Újabb krízis közeleg

A recesszió valószínűleg elkerülhetetlen. Bár a görög csődöt és az euróövezet felbomlását elképzelhetetlennek tartja a hivatalos uniós kommunikáció, több elemző másképp látja ezt. Európa ma bajban van, és a kilábalás egyáltalán nem könnyű. Akár lesz olyan ország, amely kénytelen elhagyni a monetáris uniót, akár nem, a felhalmozódott adósságot a közösségnek kell kezelnie, és ez sokba kerülhet Európa polgárainak is.

Radikálisan csökkentette az Európai Unió jövő évre prognosztizált GDP bővülését a legtöbb elemzőház. Szeptember végén kedvezőtlen euróövezeti adatok láttak napvilágot: a gyártó és a szolgáltató szektor gazdasági aktivitása megtorpant, az eurózóna GDP-je pedig mindössze 0,7 százalékkal bővült a második negyedévben, szemben az év eleji több mint 3 százalékos növekedéssel.

Borús jóslatok

Az eurózóna menedzser beszerzési indexe (PMI) kétéves mélypontra esett szeptemberben. A londoni Markit 49,2 pontos eredményére sokan felkapták a fejüket, hiszen az 50 pont alatti érték visszaesést jelez. Utoljára 2009 júliusában volt ilyen alacsony az üzleti szereplők teljesítményét a bankoktól az éttermekig vizsgáló PMI. A jövő sem kecsegtető, mivel az eurózóna ipari megrendelése is 2,1 százalékkal esett. Stagnálásáról beszélt Chris Williamson, a londoni cég közgazdásza a The Financial Timesban (FT) megjelent cikkben. Szerinte egyre biztosabb, hogy az elkövetkező hónapokban az eurózónának újabb lassulással kell szembenéznie, és egyetlen jó hírként az infláció csökkenését említi.

Nem túl optimista az Ernst & Young őszi Eurózóna Előrejelzése (EEF) sem. E szerint a monetáris unió GDP növekedése jövőre 1,1 százalékra csökken, és idén is legfeljebb 1,6 százalékos bővülést várnak. Magas munkanélküliséget – az euróövezet egészében jó darabig 10 százalék körüli rátát – és a jövedelmeket érintő adópolitikai intézkedéseket prognosztizálnak. Az előrejelzés 35 százalékra teszi az euróövezet újabb válságának esélyét, még akkor is, ha Görögországban sikeresen megtörténik a fegyelmezett szerkezetátalakítás, s ha a többi bajban lévő ország is kap uniós segítséget. Már 40 százalékos esélyt ad az eurózóna széthullásának az Economist Intelligence Unit – a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző csoportja – októberre szóló legújabb globális előrejelzésében. Sőt, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég, a Capital Economics egyértelműen úgy látja, hogy az euróövezet problémái csak a periférikus országok kizárásával és a saját valuták leértékelésével fognak megszűnni.

Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke az Index.hu-n megjelent írásában pedig már a közös fizetőeszköz haláláról beszél. Szerinte az euró helyzete menthetetlen, és az egyetlen nyitott kérdés legfeljebb az, hogy az európai kormányok és az Európai Központi Bank reménytelen utóvédharca még hány napig tartja a lelket Görögországban. Abban a pillanatban, amikor Athén csődöt jelent, Európát tízes erejű földrengés rengeti meg, ami teljesen új korszak nyitánya lesz az öreg kontinens életében.

Kivárásra játszanak

Nem ennyire borúlátó Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója. Ő ugyanannyira politikai, mint gazdasági kérdésnek látja Európa és a Monetáris Unió jövőjét. Ebben az esetben pedig Németország és szövetségesei mindent meg fognak tenni azért, hogy az övezet egyben maradjon.

– Nem fog tíz év után megszűnni az euró. De akár megmentik a tagállamok a közös pénzt, akár nem, lesznek komoly anyagi áldozatok. Az alapvető problémát kell ugyanis megszüntetni, ez pedig a hatalmas adósságállomány, amely felhalmozódott Európában és a fejlett világban – magyarázza a pénzügyi szakember.

A globális hitelállomány ma messze magasabb, mint az elmúlt harminc évben bármikor volt. Az utóbbi két-három évtized csökkenő kamatkörnyezetében egyre olcsóbban lehetett pénzhez jutni, majd a nyolcvanas évek közepétől az infláció csökkenése is hozzájárult a hitelkiáramláshoz. Az olcsó források az államok, a gazdasági szereplők és a lakosság magas eladósodottságához vezettek.

– A huszonöt-harminc év alatt felépült adósságállományt néhány év alatt nem lehet lebontani. Tehát nem kell csodálkozni, hogy ez nem sikerült. Ha szenzációhajhász módon fogalmaznánk, azt mondhatnánk, hogy igazából nem történt semmi ebbe az irányba. Ez nyilván erős túlzás, de a számokat vizsgálva a folyamatnak még nagyon az elején vagyunk. Sokan, így a politikusok is most azt remélik, hogy a felduzzasztott hitelállomány szép lassan, időben és a szereplők között szétporlasztható. Görögország példája is ezt támasztja alá: Európa nem engedi de jure csődbe menni, ám ez de facto már megtörtént. Az adósság elengedése, vagy ha kilépne az euróövezetből, a gazdag országoknak és a bankoknak még többe kerülne – mondja Bilibók Botond.

Az adóssághalmaz leépüléséhez dinamikus GDP-bővülésre lenne szükség, csakhogy ezt a lakossági fogyasztás, a kormányzati befektetések, a beruházások, a pozitív külkereskedelmi egyenleg tudná növelni. Az adósságoktól fulladozó szereplők – lakosság, vállalatok, államok – viszont nem fogyasztanak, nem tudnak beruházni. Látszólag egyszerű számtan ez. Az adósságráta egy hányados: a számlálóban az adósság, a nevezőben a GDP áll, a mutató csökkenéséhez a számláló csökkentése vagy a nevező növelése kell. Ha nincs számottevő GDP-bővülés, akkor az adósságállományt kell erőteljesebb eszközökkel csökkenteni. Nem könnyű feladat. A kedvezőtlen forgatókönyv pedig újabb recesszióhoz vezethet.

– A feszültségek és a bizonytalanságok erodálták az üzleti bizalmat, és szigorították a pénzügyi és költségvetési feltételeket. Ilyen körülmények között az üzleti szektor szereplői valószínűleg elhalasztják a beruházásaikat – fogalmazta meg véleményét Clemente De Lucia, a párizsi BNP Paribas elemzője az FT hasábjain.

Közös költségvetés kellene

Az Amerikai Egyesült Államokban – Európához hasonlóan – eltérő fejlettségű és kultúrájú államok eveznek egy csónakban, mégis működik a rendszer. A különbség a közös politikai platform és a közös központi költségvetés. Bilibók Botond szerint az amerikai államok nagy eladósodottsága inkább deficit-, nem pedig államadósság-kérdés.

Az előttünk álló hónapokban, években eldől, hogy Európa meg tudja-e oldani a közös pénzügypolitika kialakítását. Az Ernst & Young szakértői az erős tagállamoktól várnak nagyobb fokú elkötelezettséget a pénzügyi egység iránt. Ha ugyanis nem lehet figyelemmel kísérni, ellenőrizni és közösen finanszírozni az euróövezet kormányainak kiadásait, semmi nem garantálja, hogy a költségvetési stabilitás fenntartható lesz a jövőben a mostani súlyos problémák megoldódása után. Ugyanakkor ma nehezebb tető alá hozni ezt a pénzügyi közösséget, mint korábban bármikor.

– Ha a közös fiskális politika kérdése 2003-ban merül fel, amikor Görögország, Portugália, Spanyolország rengeteg uniós fejlesztési pénzhez jutott, és konjunktúra jellemezte a világot, könnyebb lett volna megállapodniuk az országoknak. Most nagyon kicsi ennek az esélye, mivel a recesszió közeli környezetben mindenki a pozíciójáért küzd. Még akkor is, ha a közös fiskális politikáról azt kell feltételezzük, hogy mindenkinek jó. Csakhogy biztosan van, akinek előnyösebb, és van, akinek hátrányosabb – véli a Concorde Alapkezelő szakembere, aki szerint az a kérdés, vajon a nagyoknak van-e olyan politikai alkupozíciójuk és erejük, hogy keresztülvigyék az elképzelésüket.

A fejlett államoknak ugyanis gazdasági érdekük az európai egység összetartása, és geopolitikailag is ez látszik célszerűnek. Németország és az unió erős gazdaságai jelenlegi erejüket ugyanis nem kis részben az Uniónak – az eurónak, a közös piacoknak, az adminisztratív korlátok leépülésének, a tőke szabad áramlásának – is köszönhetik.

– Az elmúlt években Németország és társai sokat kerestek a görög, a spanyol és egyéb adósságokon, gondoljunk csak arra, hogy mennyi német autó fut ma a görög utakon. Elveszteni egy piacot lélektanilag is nehéz. Geopolitikailag is van tétje annak, hogy a közös rendszer tovább éljen – véli Bilibók Botond, aki szerint rövid idő telt még el ahhoz, hogy az egység felboruljon. A megromlott házasságok megmentésében is mindkét fél hisz valameddig, és idővel nem egy túl is éli a viharos időszakot.

Lesz recesszió

Az öreg kontinens most az euróövezeti mentőcsomagok szervezésére létrehozott Európai Pénzügyi Stabilizációs Alap (EFSF), a közöskötvény-kibocsátás, a közös adók formájában próbálja felépíteni a fiskális közösséget. Az Unió szeretné elhitetni a világgal, hogy ezek az intézmények képesek lesznek kezelni az egyes államok eladósodottságát, és – Amerikához hasonlóan – támogatni az adósságállomány lassú leépítését. Ha a piacok bíznak, s ha a strukturális átalakítások révén olcsóbbá válik az államok működtetése, orvosolható a kialakult helyzet, és tovább működhet az euróövezet. Ha viszont két év múlva a piacok azt látják, hogy semmi nem változott, annak durva következménye lesz.

Európa vezetői, gazdaságai szeretnék elkerülni – Szalay-Berzeviczy Attila szavaival élve – a pénzügyi armageddont. A német vezetők óvatosan, de remélnek. Az alacsony munkanélküliségi rátában bíznak és abban, hogy a német gépek és más ipari termékek exportja továbbra is húzni fogja a gazdaságot annyira, hogy a lassulást túléljék. De még akkor is, ha Németország képes lenne 1-1,5 százalékos GDP-növekedést produkálni, miközben az állástalanok számát továbbra is alacsonyan tartja, ez nem elegendő, ennél dinamikusabban kellene bővülnie, hogy a teljes euróövezet megússza a recessziót, állítják közgazdászok. Bilibók Botond szerint is nagy a recesszió valószínűsége, bármelyik forgatókönyv teljesül is. Ez a helyzet azonban más természetű lesz, mint 2008-ban volt, amikor a pénzügyi rendszer likviditáshiánya mélyítette a válság legnehezebb időszakát. Most van szabadon elkölthető pénz, a pénzügyi rendszer felkészültebb.

– Persze érdemes azon is elgondolkodni, hogy mit jelent a recesszió. A tankönyvek szerint, ha az egymást követő két negyedévben a GDP növekedése alacsonyabb, mint az azt megelőző év hasonló időszakában volt, lassulásról beszélünk. Két-három negyedév nagyon rövid időszak. Ha például a saját életszínvonalunkat nem az elmúlt évhez viszonyítanánk, hanem például tíz év átlagában vizsgálnánk, lennének pozitív jelek, kevésbé lenne riasztó a jelen. De sem az emberek, sem a gazdasági szereplők, sem a pénzpiacok nem így működnek. Recessziós időszakok mindig voltak, de azok általában rövidebb ideig tartottak, mint a növekedés időszakai. A jelenlegi helyzetben a nehézségek éppen a hosszú távú növekedéssel kapcsolatos aggodalmakban rejlenek – teszi hozzá a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója, aki szerint a lassú reálnövekedés időszaka, ami most valószínűsíthető Európában és az eladósodott világban, akár öt-tíz évig is tarthat az adósságállomány lassú leépítése miatt.

Patai Mihály is az euróválság pozitív kimenetelében hisz. A Magyar Bankszövetség elnöke a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) budapesti konferenciáján beszélt arról, hogy a német parlament több mint 200 milliárd euró pluszpénzt szavazott meg az euró megvédésére. Szerinte ezzel eldőlt az is, hogy marad az eurózóna. Az UniCredit Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója úgy fogalmazott: „Az euró meg tudja védeni magát.” Nouriel Roubini, a Roubini Global Economics LLC befektetési társaság elnöke szerint viszont globális recesszió jöhet, és az újabb válság mélyebb lesz, mint a 2008-as volt. A közgazdász szerint összeomlik a pénzügyi rendszer, és az eurózónában zajló események kimenetelétől mindössze annyi függ, hogy a W alakú válság második szakasza brutális gazdasági hanyatlást és globális pénzügyi krízist hoz-e, vagy „csak” enyhébb lefolyású recessziót.

Sebők Orsolya

Forrás: Piacesprofit.hu – 2011. október 23., Piac és Profit – 2011. november 4.