonban bármely formáját is a jövendölésnek, Yogi Berra szelleme mindig velünk lesz: „Nehéz jósolni, pláne a jövőre vonatkozóan”.