Új korszak vette kezdetét, visszatért az infláció a világba

Megvan az esély, hogy a világgazdaság végre elhagyja az alacsony növekedéssel jellemezhető éveket, és ezzel párhuzamosan beinduljon az infláció is. Ebben támogató szerepet tölt be az olajár tavalyinál nagyobb szintje, de az importált infláció növekedése és az inflációs várakozások megváltozása is rendkívül fontos. Összességében az infláció 2017-ben még magasabb szintre kerülhet a fejlett országokban, ami jótékony hatással lehet a részvénypiacokra is.

Nagy kérdés lesz idén az infláció sorsa

A 2017-es év már több pozitív fejleményt is hozott számunkra és ezek közül kétségtelenül fontosnak tűnik az infláció visszatérése a világba. Jó pár éven keresztül a defláció réme tartotta a világ gazdaságait félelemben, de most a többéves árszínvonal csökkenés illetve stagnálás után az infláció feltámadni látszik hamvaiból a fejlett és fejlődő országokban egyaránt.

De az árak emelkedése nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az importárak egyre nőnek, a szabad kapacitások aránya is egyre csökken a gazdaságokban, illetve az inflációs várakozások is emelkedő pályára álltak. Persze az olajárak emelkedése is jelentősen közrejátszik, hiszen a 2016 elején jellemző 30 dollár/hordós szintről 50 dollár fölé tudott emelkedni. Az infláció visszatérte pedig jó hírnek számít, hiszen azt jelzi, hogy a világgazdaság stabilizálódik és a kereslet is kezd éledezni a globális piacokon.

Ennek jó jelzője lehet az importált infláció, hiszen még egy évvel ezelőtt is globális szinten estek a termékárak. Ennek oka részben az aggregált kereslet esése, valamint az alapvető nyersanyagokból, illetve árucikkekből felmerülő felesleg volt. Ekkor még a kínai gazdaság is rosszabb bőrben volt, de a két legnagyobb fejlődő gazdaság, Kína és Brazília is gondokkal küszködött.

Jelenleg a dolgok már jobban festenek, hiszen a fejlődő piacok egy része már jóval stabilabb lábakon áll, bár vannak még mindig, akik súlyos problémákkal küzdenek. A javuló keresleti viszonyok a fejlett és fejlődő országok feldolgozóipari aktivitását mérő indexek értékén is látszódnak, ráadásul észrevehető élénkülést figyelhetünk meg a nyersanyagárak frontján is.

A fejlett országokban érzékelt importált infláció másik nagy része természetesen a devizaárfolyamok mozgásából adódik. E mögött pedig az áll, hogy míg az USA-ban az infláció már meg is haladta a Fed 2%-os célját és a dollár is fokozatos erősödést mutat, addig Japánban és Európában az infláció továbbra is mérsékelt maradt és a jen és euró kurzusa továbbra is gyengül.

A másik nagy tényezőt, vagyis a gazdaságban jelen lévő szabad kapacitást nézve már vegyes kép tárul elénk. Ha a munkanélküliségi rátát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az USA gazdasága közel teljes kapacitáson működik, hiszen a munkanélküliség 4,7%-on áll. Ezzel szemben az eurózónában 9,8%-on áll a munkanélküliségi ráta, de a déli országokban még ezt is meghaladja.

Az infláció azonban már az öreg kontinensen is sokkal jobban fest, mint az elmúlt években és a deflációs félelmek mind a 19 eurózóna tag esetében csitultak. Viszont, ha az EKB is azt szeretné, hogy az infláció megközelítse az által kitűzött 2%-os célt, egyes országokban – különösen a németeknél – jóval 2% fölötti infláció elérése lenne szükséges.

Minden a várakozásokon múlik

Persze Németországban is sokat javult a helyzet, hiszen decemberen már 1,7%-os árnövekedést mértek, valamint a munkanélküliségi ráta is 4,1%-ra zuhant. Ráadásul 2010 óta az egy munkavállalóra jutó kompenzáció átlagosan 2,5 százalékkal nőtt, ami a G7 országok között a legmagasabbnak számít. Mindenesetre még ez sem volt elég arra, hogy a német és közvetetten az eurózónás inflációt az EKB 2%-os célja fölé növelje. A bérnövekedés hatását tehát a német cégek lenyelték anélkül, hogy érdemben emelték volna az árakat, ezzel szemben Japánban, ahol a munkaerőpiaci feltételek még szűkebbek a bérnövekedés még az 1 százalékot sem érte el.

Ettől eltekintve a pénzügyi piacok által várt infláció az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt, bár az jelzésértékű, hogy az eurózónában még mindig az EKB célja alatt van. Az optimistább várakozások az USA piacain főként Trump fiskális ösztönzésre tett ígéreteivel függnek össze, ami a beruházási aktivitás és a bérek növekedésén keresztül hatna az inflációra. Európában viszont kérdéses, hogy mennyire lesz tartós az árak emelkedésének tendenciája, viszont az biztosnak látszik, hogy a defláció kockázatával már nem kell számolni.

Mindent egybevéve az inflációs ráta 2017-ben növekedés elé néz a fejlett világban, köszönhetően a fent említett tényezőknek, a növekvő olajáraknak és a stabilabb globális gazdasági háttérnek. A JP Morgan elemzői szerint 2017-ben a magasabb infláció akár egy százalékponttal is növelheti a globális GDP növekedését, és teret ad a vállalati beruházások fellendüléséhez, valamit a profitok feléledését is elősegíti. Az pedig még fontosabb, hogy a részvénypiacokon is nagy szerepe lesz az inflációs várakozásoknak, hiszen a nagyobb kamatlábaktól való félelem a részvények felé irányíthatja a befektetők figyelmét viszont a kötvénypiac számára kifejezetten negatív fejlemény lehet.

Forrás: www.economist.comwww.morningstar.co.ukwww.wsj.com