dec.
21
2015

Tőkepiacok az olajár fogságában

A piacok részben elveszítették hitüket a Fed-ben: a legtöbben úgy gondolják, hogy az amerikai jegybank nem lesz képes tartani a szavát, és nem fogja 2016-ban négy alkalommal, fokozatosan 1,35 százalékig emelni az alapkamatot. Amerikában az a helyzet stabilizálódik egy időre, hogy míg a rövid kamatok feljebb kúsznak, addig a hosszúak egy helyben toporognak, sőt valemelyest csökkennek.
Marc Chandler, a több tízmilliárd dollár értékű eszközállományt mozgató portfóliókezelő, deviza- és tőkepiaci kereskedő, egyetemi professzor, tévés kommentátor, a marctomarket.com nevű, naponta százezrek által látogatott pénzügyi-gazdasági blog szerzője szerint a jövő évben egy darabig leállhat a dollár erősödésének folyamata, az olajárak alakulása lesz a következő néhány hétben, hónapban a piacok fő mozgatója. Drámai változásokra nem számít a következő esztendőben, ugyanakkor kijelenti: az a jó trader, aki tud sorozatosan veszíteni, de mindig csak keveset, viszont amikor nyer, akkor nagyon nyer. A rossz tőkepiaci kereskedő viszont onnan ismerszik meg, hogy sokszor nyer, de keveset, viszont ha veszít, akkor nagyon sokat veszít.

Zentai Péter: Minden a mindenki által ismert és várt forgatókönyv szerint zajlik… és mégsem: a Fed pontosan azt cselekedte, amit előre jelzett (negyed százalékos kamatemelés), a piaci reakciók azonban mégis összevisszaságot mutatnak: a dollár mégsem erősödik tovább, a részvényárfolyamok pedig a döntést követő két nap leforgása alatt anarchiába fulladtak…
MarForrás: 2nato2.comc Chandler: A Fed nagy sakkjátékos. A lépéseit az utóbbi néhány évben látszólag valóban előre kiszámíthatóvá tette, csakhogy a kamatdöntéseihez egyre árnyaltabb, egyre kevésbé át- és belátható kommentárokat fűz. A múlt csütörtökön történteknek nem az volt a lényegük, hogy egy évtized eltelte után most először kamatemelésre került sor a világ legerősebb gazdaságában, hanem az üzenet kettősége. Egyrészt azt mondták, hogy negyedévente azonos ütemben, fokozatosan folytatódik a kamatemelési sorozat, másrészt azt, hogy nagyon aprólékosan, éberen veszi figyelembe az amerikai és a globális pénzügyi, gazdasági makro- és mikrofolyamatokat, sőt a nemzetközi helyzetet is.
A Fed tehát egyidejűleg mond két, egymást egyáltalán nem szükségszerűen fedő dolgot: „bizonyos, hogy rendezetten folytatom jövőre a kamatemelési ciklust” és azt, hogy „egyáltalán nem biztos, hogy folytatom ezt az egészet”.

Ez a magyarázata annak, hogy például a dollár nem erősödik tovább?
A piac egyszerűen nem hiszi el a Fed-nek, hogy mához egy évre az amerikai jegybanki alapkamat 1,375 százalékon, tehát azon a szinten lesz, mint amit hivatalosan kommunikálnak. A határidős kötvényügyletek arra vallanak, hogy a piaci résztvevők 0,84 százalékpontos kamatszintet várnak jövő év végére.
Erős a gyanúm, hogy olyan szituáció alakul ki, mint a kétezres évek elején: a rövid kamatok emelkednek, a hosszúak viszont egy helyben fognak toporogni, még eshetnek is akár.
Eközben a piac kezdi más megvilágításba helyezni az Európai Központi Bank (EKB) és a japán jegybank (BoJ) jelenlegi és már korábban mindenki által borítékolt lépéseit: a japán jegybank a hétvégén – akaratlanul – nemhogy nem járult hozzá a jen további gyengüléséhez, hanem némileg erősítette, mert a korábbiakhoz, egyáltalán a várakozásokhoz képest jóval csekélyebb vehemenciával folytatta a mennyiségi könnyítéseket, a kötvényvásárlási programját, Draghiék (EKB elnök és csapata) programja szintén lassul, ráadásul tudtul adták, hogy a QE-k (mennyiségi könnyítések) mostani fordulója csak március végéig tart.
Mindebből az következik, hogy a szakadék az amerikai és az európai, illetve a japán jegybankok gyakorlati politikája között – tehát míg Amerika emel, szigorít, addig Japán és Európa drasztikusan az ellenkezőjét csinálja mindennek – mégsem szélesedik igazából.
Ennek következménye a dollár erősödési folyamat időleges leállása, sőt a következő negyedévben jó esélyét látom annak, hogy a dollár valamelyest gyengül a többi nagy valutához viszonyítottan. Ehhez kapcsolódik, hogy az olaj áresése gátolja nálunk, az Egyesült Államokban is az inflációs folyamatokat, sem az árak, sem a bérek nem emelkednek olyan mértékben, hogy azok alapján igazolódni látszanának a Fed által sugallt negyedéves ütemben zajló 0,25 százalékpontos emelések.
A magam részéről jó esélyét látom annak, hogy a Fed jövőre kénytelen lesz beindítani a QE-k újabb fordulóját. Kötvényvásárlások jöhetnek megint…

Ha ez bekövetkezik, akkor akár tényleg gyengülhet megint a dollár, holott még néhány hete is egy új, hosszas dollárraliról beszélt nekünk…
Továbbra is ez a meggyőződésem. 1-2-3 éves távlatban ugyanis a dollárt erősítő fundamentumok egyértelműen masszívabbak, mint azok, amelyek az amerikai fizetőeszközt gyengíteni lennének képesek. Amerika mindentől függetlenül lépéselőnyben van a gazdasági növekedés tekintetében – minden más vezető gazdasági térséggel, országgal szemben. Nem kell tartani attól, hogy belátható időn belül erősen szűkül az európai és az amerikai alapkamat közötti különbség, hiszen az EKB a nagyon lassú európai élénkülés, az infláció teljes hiánya miatt továbbra sincs a kamatemelési helyzet közelében. Továbbá a nagy megtakarítások – már ahol vannak, maradtak, de például Szaúd-Arábiában és a hozzá hasonlóknál maradt jócskán – dollárba, Amerikába vándorolnak. A dollár iránti kereslet robusztus, s ez a dollár árfolyamát felfelé hajtja. A hosszabb távú trend a dollárnak dolgozik, de eközben azonban óhatatlanul bekövetkeznek leállások, visszaesések. Ennek lehetünk talán a tanúi a közeljövőben. Mindeközben ne feledjük: ma a piacokat mozgató igazán fő sztori nem is a Fed döntése, hanem az olajárak alakulása.
A tőkepiacokon látszó zűrzavart, illetve a vezető országok államkötvényei iránt kitört rohamot az olajárak esése váltja ki…

Ebből óriási dráma következhet… Néhány nagy termelő szinte tönkremehet, nemzetgazdaságaik bedőlhetnek, a dollárban olcsón felvett hiteleiket nem tudják törleszteni…
Ez így van, bajban érezheti magát példának okáért Venezuela, bár az ottani problémák megoldásán sokat segíthet, hogy a választásokon vereséget szenvedett az ország gazdasági kudarcát alapvetően okozó nacionalista-szocialista rezsim, amelynek kizárólagos haszonélvezői a rezsim emberei, barátai, rokonai voltak. Oroszország ezt a folyamatot szintén erősen megsínyli….

Amikor a dollár erősödik, a dollárban „mért” nyersanyagok árai süllyednek?
Ez az összefüggés nem mindig él. Most sem… Az olajár alakulása szempontjából az igazi lehúzó erők a következők: Szaúd-Arábiával élen az ezt maguknak megengedni tudó olajat olcsón kitermelni képes országok a termelést túlfűtik, hogy kiiktassák a versenyből a drágán termelőket. A nagy mennyiségben felszínre hozható iráni olaj és földgáz megint bekerülhet a világ gazdasági vérkeringésébe, illetve nálunk a Kongresszus zöld utat ad az eddig tiltott amerikai olajexportnak. Mindeközben Kína és a nyugati világ gazdaságának üzemanyag felhasználása nem bővül szinte egyáltalán.
A lényegi mondandóm, hogy az olajár még jócskán mehet lefelé, a mélypont a hordónkénti huszonvalahány dollárnál lesz (jelenleg 35-40 dollár körül van).

Mi 2016-ra vonatkoztatva a tőkepiaci prognózisa? Figyelembevéve a hatalmas politikai kihívásokat: menekültkrízis, Ukrajna, Közel-Kelet…
A Dél-kínai-tengeren kialakulni képes amerikai–kínai és kínai–japán, illetve az egész Ázsiát érintő esetleges konfliktusról se feledkezzünk meg! Bennünket, amerikaiakat talán ez aggaszt a leginkább.
De valójában a geopolitikai és egyéb politikai kihívásokra ma már alig vagy sehogy se reagálnak a piacok, mert tudomásul vettük: képtelenség „belőni” őket. Ha folyton a politikai híreket elemeznék a portfóliókezelők, akkor nem tudnának, nem mernének kereskedni, vagyont kezelni.
Az előttünk lévő esztendőben a következőkre azonban mindenképpen ajánlott éberen odafigyelni és ezek esetleges negatívnak vélt alakulására felkészülve exit (kilépési) stratégiát kidolgozni:

  • a brit referendumra, marad-e vagy sem az Unió tagja az Egyesült Királyság.
  • megmarad-e vagy sem pozíciójában az IMF elnöke, Lagarde asszony, merthogy jelenlegi ciklusa végéhez közeledik és szeretné újjáválasztatni magát, de ha ez nem sikerül, akkor valószínűleg egy mexikói vagy egy indiai – tehát feltörekvő piacokról származó – ember fogja irányítani a világ kiemelkedően fontos nemzetközi pénzügyi intézményét.
  • figyelnünk kell továbbá arra, hogy ki lesz a két egymással rivalizáló befutó a novemberi amerikai elnökválasztáson és a legvégén melyikük fog győzni.

Mindeközben szakadatlanul kereskedni fogunk: mindannyian fogunk veszíteni és nyerni. A jó trader az, aki tisztában van azzal, hogy sorozatosan veszít, de mindig csak kis tételekben, viszont amikor – ritkán – nyer, akkor nagyot tud nyerni. A rossz tőkepiaci kereskedő viszont onnan ismerszik meg, hogy sokszor nyer, de keveset. Amikor azonban veszít, akkor nagyon sokat veszít.

Kiemelt kép forrása: www.bankrate.com