Új utakon a gazdaságpolitika?

Az elmúlt hetekben olyan gazdaságpolitikai szólamok és bejelentések hangzottak el, mintha nem a Nyugat-Balkánon élnénk. És ez jó.

Lázár János elismeri, hogy „brutálisan romlott” versenyképességünk, és ez ellen tenni kell. Végre! A probléma felismerése már fél út a megoldás felé.

Kijelentik, hogy csökkenteni kell a bürokráciát, fel kell gyorsítani a bírósági eljárásokat. Azt mondják, nem alacsony bérekkel, hanem magas hozzáadott értékű munkával kell versenyeznünk. Emelik a minimálbért és csökkentik a járulékokat, adókat. A miniszterelnök új ipari forradalomról, robotizációról beszél és az ahhoz való alkalmazkodás szükségességéről, a szakmunkásképzés helyett a high-tech oktatás felé elmozdulásról. Mi folyik itt? Hirtelen Szingapúrba vagy Íroszágba teleportáltunk?

Úgy tűnik, a gazdaságpolitikusok a korábbi „kínai modell” (= olcsó munkaerő, gyenge deviza, államilag leosztott piacok és hitelek, export és gyáripar mindenek felett) helyett új irányba szeretnék terelni a gazdaságot. Felismerve az alacsony bérek elvándorlást elősegítő hatását, gyors bérfelzárkózást indítottak el (ami egyébként magától is zajlik), s habár a járulékcsökkentés területén én jóval nagyobbat, bátrabbat léptem volna, de alapvetően az irány pozitívnak tűnik. A vállalati nyereségadó csökkentésében is van racionalitás, s habár megint csak azt mondhatom, hogy én nem erre helyeztem volna a hangsúlyt, de alapvetően értem a mögötte rejlő logikát, amibe nem is lehet feltétlenül belekötni. Ettől még a félautoriter strómanoligarchia rendszere fennmarad, de talán hangsúlyeltolódás megy végbe abban is, és ez így együtt valóban segíthet megemelni az egyébként jelenleg nulla közeli növekedési potenciált.

A nagymértékű minimálbéremelést alapvetően a hazai kkv-k fogják megfizetni, ahol még ma is teljesen mindennapos a részleges feketefoglalkoztatás, így a minimálbéremelésnek egyfajta fehérítő szerepe lesz. Ezek a kkv-k jóval többet buknak a béremelésen, mint amit nyernek a járulékcsökkentésen. A dolgozóik nem fognak nettóban többet keresni, mint eddig, de kisebb lesz belőle a szürke/fekete rész. Ugyanakkor azok, akik eddig is fehéren fizették az alkalmazottaikat – és ez főleg a nagyobb magyar és külföldi tulajdonú cégekre igaz –, ott a járulékcsökkentés valóban segít a béremelésben, a dolgozók megtartásában.

A következő 2-3 évben, ha nincs valamilyen külső sokk, akkor valóban gyors reálbérnövekedés és fogyasztásbővülés következik be, amelyet várhatóan az infláció felpörgése is kísérni fog – viszont a forint stabil lehet ennek ellenére, még nagyon alacsony kamatszint mellett is, a hatalmas folyó fizetési mérleg többlet miatt. A valódi kockázat az, amiről már sokszor írtam: a jelenlegi hazai fellendülés nagymértékben az EU-pénzekre támaszkodik, és azok gyors lehívásával 2019 után hirtelen nagy orrabukás következhet be, emiatt valóban érdemes lenne elnyújtani inkább a kifizetéseket (teljesen egyetértek Nagy Mártonnal ebben, különös tekintettel arra, hogy egyáltalán nem biztos (sőt, szerintem kizárt), hogy a következő ciklusban (ha még lesz EU a mai formájában) ilyen bőkezű pénzosztásban részesülünk.

Már „csak” a független intézményrendszer visszaállítása szükséges, és végül még európai ország leszünk…

www.zsiday.hu