Trump is jó lesz, meg az arany is…

Ragyogó tehetséggel megáldott, önzetlen, tiszta kezű emberekből álló csapatot állított össze Donald Trump. Velük Amerika valóban komoly gazdasági- és életszínvonal-növekedést fog produkálni, de ennek az infláció felgyorsulása, a költségvetési deficit komoly növekedése lesz az ára – mondja az egyik legsikeresebb amerikai portfóliókezelő, a texasi székhelyű, globálisan befektető, főként az energiaszektorra és a nyersanyagpiacokra fókuszáló US Global Funds elnök-vezérigazgatója, Frank Holmes. Azt is állítja, hogy az olajpiac alakulását már nem képesek befolyásolni a nagy exportáló országok, helyüket óriási tőkével rendelkező független amerikai palaolaj-technológiai és -kitermelő cégek vették át: a klasszikus nyersolaj trónfosztása megállíthatatlan. Mindeközben növekszik a világban a félelem a jövőtől, ami nagyon kedvez az aranynak.

Zentai Péter: Az Ön megnyilatkozásaiból, piaci prognózisaiból egyértelmű, hogy kimondottan derűlátó az amerikai és általában a világpiacok jövőjét illetően. Pedig mostanában annyi rossz történik a világban…
Frank Holmes: Azért lehetünk optimisták, mert a meghatározó jelentőséggel bíró nemzetgazdaságokban sorra kerülnek a legfőbb döntéshozói pozíciókba ideológiai kötöttségektől mentes, független, nagyon határozott vezetők. Az angolban Mavericknek nevezzük az olyan szemléyiségeket, mint amilyen Donald Trump, de említhetném többek közt a japán miniszterelnököt, Abe Sinzót vagy az indiai kormányfőt, Modit is. Közös bennük, hogy gyors felfogásúak, üzletemberként gondolkodnak és döntenek. Napi szinten értik a „bizniszt”, általában pedig a mindennapok gazdaságának működését. Időben és merészen döntenek. Trumpot és indiai kollégáját, Modit személyesen ismerve azt a közös jellegzetességet is kiolvasom belőlük – ami minden nagyon sikeres befektetőre, menedzserre jellemező –, hogy szívükben-lelkükben liberálisak, szabadelvűek, de értik, hogy egy országot csakis keményen, határozottan, konfliktusok tudatos felvállalásával, a részérdekek által rájuk nehezedő nyomásnak bátran ellenállva, lehet sikerre vinni.

Nem alapvető ellentmondás, hogy Trump várható kormányzata kilencven százalékban sokszoros milliomosokból, ötven százalékban milliárdosokból tevődik össze, miközben megválasztását a hétköznapi kisemberek, dolgozók helyzetének javítására, a társadalmi igazságtalanságok felszámolására tett ígéreteinek köszönheti?
A Trump „csapat” minden egyes tagja saját szakmájának kiemelkedően sikeres képviselője, ezek az emberek mindannyian – beleértve magát a megválasztott elnököt is – saját maguknak, tehetségüknek köszönhetik, hogy meggazdagodtak. Üzleti, szakmai, befektetői, katonai karrierjükben már mindent elértek, ami elérhető. A kormányzati munkát nem pénzért – nem vesznek fel fizetést, azt jótékonysági alapítványoknak ajánlják fel –, hanem csak és kizárólag azért vállalják fel ezek a karrierjükből visszavonult emberek, mert elérkezettnek látják az időt, hogy visszaadják a társadalomnak azt, amit az egy életen át keményen dolgozó kisembereknek, munkásoknak köszönhetnek.

Nincs semmiféle érdekkonfliktus abban, hogy az Egyesült Államoknak olyan külügyminisztere lesz, aki az Exxonnak, a világ leghatalmasabb energetikai cégének elnök-vezérigazgatójaként ezernyi szállal kötődött az amerikai és a globális olajlobbihoz, illetve Putyin orosz elnökhöz?
Rex Tillersonról (kinevezett külügyminiszter) kijelenthető, hogy önzetlen, tiszta kezű, bölcs, megfontolt ember. Mi itt Texasban, az amerikai olajipar központjában, kitűnően megismerhettük jellemét, felmérhettük tudását. Kormányzati hivatali idejére 300 millió dolláros vagyonát letétbe helyezi, azt ezen időszakban nem gyarapíthatja. Külügyminiszterként megengedheti magának, hogy teljesen maga mögött hagyja a részérdekek képviseletét, helyettük az egész ország, egyebek között amerikai nemzetgazdaság egésze érdekeinek szolgálatára váltsa fel.

Mit gondol az olajpiacról? Miként fognak alakulni az olajárak a következő évben?
Azt kell megérteni, hogy a „fracking” technológiával (hidraulikus töréstechnológiával történő természetes olaj- és gázfeltárás) felszínre hozott olaj kitermelése hónapról hónapra egyre gazdaságosabbá válik. Rendkívüli fejlődésen megy keresztül ez a szektor, elegendő akár itt, Dél-Texasban körülnézni, micsoda lélegzetelállító tempóban és nonstop technológiai megújulások közepette és egyre olcsóbban bányásszák a klasszikus venezuelai olajnál sokkal jobb minőségű olajat a világ leghatalmasabb palaolajmezőin, melyet a gigantikus olajipartól abszolút független, saját erőből dollár tízmilliárdokat felhajtani képes Eagle Ford cég befektetői birtokolnak. Ezek a mezők egyedül képesek évekre kielégíteni az Egyesült Államok teljes olajszükségletét. Amerika nettó olajexportőrré válása és a fracking technológiában való meghatározó szerepe nyomán lassan bealkonyodik a régi nagy nemzetközi olajvállalatoknak. Képtelenségnek vélem, hogy hatvan dollár fölé tudjon kúszni a hordónkénti ár.

Ha az energiaárak nem fognak igazán emelkedni, akkor miért figyelmeztet a közelgő inflációra nyilatkozataiban?
Azért mert az új amerikai kormány eleve inflatorikus politikát kell, hogy folytasson. A társadalomnak tett ígéreteinek megfelelően nem tehet mást a Trump adminisztráció, minthogy nyomást gyakoroljon az amerikai vállalatokra a termelésük otthontartása érdekében. Igenis drágítani fogják az importot, növekedni fog a költségvetési hiány, annál is inkább, minthogy Trumpék várható adócsökkentései és a lehető legbiztosabbra vehetően megvalósuló országos infrastrukturális beruházásai rendkívüli módon szélesíthetik a deficitet. Trendelemzéseink eredményei arra utalnak, hogy a hiány nagyobb ütemben fog növekedni a most következő ciklusban, mint a GDP, az államháztartás hiánya a GDP 107 százalékára kúszhat fel a jelenlegi 92 százalékos szintről – nyolc év leforgása alatt. Természetszerű következménye mindennek az infláció felgyorsulása. A bérek – a nemzetközi konkurencia visszaszorítása miatt is – jelentősen emelkedni fognak, Amerika termelése megdrágul. Nem is kérdés, hogy néhány éven belül a jelenlegihez képest sokkal nagyobb ütemű infláció következik be az Egyesült Államokban.

E jövőkép alapján drágulnia kellene már az aranynak. Csakhogy most éppen az arany újbóli trónfosztásának vagyunk a tanúi, mintegy 20 százalékos árfolyam-visszaesés egészen rövid idő leforgása alatt…
Ami aktuálisan történik az arany piacán, az ugyanaz, mint amit a Fed tavaly történt kamatemelését közvetlenül megelőzően és az azt követő hetekben tapasztaltunk: egy időre megszűnt az a negatív reálkamatkörnyezet, ami az arany árfolyamát erősíteni szokta. Az olyan átmeneti helyzetekben – mikor pozitívnak látszik a reálkamat – hagyományosan túlzottan is szabadulnak az arany pozícióiktól a befektetők. Ez történt az utóbbi napokban, hetekben is. Az ilyen szituációkból azonban mindig újabb aranyboomok alakulnak ki. Az arany és az ezüst árát a magasba fogja röpíteni alapkamatokat felülmúló infláció. Továbbá annak előérzete is hatni fog az aranyra, hogy a szélesedő amerikai költségvetési deficit előbb-utóbb lenyomja vagy bizonytalanná teszi a dollárt. A világ jegybanki tartalékainak 64 százalékát a dollár teszi ki. A várható kockázatok miatt a jegybankok lesznek az arany iránti kereslet fő mozgatói. És eközben erősen érződik napjainkban is az úgynevezett félelemfaktor: minden nagy aranyfelhalmozó régióban, például Kínában, Indiában, az arab országokban, Oroszországban, Európában mind a széles tömegek, mind a befektetők kezdenek rettegni a jövőtől, minden téren óriási bizonytalanságot éreznek. Minden portfóliómenedzsernek merem ajánlani példám követését: a kezelt vagyon 10 százalékát aranyban kell tartani, öt százaléknyi részt tömbaranyban, aranyrúdban, érmében, öt százaléknyit aranyrészvényben.