máj.
23
2018

Trump és az iráni atomalku felmondása, több legyet egy csapásra?

Az elmúlt időszakban nagy vihart váltott ki Donald Trump azzal, hogy egyoldalúan felmondta az Iránnal kötött atomalkut, amit még 2015-ben írt alá a két ország. Az egyezmény további aláírói voltak még az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína és az Európai Unió.

Előzmények: Irán ellen 2012-ben vezetett be szankciókat az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió. A szankciók lényegében arról szóltak, hogy amerikai büntető lépésekkel kell számolnia minden államnak és cégnek, amely az iráni olaj- vagy pénzügyi szektorral kereskedik – utóbbi az iráni bankrendszer sajátosságai miatt nem kerülhető meg. Iránt és valamennyi pénzintézetét lekapcsolták a Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (SWIFT) elektronikus fizetési rendszerről, ezzel fizikailag lehetetlenné téve, hogy az iráni bankrendszer bármiért is fizetni tudjon, vagy hogy ő maga külföldről pénzhez jusson. Az intézkedések fő célja az volt, hogy Irán minél kevesebb dollárhoz jusson, ami közvetlenül negatívan hat az iráni atomprogramra is.

A szankciók után az iráni olajkitermelés napi 3,8 millió hordóról 3 millióra esett vissza.

Iráni olajkitermelés (Forrás: Tradingeconomics.com)

Iráni olajkitermelés (Forrás: Tradingeconomics.com)

2015-ben hosszú, több mint húsz hónapig tartó tárgyalássorozatot követően megszületett az iráni atommegállapodás. Irán vállalta, hogy leépíti atomprogramját. Cserébe újra lehetősége nyílt olajexportjának növelésére, az ellene bevezetett szankciók egy részét fokozatosan feloldották a nyugati országok és elkezdhetett gazdasági és kereskedelmi tárgyalásokat folytatni külföldi partnerekkel.

Irán újra olajbevételekhez jutott és azonnal elkezdett cselekedni, felrúgva azt a geopolitikai status quo-t, melyet az Amerikai Egyesült Államok és – a térségbeli legfőbb szövetségese – a szunnita Szaúd-Arábia tartott elfogadhatónak. A mélyen vallásos síita Iráni Forradalmi Gárda megjelent Assad elnök oldalán a szíriai konfliktusban. Irán a Hezbollahhal immár szorosabb kapcsolatba tudott kerülni, összehangolt katonai műveletekkel operálnak Szíria területén és egyúttal fizikailag is megjelentek Izrael határánál.

2014 óta tart a jemeni polgárháború, a szunnita kormányerőket Szaúd-Arábia támogatja, míg a síita húszi lázadókat Irán.

2017 augusztusában Szaúd-Arábia szankciós intézkedésekről döntött, szövetségeseivel karöltve, Katar ellen. Az ok nem hivatalosan az, hogy Katar túl jóban van Iránnal. Hivatalosan pedig azzal vádolják, hogy terroristákat támogat.

Irakban a napokban Irán-barát síita kormányzat alakult, azok után, hogy a Forradalmi Gárda az Iraki ISIS elleni hadműveletekben is aktív volt.

Forrás: AFP, Middleeasteye.net

Forrás: AFP, Middleeasteye.net

Az előzmények ismeretében az a kérdés merül fel, hogy Trump elnök miért éppen most hozta meg a döntését? Azt gondolom, hogy az iráni geopolitikai expanzió túl gyors volt az Amerikai Egyesült Államok számára. Irán azonban pénzügyileg is kifeszítette magát azzal, hogy túl gyorsan túl sok konfliktusba szállt be a szankciók feloldása után. A háborúkat márpedig finanszírozni kell. Trump ezt megérette és akkor csap oda, amikor pénzügyileg az a legfájdalmasabb lehet az irániaknak, hiszen így jó eséllyel recesszióba süllyedne a gazdasága és a külföldi pozíciói feladására kényszerülhet.

Másrészt Izrael szerepét szeretném kiemelni. Izrael már a 2015-ös atommegállapodás előkészítése alatt aktív lobbit folytatott az Obama-kabinet felé, szerette volna megtorpedózni az egyezséget. Attól tartott, hogy Irán nem fog eleget tenni az atomleszerelési kötelezettségeinek, azonban pénzügyileg erősödni fog és aktívabb szerepet tud majd vállalni a térségben. Trump elnökké választása után az amerikai–izraeli kapcsolatokba 180 fokos fordulat állt be. Trump Izrael-barát politikát kezdett el folytatni Obamával ellentétben. Előbb elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, majd át is költöztette ide Tel-Avivból az amerikai nagykövetséget. Azt gondolom, hogy egy kalap alatt szerette volna az iráni kérdést is megoldani úgy, hogy Izrael számára is kedvező legyen a lépés.

Harmadrészt, az atomalku után – nem meglepő módon – Irán nem az Egyesült Államokkal és annak vállalataival kezdett el üzletelni, hanem Európával és az európai vállalatokkal. 2017-ben a kereskedelmi forgalom Irán és az EU között megközelítette a 19 milliárd eurót. Ebből kiindulva az atomalku felmondása nem okozott gazdasági károkat az USA számára.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Trump számára elégtételt jelenthetne, ha az EU-nak is változtatnia kell Iránhoz fűződő viszonyán. Azonban az EU egyelőre ellenáll. Merkel kancellár szerint Trump elnök sebet ejtett a német–amerikai és az európai–amerikai kapcsolatokon azzal, hogy az Egyesült Államok kivonult az iráni atomprogramról kötött egyezményből. Jean-Claude Juncker az iráni atomegyezménnyel kapcsolatban leszögezte „Kötelességünk megóvni az európai vállalatokat az amerikai szankciók negatív hatásaitól. Cselekednünk kell, és épp ezért aktiváljuk az 1996-ban született blokkoló rendeletet” – mondta.

Véleményem szerint Trump külpolitikája tovább fogja mélyíteni az árkokat ellenfelei és saját szövetségesei között egyaránt. Az amerikai külügyi álláspont szembehelyezkedik Izrael és Irán kérdésében az Európai Unió álláspontjával. Mindeközben a kereskedelmi tarifák ügye is a levegőben lóg. A mostani amerikai közel-keleti lépések Szíriától kezdődően Izraelen át Teheránig, nem a megbékélést hordozzák magukban a Közel-Keletre nézve. Mindeközben az olaj hordónkénti ára mostanra elérte a legutoljára 2014-ben látott 80 dollárt.

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg