Tényleg lesz új tőzsdei aranykor?

Állítólag tényleg megvette az MNB a magyar tőzsdét.

Úgy gondolom, hogy ez jó hír a tőzsde jövőjét tekintve. Volt már erről szó pár hete, akkor is úgy láttam, hogy ez jó irány, de ahhoz, hogy valóban a maximumot hozza ki a magyar tőzsdéből a jegybank, sok változtatásra lesz szükség.

Mire lehet(ne) jó a hazai tőzsde?

Gazdaságfejlesztési célból talán a legfontosabb a hazai magánkézben lévő közép/nagyvállalatok tőkepiaci bevonása mind a részvény-, mind a kötvénypiacon keresztül. Ezeknek a cégeknek a tőzsdei jelenléte egyrészt nagyobb átláthatóságot biztosítana, másrészt tőkebevonási forrásként fukcionálna. Mindkettőre nagy szükség lenne. Ráadásul a hazai megtakarítások így közvetlenül – nem csak a bankrendszeren keresztül – is hozzá tudnának járulni a magyar növekedéshez. Itt több kérdés merül fel: egyrészt szabályozási oldalról, hiszen több olyan nem tisztességes cég volt/van a tőzsdén, ahol a menedzsmentek, főtulajdonosok szétlopták a céget, kisemmizték a kistulajdonosokat, hazugságokkal sóztak rá értéktelen papírokat a publikumra. Ennek megakadályozása nagyon fontos lenne, és ehhez túl kellene lépni a szokásos ellenőrzési módszereken, miszerint a szabályozó hatóság csak azt vizsgálja, hogy a törvény betűjének megfelelnek-e a cégek, de a szellemével nem törődnek. Számos ilyen példa volt a múltban sajnos.

A másik vetület viszont az, hogy a magáncégek csak akkor jönnek a tőzsdére, ha ez nekik megéri. Ehhez pedig – akár tetszik, akár nem – komoly ösztönzőkre van szükség. A tőzsdei jelenlét sok nyűggel és többletköltséggel jár, ennek ellensúlyozására valamit adni kell a tőzsdére lépő cégeknek, különben nem lesz érdekükben kibocsátani. A tőzsdére lépés minimum 10 millió forintos költség, de jóval több is lehet, és évente is hasonló nagyságrendű többletkiadással jár, arról nem is beszélve, hogy a negyedéves jelentések miatt a nem-tőzsdei versenytársak előnybe kerülnek a tőzsdei céggel szemben. Azt gondolom, hogy célszerű lehet a tőzsdei díjakból jelentős kedvezményt adni a kisebb cégeknek vagy akár teljesen eltörölni, de önmagában ez kevés, és emellett szükség lesz egyéb adókedvezményekre is (kedvezményes társasági adó- és osztalékadókulcs), hogy a parkettre csalogassák a néhány milliárdos árbevételű/saját tőkéjű hazai vállalkozásokat. Emellett az IPO-k és kötvénykibocsátások elősegítésére megfontolandó lenne valamilyen szja-kedvemény bevezetése is: tehát ha magánszemély új kibocsátásból jegyezne, annak egy részével csökkenthesse adóját/adóalapját. Egy ilyen komplex ösztönzőcsomaggal valószínűleg viszonylag gyorsan fel lehetne éleszteni a hazai tőzsdét.

A másik fontos terület a (részben) állami vállalatok tőzsdei bevezetése. Ez alapvetően az állam hajlandóságán múlik, ami talán meg is van. Ez azért lenne fontos, mert nagyforgalmú részvények nélkül minden jószándék ellenére is elsilányul a tőzsde: nem elég sok kis papír, kellenek a nagy húzónevek. Jelentős, a magyar gazdaságban meghatározó cégek tőzsdére kerülése jó lehet a magyar megtakarítóknak, és hosszabb távon a magyar államnak is.

Két csoport hozzáállásának a megváltoztatására is szükség van. Egyrészt a megtakarítók, befektetők számára kinyílt a világ, és sokan elhagyták a budapesti tőzsdét, mert sokkal likvidebb, érdekesebb befektetések vannak világszerte. Az ő visszacsalogatásukhoz nem lesz önmagában elég a nagyobb kínálat, hanem valamivel „jutalmazni” is kell azokat, akik mondjuk egy magyar bútorgyár részvényeiből/kötvényeiből vesznek a Tesla vagy Apple részvényei helyett. Nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb likviditásért cserébe az államnak kell valamivel ösztönözni a magyar értékpapírok vásárlását, miközben ügyelni kell a kisebbségi jogok messzemenő és legszélesebben értelmezett betartatására – ez utóbbiban nagy hiányosságaink vannak.

A másik csoport a potenciális kibocsátók köre. Míg az angolszász államokban a tőzsdei bevezetés és jelenlét siker, addig itt a vállalkozások inkább teherként értelmezik. Minek bocsátanának ki itt értékpapírokat, amikor azt nem tudják jó áron megtenni, mivel nincs elég kereslet? Itt persze róka fogta csuka helyzetben vagyunk, hiszen mint látjuk a befektetők elmentek a külföldi tőzsdékre, így nincs elég kereslet, de ha nincs kereslet, akkor nem lesz hazai bevezetés, és soha nem éled fel a tőzsde. Nyilvánvalóan ezt a kört, az elposványosodás önvisszacsatoló jelenségét meg kell valahogy törni, és erre önmagában a tőzsde vezetése nem képes, csak ha nagyon komoly állami támogatást kap. A kibocsátók akkor jönnek a tőzsdére, ha ez nekik megéri, de a jelenlegi helyzetben csak akkor fogja megérni, ha az állam nagyon komolyan támogatja ezt. Pár év után már kialakulhat ebből egy önfenntartó ökoszisztéma Lengyelországhoz hasonlóan, és akkor lehet, hogy visszább lehet venni a támogatásokból (de az is lehet, hogy érdemes hosszabb távon fenntartani, ezt majd az idő eldönti).

Összegezve: a tőzsde fejlesztése hosszabb távon is lökést adhat a magyar gazdaság fejlődésének, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nagyon komoly ösztönzőket kell biztosítani és át kell gondolni a felügyeleti hozzáállást, sokkal holisztikusabban kell szemlélni a szabályozói fukciókat. Ahhoz, hogy a magyar cégeket érdekeltté tegyék a tőzsdei jelenlétben, és a magyar megtakarításokat direkt módon bevonhassák a gazdaságfejlesztésbe, egy komplex csomagot kell összeállítani, aminek hatására a tőzsdei jelenlét és (akár részvény-, akár kötvény-) kibocsátás nem nyűg lesz, hanem összességében pozitív hozadékkal fog járni a magyar cégek számára, miközben a hazai értékpapírokat vásárlók is jól járnak. Ha ez megvalósul, akkor egyrészt a tőzsde megvásárlása közvetlenül is nyereséget hozhat az MNB-nek, de ami ennél fontosabb, hogy közvetve hosszabb távon is nagy nyereséget hozhatna az országnak.

www.zsiday.hu