Trump gyűjti a barátokat

1. Trump vélhetően beállította az „egységnyi idő alatt megsértett országok száma” hányados rekordját. Míg a politikusok óvodájában Obama az álmos galamb jelet kapta volna, Donaldtól senki nem tudná/akarná elvenni a vaddisznót. Lassan nehéz lesz olyan nagyobb országot képviselő politikust találni, akihez az új elnök nem intézett néhány keresetlen, becsmérlő szót. Ha ezeket nem dicséretnek szánja, lassan el kellene döntenie, ki ellen is akar hadakozni. Mert ugyebár mindenki ellen egyszerre még az USA-nak sem fog menni.

2. A politikában, egy kormányban gyakran van egy jó fiú–rossz fiú páros. A rossz fiú belegyalogol a partnerek lelkivilágába, az udvarias fiú pedig megpróbálja orvosolni a dolgokat. Miután Trump beszólt Japánnak, új védelmi minisztere, James Mattis gyorsan elutazott a napokban megnyugtatni Tokiót és Szöult a stratégiai szövetség megerősítésével.

Azért az kemény, hogy az amerikai média által „Mad dog” Mattisnak nevezett (veszett kutya) tábornok játssza az udvarias fiút. Az az egyébként kiváló katona, akitől a legtöbbször a következő mondatot idézik az iraki frontról (bocsánat a tükörfordítás nyersességéért):

„Békével jöttem. Nem hoztam tüzérséget. De könnyekkel a szememben könyörgök: ne basszatok ki velem, mert megöllek mindannyiotokat.”

3. Mikor Trump szerdai beszédét olvastam (National Prayer breakfast), egy kicsit azért megijedtem. Az elnök szerint a világ bajban van, de majd ő megoldja (“the world is in trouble…I’ll fix it”).

Nem hallottunk valami hasonlót Hamlettől?

Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyretolni azt. (I. felvonás, utolsó szín.)

Hááát, az a történet azért nem végződött valami fényesen…