Újabb négy év Obamának – interjú Amerikában a Wall Street Journal által legmegbízhatóbbnak minősített gazdaság-előrejelző szakértővel

Minden ellenkező feltételezéssel szemben, nagy valószínűséggel Barack Obama marad az Egyesült Államok elnöke. A gazdaság, a pénzügyi élet főszereplőinek többsége a jelenlegi elnököt támogatja, a kihívó, a republikánus Mitt Romney, főként a kis- és középvállalati szektort tudja maga mögött. Mindezt az alapblog.hu-nak a hétvégén, pár nappal a keddi választási nap előtt, adott interjúban mondta a torontói székhellyel működő, világszerte befolyásosnak számító gazdaságkutató agytröszt, a Capital Economics vezető közgazdásza, Paul Ashworth.
Az Egyesült Államok keleti partvidékén végigsöprő, Sandy névre keresztelt hurrikán nem csupán emberi drámát, hanem anyagi, gazdasági károkat okozó rendkívüli vihar – mindent egybevéve – nem tudja igazán befolyásolni az egész amerikai gazdaság jövőbeli teljesítményét. Az időjárási dráma ideje alatt és utána mutatott magatartásával növelni tudta népszerűségét a jelenlegi elnök. Valójában sokkal többen érzik, mint ahányan nyíltan mondják, hogy az életük az utóbbi négy évben nemhogy nem rosszabbodott, hanem csekély mértékben javult. Ma sokkal többen bíznak a jövőben, mint az elmúlt 12 évben bármikor.

Mindezt az alapblog.hu-nak a hétvégén, pár nappal a keddi választási nap előtt, adott interjúban mondta a torontói székhellyel működő, világszerte befolyásosnak számító gazdaságkutató agytröszt, a Capital Economics vezető közgazdásza, Paul Ashworth.

A Wall Street Journal nemrég őt nevezte meg Észak-Amerika legjobb gazdaság-előrejelzőjének.

Az interjú készítőjeként az Egyesült Államok választási szempontból a legkritikusabb jelentőségűnek számító Ohio államában tartózkodom, ahol a külföldi újságírókra fókuszáló International Center for Journalists meghívásának teszek eleget. Amerikára vonatkozó rengeteg pozitív megfigyelésem dacára mégis a következő lényeges, az elnökválasztás kimenetelét befolyásoló tapasztalatokra kell felhívnom az alapblog.hu olvasói figyelmét:

A korábbiakhoz képest ez a mostani kampány sokkal negatívabb, mondhatni piszkosabb. Nem is elsősorban az elnökjelölti, hanem a szenátusi és a képviselői helyekért folytatott verseny résztvevői körében tapasztalni ezt igazán. A választások történetében most először érződik a kampányban az úgynevezett super pack-ek befolyása. Ezek, a George Bush elnöksége idején hozott törvény nyomán létrehozott, úgymond polgári kezdeményezések, amelyek – megnevezni nem kötelező, általában anonim korporációk és dúsgazdag magánszemélyek, akik összességében százmilliós nagyságrendű támogatásával – példátlan mennyiségben árasztják el üzeneteikkel főként a televíziókat, a közösségi médiákat, a twittert, a facebookot. Ezeknek az üzeneteknek kizárólag lejáratást célzó mondanivalójuk van, sosem valaki mellett, csakis valaki ellen szólnak.

Gátlástalanul csúsztat szinte minden jelölt. A jelöltek üzeneteiben rejlő mondandók igazságtartalmának vizsgálatára szakosodott tényfeltáró újságírók munkájának köszönhetően szerencsére mégis kiderül: nagyon sok induló és az ügyüket támogatók reklámjai és interjúi tudatosan felépített hazugságokra blazíroznak. Jó példa erre, ami Mitt Romney esetleges vereségéhez hozzájárulhat: a republikánus elnökjelölt és az őt támogató multimilliárdos üzletember, Donald Trump és egy sor más politikus, közéleti ember annak ellenére „nyomja tovább” nyilatkozatokban, reklámokban, hogy a Chrysler  olasz irányítói munkahelyek tízezreinek leépítésére, a termelés Kínába helyezésére készülnek, hogy az autóipari kolosszus érintett vezetői visszamenőlegesen dokumentálják: éppenséggel ennek a  totális ellenkezője az igaz,és új üzemek megnyitásáról, korszerűsítésekről, valamint új munkahelyek ezreinek létrehozásáról döntöttek.

Zentai Péter: Kiszámítható-e már mekkora és milyen jellegű gazdasági hatással bír az Egyesült Államokra nézve a keleti partvidéket sújtotta, hatalmas vihar? Miként befolyásolta, ha egyáltalán befolyásolta a múlt heti dráma a keddi elnökválasztást?

Paul Ashworth: Számításaink – áttételeken keresztül – húsz-harmincmilliárdos veszteségről szólnak. Az érintett, részlegesen és időlegesen lebénult régió adja egyébként az Amerikai Egyesült Államok összgazdasági teljesítményének csaknem egynegyedét.

Ugyanakkor az anyagi értelemben vett legnagyobb, a hosszabb távú tőzsdei szereplést negatívan befolyásolni képes károkat a biztosítási szektor szenvedte el. Ennek világszerte tovagyűrűző hatása kell legyen, mivel az amerikai biztosítók erőteljesen fonódnak össze – már csak a viszontbiztosítások hálója miatt is – főként az ágazat nagy, európai szereplőivel.

A kiskereskedelmi forgalom erőteljesen csökkent. Várható, hogy az utolsó negyedév makro adataiban minden téren érzékelni lehet majd, hogy a vihar nyomán visszaesés következett be az ország teljes gazdasági teljesítményében.

Z. P.: A fogyasztás ugyanakkor a következő hónapokban nyilván fellendül: az újjáépítés okán…

P.A.: Az építőipar részlegesen felpörög, az építőanyagok iránti kereslet masszívan emelkedik, viszont az érintett államok, főleg New York, New Jersey és a partvidék többi érintett északi állama az infrastruktúra rekonstrukciójára – számításaink szerint – mintegy 10 milliárdnyi új pénzt lesz kénytelen kölcsön kérni. Ezen államok adósságállománya előre láthatóan növekszik tehát.

Mindent egybevetve azonban – most már kezd ez határozottan körvonalazódni – nemzetgazdasági szinten nem okozott lényegi változást „Sandy”. Szemléletbeli változást azonban annál inkább.

Ugyanis az egymást egyre sűrűbben követő természeti drámák, így a mostani szupervihar pusztításai, az egész országot rádöbbentik, hogy a klímaváltozás nem holmi propagandafogás. Halálosan komolyan kell venni, fel kell készülnie és reagálnia kell, meg kell hoznia a szükséges preventív és kreatív intézkedéseket a gazdaságnak és a politikának, mindenekelőtt a szövetségi államnak.

Z. P.: Ez a „megvilágosodás”, ha nem tévedek, a demokratáknak inkább kedvez.

P. A.: Feltétlenül. Még három hete sincs, hogy Mitt Romney leszólta azokat, akik a klímaváltozás problematikájára hívták fel a figyelmet. E tekintetben próbálta nevetségessé tenni ellenfelét, mondván, Obamáék számára a klíma – szerinte – bizonyíthatatlan drámai változása csak ürügy, hogy tovább terhelhessék a szövetségi költségvetést, pénzeket vegyenek ki az adófizetők zsebéből, drága és fölösleges bürokráciát építsenek ki katasztrófa elhárítás címén.

Ezért Romney most, a vihart követően meghátrálni volt kénytelen. Ezt széles szavazói rétegek is észlelték. Ugyanakkor azt is, hogy – persze elnökként ezt mindig könnyebb csinálni, mint kihívóként – Obama a nemzet válságmenedzsereként jól tudta magát prezentálni az utóbbi másfél hétben. A bizonytalan szavazók számára ez eléggé meggyőző magatartás. Mindent egybevéve, a vihar, az időjárási tragédia Obama esélyeit erősen növelte.

Z. P.: Mindettől függetlenül az utóbbi idők közvélemény-kutatási adatai nagyon-nagyon szoros eredményt jósolnak. A publikált adatok alapján egyforma eséllyel győzhet és veszthet mindkét jelölt. A leglényegesebb téma, a gazdaság állapota kapcsán Mitt Romney esélyeit sok szakértő nagyobbra értékeli, mint Barack Obamáét. A legtöbb amerikai úgy gondolja, hogy Obama ideje alatt stagnált, sőt romlott a gazdasági helyzet, semmivel sincs több munkahely, mint négy évvel ezelőtt. Obama nem ezt ígérte…

P. A.: Leegyszerűsítetten fogalmazva: Obama eredményessége legfeljebb abban mérhető le, hogy megakadályozta a helyzet további drámai romlását 2008-2009-et követően. A hatalomváltáskor, 2009 elején az Egyesült Államok gazdasága lefelé húzó spirálban került, havonta csaknem egy millióval nőtt a munkanélküliek száma, bankok százai jutottak csődhelyzetbe, szinte minden óriási autógyár életveszélybe került. Több hatalmas gyárat és bankot az Obama kormány mentett meg. Ez a grandiózus művelet végülis mestermunka volt.

A jelenlegi választási kampányban a republikánus oldal által nemzeti tragédiának ábrázolt egészségügyi reform, a tény, hogy negyvenmillió (túlnyomórészt nem a saját hibája miatt) semmilyen egészségbiztosítással nem bíró amerikai polgárnak lehetővé tették, hogy – nem közvetlen életveszély esetén is – orvoshoz tudjon fordulni és felírhassanak nekik preventív célokat szolgáló gyógyszert, nos, ez rendkívüli, szinte történelmi vívmány.

A republikánus jelöltnek viszont igaza van, hogy Obama nem mutatott túlzott szimpátiát, nem kedvezett semmiben sem a mindennapi gazdaságnak, nem segítette látványosan a kis-, és középvállalatokat. E szektor szereplői most okkal aggódnak a várható és őket erősen sújtó adóemelések miatt.

Z. P.: Mitt Romney viszont éppen ezt a szektort kívánja leginkább segíteni. Nem terhelni, hanem a meglévő terheket akarja levenni a vállalkozók válláról, hogy a legvégén merjenek és akarjanak új munkahelyeket létesíteni, szükségük legyen minél több alkalmazottra. Ezt értik és értékelik is Romneynál az amerikai polgárok.

P. A.: A probléma a következő: a „Romneynomics”-nak nevezett gazdaságpolitika tele van belső ellentmondásokkal: a kezdet kezdetén hatalmas adócsökkentéseket ígér, ugyanakkor a védelmi kiadások jelentős felduzzasztását. Ha mindezt tényleg megcsinálja, ez kiszámítható, tíz év alatt további 7 trillió, azaz hétezer milliárd dollárral emelkedik az Egyesült Államok költségvetési hiánya. Ezt természetesen nem akarhatja ő sem, így hát megválasztása után nem sokkal ki kell derüljön, hogy valójában nincs más út, mint adócsökkentések helyett általános adóemelésekbe menekülni. Csakhogy ezt a Romneyt hatalomba segítő és ma is meghatározó szerepet betöltő, republikánus keménymag nem fogja hagyni, rá fogja kényszeríteni őt az eredetileg ígért adócsökkentési döntések meghozatalára, egyúttal keményen számon fogja kérni minden egyes republikánus, megesketett törvényhozótól az ígéretet, hogy semmiféle körülmények között nem szavaz meg semmiféle adóemelést.

Sok minden függ persze attól, hogy a keddi választás nyomán fennmarad-e a republikánus többség a Képviselőházban, és a republikánus jelölteknek netán sikerül-e többségre szert tenniük a Szenátusban is. Ha Obama maradna elnök, akkor számára is az jelentené a legnagyobb kihívást, ha a törvényhozás mindkét háza republikánus kézre kerülne. Egy ilyen kettősség teljesen lebéníthatja az Egyesült Államok gazdaságát, politikai életét.

Z. P.: Az üzleti élet nagy része végül is Obama, vagy Romney megválasztásában érdekelt inkább?

P. A.: A Wall Street szereplői, a Silicon Völgy vezérvállalatainak menedzserei éppúgy, mint a kisrészvényesek tízmilliói természetesen tudják, hogy négy év alatt a tőzsdén jegyzett amerikai vállalatok értéke legalább megduplázódott. Két év alatt pedig – kisebb megszakításokkal – folyamatosan növekedett a vásárlói kedv és általában a fogyasztás. Az autóipari vállalkozók és alkalmazottak, a meghatározó jelentőséggel bíró termelő, gyártó cégek és dolgozóik egyre nagyobb biztonságot éreznek maguk körül, érzékelnek valami tartósnak ígérkező, lassú, de pozitív változást. Döntő jelentősége annak van, hogy országos méretekben megállt az ingatlanok értékvesztése, sőt egy-két százalékos mértékben, de szintén tartósnak mutatkozóan áremelkedés indult el. Nos, ezen áll, vagy bukik leginkább az amerikaiak biztonságérzetének alakulása.

A legutóbbi közzétett adatok jelzik, hogy a vállalatok több munkahelyet létesítenek, mint az utóbbi négy évben bármikor.

A munkanélküliség azonban nem csak hogy továbbra is nagyon magas, hanem – ahogy ezt Romney joggal hangsúlyozza – még hosszú-hosszú ideig nem is fog számottevően csökkenni. A biztosítótársaságok, a biztosítási iparhoz kapcsolódó gazdasági szereplők nagy része pedig veszteségeket szenved az Obama nevével fémjelezhető, nagy egészségügyi reform miatt.

Nagyobb súllyal esik azonban a latba, hogy a választópolgárok nagyobb része – főként a legkritikusabbnak számító, sok választókörzettel, tehát sok elnökválasztó elektorral bíró, ámde a történelmi előzmények, tapasztalatok alapján előre nem kiszámítható választói magatartást tanúsító, úgynevezett csatatér államokban, mint amilyen például Florida, vagy Ohio – egyszerűen nem érzi, hogy rosszabbodott az élete, ezért aztán drámai váltásra lenne szükség Washingtonban.

Ezen a hétvégén egyre inkább úgy tűnik, hogy a sűrűn lakott, döntő jelentőséggel bíró államok szavazóinak nem túlzottan nagy, de mégis a választás kimenetelét meghatározó többsége folytatni kívánja a hagyományt: megadja a hivatalban lévő elnöknek a további bizonyításhoz szükséges újabb négy évet.

(Az Egyesült Államokban nem közvetlenül, hanem választókerületek által delegált úgynevezett elektorok révén, közvetetten szavaznak az elnökről. Hatalmas területű, de ritkán lakott államok sokkal kevesebb elektorral bírnak, mint a piciny területű, de sűrűn lakott államok. A következő elnök akár veszíthet az államok többségében, sőt szám szerint kevesebb népi szavazatot is kaphat, mint ellenfele, ha viszont sikerül megnyernie néhány sűrű populációjú, sok elektort delegáló államot. Az az elnökjelölt, aki egy-egy államon belül, akárcsak hajszálnyi többséggel is, megszerzi a szavazatok nagy részét, akkor az ellenfélre leadott szavazatokat is maga alá gyűrve, „viszi” az egész államot.)