Tényleg ekkora lenne a baj Kínában?

Azt már régóta tudjuk, hogy sok problémával néz szembe a kínai gazdaság, a gondok sorából mégis kiemelkedik a hatalmas adósság kérdése. Az UniCredit elemzői már a válság aggasztó jeleit is látni vélik, mivel a kínai hitel/GDP, és a nem-teljesítő hitelek aránya is hatalmas növekedést mutatott az elmúlt években. Empirikus tapasztalatok alapján, olyan határon lépett túl a kínai gazdaság, amin már csak nagyobb reformokkal lehetne segíteni.

Az utóbbi időszakban egyre többen foglalkoznak a kínai gazdaság működése mögött meghúzódó problémákkal, és ami leginkább szembetűnő az a folyamatosan növekvő adósság kérdésköre. A kínai kormány jó pár hete bejelentette, hogy kész intézkedéseket is foganatosítani, annak érdekében, hogy csökkentse a kiemelkedő mértékű vállalati adósságot, ami a GDP 171 százalékát is kiteszi, vagyis kétszer nagyobb, mint ami az USA-ban tapasztalható. Ráadásul nem is ez az első próbálkozás, 1999-ben már történtek hasonló törekvések, de ezúttal nem biztos, hogy beválik a recept, ugyanis a gazdaság sérülékenysége jóval nagyobb, mint a múltban volt.

Persze a kínai adósság magas szintje nem csak magának a kínai gazdaságnak okoz problémákat, az számos módon érinti a világ többi fejlett és feltörekvő gazdaságát is. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy Kína járul hozzá a globális GDP növekedés közel egyharmadához, és az IMF becslése szerint a részvény és FX árfolyammozgások több, mint harmada származik a Kínából és egyéb feltörekvő piacokból származó hírek, bejelentések következményeként. Arra, hogy a kínai fejlemények mennyire el tudják rontani a globális pénzügyi piacok hangulatát, elég a januári vagy a tavaly augusztusi piaci reakciókat figyelembe venni. Ennek tükrében az sem csoda, hogy az IMF a közelmúltban megjelenő helyzetértékelésében is sürgette Kínát, hogy konkrét és azonnali intézkedésekkel kezelje a vállalati hitelek problémáját.

Aggasztó jeleket látnak az elemzők

Az akadémiai kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a hitel/GDP arány (ismertebb nevén a hitel/GDP rés) hosszú távú trendjéhez viszonyított értéke a pénzügyi válságok jó korai figyelmeztető indikátora lehet. A hitelállomány ez esetben magában foglalja a privát és nem pénzügyi szektor hiteleit, de a külföldi finanszírozást is. Nem meglepő módon Kína a sereghajtók között helyezkedett el 2015-ben a mutató alapján.

Ugyanakkor fontos kérdés az is, hogy egyértelműen meg lehet-e határozni egy olyan szintet a hitel/GDP mutatóban, ami már nagy valószínűséggel egy jövőben bekövetkező válságra utal. A szerzők ezért megnézték, hogy az empirikus adatok alapján milyen értékkel lehet számolni olyan országoknál, melyek a múltban már átéltek egy súlyos pénzügyi krízist. A múlt alapján már intő jel lehet, ha a mutató áttöri a 8-as értéket, ilyenkor már nagy eséllyel elkerülhetetlenné válik a pénzügyi válság. Például mikor 2008-ban az ír bankrendszer összeomlott a hitel/GDP rés 70 százalékos volt, míg Kínában a friss adatok alapján 30-as érték körül jár a mutató.

Azt azonban le kell szögezni, hogy ugyan a hitel/GDP arány jó fogódzót nyújthat a válságok bekövetkezésének előrejelzésében, azonban azt már nem képes megmutatni, hogy időben mikor is fog az bekövetkezni. A mutató még hosszú hónapokon keresztül mutathat magas értéket a krízis előtt, és ilyenkor úgy tűnik, hogy szinte különösebb előzmény nélkül omlott össze a pénzügyi szektor. A szerzők számításai alapján a mutató jelentős ingadozásokat mutathat, viszont egyértelműen nem azonosítható be a krízis gyújtópontja, azonban az egyre növekvő szint aggodalomra ad okot.

hitel-gdp-idő_ábra

A többi mutató is nagy problémákat jelez

Habár egy esetleges válság pontos idejének előrejelzése lehetetlen vállalkozás, egyéb indikátorok is azt jelzik, hogy Kínában nagy a baj, a pénzügyi szektor sérülékenységei egyre fokozódnak és a mutatók is egyre kritikusabb értékeket vesznek fel. Például az adósságszolgálati ráta 20 százalékkal magasabb, mint ami az USA-ban volt tapasztalható a válság kitörése előtt. De az ingatlanőrület sem tett jót Kínának, mivel elsősorban a hitelezés felpörgése fűtötte így jelenleg az egész gazdaság megsínylené, ha hirtelen zuhanni kezdenének az ingatlanárak. A bajt tetézi az is, hogy az új hitelek nagy része sokszor a gazdaság legkevésbé modern szektoraiba áramlott, ahol persze az eredményesség és a növekedés is lassuló tendenciát mutat.

Nem meglepő az sem, hogy a jelentős túlzott kapacitásokkal működő, lanyha teljesítményt mutató gazdasági környezetben a nem-teljesítő hitelek aránya is megnövekedett. A hivatalos számok 1,7 százalékra teszik ezt az arányt, de az sem mindegy mit tekintünk nem teljesítési definíciónak. Az aktuális nem teljesítő hitelek aránya így jóval nagyobb lehet, mivel Kínában a 90 napon túli nemfizetés alapján még nem sorolódnak a nem teljesítő kategóriába a hitelek, ha a fedezet piaci értéke nagyobb, mint a még fennálló tartozás. Ha figyelembe vesszük ezeket a hitelek is, a nem teljesítő hitelek aránya máris 5,8 százalékra nő, ráadásul úgy, hogy 2014-ben ez az arány csak 3,5 százalék volt. A teljes kintlévő nem teljesítő hitelállomány így már 0,7 billió dollárra tornyosul (a teljes hitelállomány 12,3 billió dollár), ami a kínai GDP 6,5 százalékát jelenti.

Összességében azt lehet mondani, hogy más országok múltbeli válságtapasztalatai és a kínai növekvő sérülékenység alapján jelenleg minden arra mutat, hogy a következő években súlyos válság fogja megrázni az ország pénzügyi szektorát. A szerzők szerint ugyan a kormány sokat tehet, de alapvetően a gazdaságpolitikai megoldás nem biztos, hogy elegendő a helyzet kezelésére. A kormánynak sürgősen csökkenteni kell a vállalati adósságot, megerősíteni a banki mérlegeket, és elmozdítani a gazdaságot a hitelek által fűtött növekedési pályáról. Nagy kihívás ez, de csak a gazdasági növekedés lassabb vágányba terelésével, és a hitelállomány szűkülésével biztosítható egy fenntarthatóbb pénzügyi rendszer.