Tizenöt százalék DAX esés?

Sötét képet fest a részvénypiacok várható alakulásáról a Svájcban, Németországban és Ausztriában is állandó sajtószereplő befektető, Dirk Müller (Dirk Müller Premium Aktien Fonds tulajdonosa). A szerinte hamarosan bekövetkező kisebb összeomlás fő okozója Kína és az amerikai jegybank tétovasága lehet.
Dirk Müller érzékelteti, hogy a német és a többi nyugati, így a washingtoni kormány is most már visszavonhatatlanul ráállt az alternatív energiaforrásokon alapuló ipari ágazatok szubvencionálására. A részben állami tulajdonban lévő Volkswagent pedig segíteni fogja a megújulásban a berlini kormány. Mindebből azonban az is következik, hogy újra forrong majd az Arab-félsziget; Oroszország még nagyobb bajba kerül, a menekültáradat pedig tovább duzzad. Az interjúalany azt is kijelenti, hogy ő személy szerint – mint ahogy a német tőkepiaci szereplők nagy része – „nem veszi meg” a német kormány közeli gazdaságkutatók optimista jóslatait a menekültek gazdasági integrálásának lehetőségéről.

Dirk Müller

Zentai Péter: Bosszantani, provokálni akar, amikor mostanság egyre gyakrabban hangoztatja a DAX összeomlását? Éppen olyan időszakban, amikor a német és általában az európai részvények kezdenek drágulni?
Dirk Müller: Technikai elemzéseink és valószínűség-számításaink szerint – figyelembe véve a nemzetközi pénzügyi-tőkepiaci, valamint az amerikai és a kínai környezet bekövetkezett és várható fejleményeit – a mérvadó német index 8600 esetleg 8300 pontig süllyed. Az év végén nyilván – mint mindig – bekövetkezik egy rövid rali, de utána a trend erősen lefelé mutat, komoly medvepiacra számítunk.

Megnevezné az okokat?
Kína és Amerika. A kínai Állami Gazdasági Reformbizottságnak a pekingi egyetem professzoraként is ténykedő tagja mondta nekem,  idézem: „a világgazdaság történetének legnagyobb buborékja fújódott fel Kínában.” 2009 és 2015 között 7 ezer milliárd dollár értékben fuccsolt be állami beruházás.
Tőle tudom azt is, hogy a 2013-ban beindított, illetve befejezett összes állami beruházás 47 százaléka ment tönkre.
Mindenkinek szemet szúr már, aki – mint jómagam is – mostanában ellátogat Kínába, hogy elképesztő számban tátonganak az ürességtől az újonnan épített grandiózus felhőkarcolók. Lakások milliói állnak kiadatatlanul. A probléma alapja, hogy lényegében negyedszázadon át egyfolytában „boom” állapotban volt a kínai gazdaság. A kínai GDP tartósan kétszámjegyű ütemben fejlődött, az árak és a nyugati befektetők által (is) elért hozamok állandósítva érték el a 15-20-25 százalékot. Az ilyen szituáció páratlan a gazdaságtörténetben, amelynek leállása, vagy erőteljes lassulása nagyobb károkat fog okozni előbb Kínában, majd a világ többi részén, mint amit a recessziós periódusok által gyakrabban sújtott nagy nemzetgazdaságok lassulásai szoktak okozni. Ez utóbbi esetekben mindig gyorsabb a gyógyulási folyamat, a külföldi beruházók csak korlátozott ideig kénytelenek elviselni veszteségeket, s ezt fel is vállalják, mert biztosra veszik, hogy megint beindul felfelé a gazdaság.
Kínában a külföldi befektetők viszont rettegni kezdtek, ezzel magyarázható, hogy egyetlen év alatt ezermilliárd dollárt „lapátoltak ki” az országból, Kína devizatartalékai csaknem 20 százalékkal csökkentek…

Azért még így is marad nekik 3,5 ezer milliárd dollárnyi tartalékuk, a kínai jegybank van abban a helyzetben, hogy megint „agyonpumpálja” a gazdaságot, ahogy ezt az amerikai jegybank is csinálta.
Ez egy hatalmas pilótajáték, amelynek természete, hogy összeomlik, a buborékok előbb-utóbb kipukkadnak. Ám a jelenlegi helyzetre kivetítve mégsem mondok teljesen ellent, elismerem, hogy van még „szufla” a nagy jegybankokban.

Említette, hogy Amerikát tartja a prognosztizált „crash” másik kiváltó okának. A hamarosan bekövetkező kamatemelés miatt?
Inkább a kamatemeléssel kapcsolatos bizonytalanság felerősödése miatt. Két éve csinálja ezt a „cirkuszt” a Fed, negyedévről negyedévre lebegteti a döntést, amely sehogy sem akar megszületni. Ezzel tulajdonképpen ahhoz járult hozzá, hogy a befektetők egyre rövidebb távra tervezve, egyre vadabb vásárlásaikkal irracionális magaslatokba nyomják fel a részvényárakat.
Én most is azt prognosztizálom, hogy a Fed még az idei év végén sem fog merni lépni. Elvégre, ha másfél-két évvel ezelőtt a jelenlegihez képest látványosan jobb makroadatok tükrében sem csinált semmit, akkor most – amikor romlani látszik például a foglalkoztatási helyzet – miért is lépne? A Fed döntéshozói félnek a piacok bedőlésétől, de ezzel csak elősegítik azt, mert elillan a befektetők eddig is csak rövid távra szóló magabiztossága.

Ha összeomlás-forgatókönyvben gondolkodik, akkor most mit tesz az ügyfelei pénzével? A DAX az utóbbi időben meglepően jó képet mutat, holott azt feltételeztem volna, hogy megviseli a VW-botrány és a beláthatatlan gazdasági következményeket magában hordozó menekülthullám.
A Volkswagen tőzsdei üzenete a következő: egy hatszázezer embert foglalkoztató vállalat nem mehet csődbe. Ezt nem hagyják, ez senkinek sem érdeke. Abból a tényből indul ki minden racionálisan gondolkodó német és nem német befektető, hogy a VW egyik fontos tulajdonosát úgy hívják: Német Szövetségi Köztársaság.
A német állam márpedig – ha kell – korlátlan mértékben fogja kisegíteni a gyáróriást, támogatni fogja annak teljes korszerűsítését, azt, hogy a VW a legújabb technológiák integrálásával váljon megint az egyik abszolút világpiaci vezetővé.
Az autóiparban a VW-botrány csak felgyorsította a forradalmi átalakulásokat, az elektromotor zöld utat kapott, hirtelen robusztusan támogatják azt a vezető gazdaságok kormányai is. A Tesla példátlan szubvenciókban részesül az amerikai államtól. És most már ő diktálja a verseny ütemét. A dízel- vagy benzinmotorok korának bealkonyult. A korábbinál is hatalmasabb politikai támogatást kap minden olyan cég, amely a szél- és a napenergiához kapcsolódóan termel, vagy fejleszt.
Ez a technológiai váltás egyik oldalon kétségtelenül pozitív forradalom, a másik oldalon viszont beláthatatlan kimenetellel járó világpolitikai kihívásokat hoz felszínre. A kőolaj jelentősége és ára gyorsuló ütemben fog gyengülni a következő időszakban, ezzel Szaúd-Arábia tartalékai máris apadnak, az Arab-félsziget minden olajexportőr országában lassan, de biztosan kiéleződnek a társadalmi feszültségek, Oroszországról vagy Venezueláról, Iránról nem is szólva. A polgárháborús, vagy nemzetközi konfliktus tűzfészkek száma növekedni fog. Mindez az Európa irányába beindult menekültáradatok további, még erősebb felduzzadásához vezet.
Egyébként pedig a Németországba az utóbbi hetekben begyűrűzött menekülthullám kapcsán is sokkal sötétebben látjuk a közeljövőt mi, tőkepiaci befektetők, mint a kincstári optimizmust sugárzó politikai döntéshozók és a részben tőlük függő nagy gazdaságkutató intézeti vezetők. Valójában abszurdum feltételezni, hogy integrálni tudjunk homályos oktatási körülmények közül kikerült, iparilag abszolút elmaradott országokból érkező százezreket a világ egyik legfejlettebb gazdaságába, hogy őket érdemben foglalkoztatni lehessen ebben a globális verseny élvonalának maximálisan kitett high-tech környezetben.

Ha elfogadom a gondolatmenetét, akkor arra következtetek, hogy az Ön által kezelt alap átállt a Teslára és társaira…
Kétségtelenül egy nap ragyogó hozamokat fognak produkálni az alternatív energiákban „utazó” vállalatok, legyen szó a Tesláról vagy a Solarworldről. Az alapjaim (Dirk Müller Premium Aktien Fonds) azonban csak olyan vállalatokba fektethetnek, amelyek hosszú évek során már bizonyították, hogy tartósan képesek profitot termelni, nem szorulnak állami támogatásokra, és amelyek főkönyvei visszamenőlegesen is teljesen transzparensek. A Tesla és társai nem ilyenek. A befektetői, alapkezelői mozgásterem leszűkül a klasszikusokra – főként észak-amerikaiakra és skandinávokra: élenjáró fejlesztéseket végző gyógyszergyárakra, általában az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó nagy vállalatokra, aztán olyanokra, mint a Microsoft, az Apple, a Google, továbbá az élelmiszergazdálkodás némely gondosan kiválasztott szegmensére. E téren az utóbbi időben folyamatosan növeltük jelenlétünket a Feröer-szigeteken, ahol – szerintünk – tartósan mutat fel óriási eredményeket a halgazdálkodás, különösképpen a világ legjobb és legversenyképesebb lazac tenyészete, mely alig győzi kielégíteni az egyre szélesedő globális keresletet.