jan.
11
2016

Tőzsdén a szaúdi olajcég? – A világ legnagyobb átverése

Arra gondoltam, ha már az új logónkban hangsúlyos szerepet kap az „A” betű, írok egy engem nagyon foglalkoztató „A” betűs témáról, mégpedig az Aramco, Szaúd-Arábia állami tulajdonban álló olajcégének esetleges tőzsdei privatizációjáról.

Napok óta (pontosabban január 7-től) attól hangos a pénzügyi sajtó, hogy Szaúd-Arábia tőzsdére viszi az állami olajvállalatát. Még a Wall Street Journal és a Financial Times sem kérdőjelezi meg a hírt, csupán arra szorítkozik, hogy a potenciális üzlet nagyságrendjét találgatja (akár 10.000 milliárd USD!) és megszellőzteti az üzletben segédkező nagybankok nevéről szóló pletykákat (JPMorgan, HSBC).

Komolyan elhihetjük, hogy nyilvánossá válik a világ legnagyobb olajcége, amely jelenleg 100%-ban egy abszolút királyság tulajdonában van?

Nyilvánvalóan nem.

Kevesebb dolog áll messzebb egymástól, mint egy klasszikus arab diktatúra és a transzparencia, márpedig egy cég tőzsdei bevezetése teljes átláthatóságot követel meg. Nem hiszem, hogy a szaúdi uralkodóház érdekében áll az állami bevételek többségét adó Aramco lapjainak kiterítése.
A szaúdiak a világ legnagyobb termelőjeként értenek az olajkereskedelemhez. Ők hozták létre az olajexportáló országok kartellszervezetét, az OPEC-et és hosszú távú érdekeik miatt néha ők állítják az olajpiacot a feje tetejére, mint éppen jelenleg vagy az 1980-as évek második felében. Akkor a szaúdi túltermelés verte be az utolsó szögeket a Szovjetunió koporsójába. A mostani húzásnak vajon mik lesznek a nagy ívű következményei, azt csak találgatjuk.
Mindenestre nem tűnik ésszerűnek az Aramco részvényeinek eladása akkor, mikor az olajár két év alatt a harmadára esik, ami a cég árazását nyilvánvalóan a korábbinak a töredékére csökkenti. Ráadásul az országnak még jelentős tartalékai vannak a korábbi évekből, így rövid távon igazán nem kellene eladni a családi ezüstből, elég, ha továbbra is  az amerikai állampapírjaikat vagy az Aramco egyes eszközeit dobják a piacra.

De akkor mi a valódi magyarázat?

A magyarázat a következő grafikonban rejlik:

A spekulánsok kedvenc időtöltése 1992 szeptembere óta – mikor is Soros György bedöntötte az angol fontot az Angol Nemzeti Bank ellenében – , hogy azt kutatják, hol változtak meg a rögzített árfolyamú devizával (ún. peg) rendelkező országokban azok a gazdasági körülmények, amelyek egykoron a rögzítést lehetővé tették. Röviden: hol gyengültek meg a „peg” fundamentumai. Ők a pénzügyi világ kivételes minőségellenőrei, könyvvizsgálói, (egyesek szerint hiénái, keselyűi, prédalesői, stb.), akik ténylegesen függetlenek, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy őket nem a vizsgálat alanya fizeti.
Mint az állatvilág ragadozói, ők is a saját bőrüket (pénzüket) viszik a vásárra, így nem nagyon hibázhatnak: ha egy ereje teljében lévő vezérbikának mennek neki, a kaland nagyon csúnya véget ér. Esélyük csupán a legyengült beteg állatok, legyengült gazdaságok ellen van. A jó helyzetmegítélés a siker záloga.

Szaúd-Arábia nemzeti valutájára, a rial, közel 30 éve 3,75 USD/SAR árfolyamon az amerikai dollárhoz van rögzítve.
A világ legnagyobb olajexportőrének a gazdasági kilátásait nehezíti a harmadára eső olajár, hiszen költségvetési bevételeinek 90 százaléka szénhidrogénfüggő. Bár a világ harmadik legnagyobb megtakarítási alapjával rendelkezik, ennek mérete gyorsan apad: 740 milliárd dollárról másfél év alatt 625 milliárdra csökkent. Költségvetési hiánya 2015-ben várhatóan elérte a GDP 15-20 százalékát. A kőolaj hordónkénti ára a tavalyi átlagosan 50 dollárról tovább zuhant. (Jelenlegi 33 dollár.)
A csökkenő olajárak mellett, a gyorsan növekvő népesség eltartása (a 31 millió szaúdi állampolgárból kb. 4 millió dolgozik a 9 millió külföldi vendégmunkás mellett), a bürokratikus állam és a fokozódó iráni–szaúdi ellentét kevés teret ad a bel- és biztonságpolitikailag kockázatmentes államháztartási konszolidációnak, ezért egyre többen gondolják úgy, hogy a rial dollárhoz rögzített árfolyamának napjai meg vannak számlálva. Megtörtént az, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna: kóstolgatni kezdték a szaúdi devizát a ragadozók, amit jól mutat a 3,75-ös szintet felfelé elhagyni próbáló árfolyamgrafikon. Márpedig a rögzített árfolyam védelme nem olcsó mulatság: gyorsan apasztja a devizatartalékokat, ráadásul likviditást szív ki a monetáris rendszerből.

A potenciális áldozatok egyik legeredményesebb taktikája, ha erőt mutatnak. A felágaskodás, a szőrök felborzolása a nagyobbnak, erősebbnek láttatást szolgálja. „Erős vagyok, gyors vagyok, veszélyes vagyok, keress más prédát!”– szól az élővilág üzenete.

„Gazdag vagyok, eltökélt vagyok, rengeteg a tartalékom, megbirkózom a problémákkal, rosszul jár, aki kikezd velem”– sugallja a devizáját védő gazdaság.

Véleményem szerint az Aramco privatizációjának „belengetése” csupán egy ilyen védekező üzenet, amely a spekulánsok eltántorítását szolgálja. Csakúgy, mint a szaúdi hadügyminiszter terjedelmes interjújának magabiztos sugallatai, amely a múlt heti Economistban jelentek meg.  (Emlékeztek még a magyarországi 2011-es pénzügyi pánik idején meghirdetett, aztán soha meg nem valósuló „Visszahívjuk az IMF-et!” kormányzati blöffre?)

Hogy a privatizációs tanácsadóként hírbe hozott JPMorgan január 7-i elemzésének üzenete „Peg eltörlés helyett reform és spórolás” szalagcímmel jelent meg, az csak a véletlen műve…

Az olajár zuhanás másfél éve és néhány jelentős olajexportőr ország devizájának árfolyamalakulása a dollárral szemben: