Új eszközök

Örömmel olvasom, hogy végre a legmagasabb szinten is a monetáris politika elégtelen eszközrendszeréről beszélnek. A jegybankárok Jackson Hole-ban tartott konferenciáján Yellen pénteken arról értekezett, hogy mivel az alapkamat hosszabb távú egyensúlyi szintje a korábbinál jóval alacsonyabban, csupán 3% körül lehet, ezért ha legközelebb újra nehéz idők köszöntenek a gazdaságra, nem lesz elég terük kamatot csökkenteni. Vagyis nem tudnak majd kellőképpen stimulálni.

Erről amúgy két éve írtam a Kamatkorszak vége című cikkemben.

Yellen azt is mondta, hogy a Nagy Recesszió alatt alkalmazott új eszközök (pénznyomtatás eszközvásárlással) hasznosak voltak, és valószínűleg nem utoljára használták azokat. Szerintem ugyan a hasznosságuk eléggé vitatható (ezt a Helikopterpénz című írásomban fejtettem ki), de arra gyanakszom, hogy Yellen sem tökéletesen elégedett velük. Nyilván a saját pozíciójából nem mondhatta, hogy gyatrán teljesítettek (még ha a legnagyobb bajt talán sikerült is elkerülni a segítségükkel). A beszédét azonban azzal fejezte be, hogy bizony új eszközökre van szükség a monetáris politikában, amelyekkel kapcsolatos kutatásokat és vitát meg kéne kezdeni. Ezt pedig nem mondta volna, ha olyan nagyon elégedett lenne az eddigiekkel.

Mindeközben Finnország kísérleti jelleggel alapjövedelmet vezet be. Nem véletlenül, az automatizáció következtében tömegek fogják elveszíteni a munkájukat, és ez a folyamat néhány éven belül megkezdődik. Ráadásul az embereknek esélyük sem lesz visszakerülni a munkaerőpiacra, ezért a munkavégzés és a jövedelemszerzés szétválasztása elkerülhetetlenné válik. Finnország arra példa, hogy a legfejlettebb országok nekiláttak az új világra való felkészülésnek.

Előbb-utóbb pedig remélhetőleg a döntéshozók is észreveszik, hogy az alapjövedelmet és a monetáris politikát érdemes, sőt, szükségszerű összekapcsolni. A fiskális politika által finanszírozott alapjövedelem túlzott emelése örök kísértés lesz a politikusok számára, amivel viszont az államadósság és az infláció elszállását kockáztatják. Ellensúlyként a független jegybank által meghatározott monetáris alapjövedelmet lehet bevezetni, ami lehet pozitív (ezt ma helikopterpénznek hívnák), de negatív is. És éppen ez a trükk benne. Ha a jegybank az emelkedő árak miatt veszélyben látja az inflációs célt, akkor negatív monetáris alapjövedelmet alkalmaz, vagyis levon a mindenkinek járó fiskális alapjövedelemből. Ezzel pedig kihúzható a politikusok népszerűség-hajhászásának méregfoga.

Ugyanakkor ebben a rendszerben a monetáris politikának az élénkítés irányában sincs korlátja, amit a mai szisztémában a nulla (vagy kicsit negatív) kamatok jelentenek. Ha a fiskális alapjövedelem nem elegendő a gazdaság pörgetéséhez, defláció fenyeget, és közben az államadósság is romlik, akkor nyugodtan el lehet látni a lakosságot fedezetlenül nyomott pénzzel. Vagyis a fiskális alapjövedelmet monetáris alapjövedelemmel lehet kiegészíteni. Erre a gazdaság és az infláció is felpörög, közben az államadósság viszont nem száll el.

A kétszintű alapjövedelem koncepcióját már régebben kifejtettem. Természetesen nyilvánvaló, hogy mindez nem mostanában valósulhat meg. Tisztázatlan az is, hogy az elképzelés milyen buktatókat rejt. De éppen azért kellene a kérdéskör kutatását ma megkezdeni, hogy mire aktuálissá válik, már legyenek válaszaink. A kétszintű alapjövedelem koncepciójának bizony ott kéne lennie a Yellen által keresett potenciális új eszközök listáján.

www.superposition.hu