Tényleg támogatjuk a turizmust?

Régi barátom és munkatársam, Pálfi Balázs megszállott. Imádja a flippereket, és fejébe vette, hogy létrehoz egy olyan, Európában egyedülálló helyet, ahol az 1900-as évek elejétől képviseltetve van egy csomó flipper, és elődeik. Szerette volna, ha mások is láthatják ezt a világot, és ennek érdekében páratlan gyűjteményt hozott létre. A kontinens minden tájáról beszerzett  régi gépeket, saját pénzén feljavíttatta őket, saját pénzéből megvett pincehelyiségben elhelyezte, egyetlen fillér EU-s támogatás vagy bármilyen állami pénz nélkül. Saját pénzéből, saját gyönyörűségére. Majd végtelen munkával kijárta, hogy ezt a tényleg különleges gyűjteményt az EMMI muzeális intézménynek minősítse. Hamarosan a turisták is felfedezték, volt, hogy a tripadvisor budapesti ranglistáján az első volt a Flippermúzeum! Az idelátogató külföldiek is csodálkozva látták ezt az Európa-szerte kivételes gyűjteményt. Eközben Balázs mindezen semmit sem keresett. Beleölt egy csomó pénzt és munkaórát, és tudom, hogy azzal is nagyon elégedett lett volna ha (és most ezt nem gerendaikárolyi értelemben mondom) nullszaldón elketyeg az egész. De az ostoba bürokraták rászálltak, és bezáratják a helyet, amely a hazai turisztikán valószínűleg többet dobott, mint egy egymilliárdos szélbe szórt támogatás.

Forrás: flippermuzeum.hu

Eközben olvasom, hogy dől a pénz a turizmusba.

Fontos cél, hogy fellendüljön az idegenforgalom, és jó is hogy támogatja az állam. Már ha támogatná. A valódi turisztikai vonzerő ugyanis legritkább esetben állami pénzosztással jön létre. A mára rendkívül fontossá vált romkocsma-szubkultúra sem állami pénzekből jött létre, és a legtöbb újításba, fejlesztésbe azzal tudna segíteni az állam, ha legalább nem akadályozná. De akadályozza.

Nagyon szomorú ez az egész. Jön egy ember, csinál valamit, amit szeret, ráadásul még ő költ rá egy csomót, használ az országnak, de a bürokrácia bedarálja. Nyilván nem ő az első eset idehaza és nem is az utolsó, de hiába bármennyi EU-s pénz és állami álom, ha arra nem vagyunk képesek, hogy a hazai kreativitásnak és vállalkozó szellemnek teret engedjünk, akkor soha nem fogunk tudni felzárkózni Európához. Legalább a ne árts elvét értse meg a magyar állam, ha már segíteni nem akar…