SzaLa

Vagyonkezelésre predesztinálták

ÉRTÉKEK │ Azt keresi a piacon, amit félreáraztak, így ér el jó eredményeket Szabó László, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere. A nyugdíjból visszatért szakember szerint stabil tulajdonosi háttér kell ahhoz, hogy az alapkezelők jó teljesítményt nyújtsanak – írja a Manager Magazin novemberi lapszámában.
Szabó László 37 évesen „nyugdíjazta magát”, majd visszatért az alapkezelőhöz. A menedzsment többségi tulajdonrészt szerezhetett a cégben, és ehhez szükség volt rá is.

A hazai alapkezelési szakma egyik legnevesebb alakja Szabó László, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere, akinek már gyerekkorában különös érzéke volt ahhoz, hogyan teremtsen pénzt a kínálkozó lehetőségekből. Ez szinte predesztinálta arra, hogy később befektetésekkel foglalkozzon. Kisiskolás korában például bélyegeket gyűjtött, és utánajárt, mi lehet értékes, és mi nem. Miközben a barátai a lepecsételt maláj papagájos bélyeget keresték, ő az ilyeneket Lánchíd-blokkra cserélte el. Az öröm persze néha nem tartott sokáig, egy-egy túlságosan jól sikerült csere után ugyanis megjelentek a barátok szülei, és visszakövetelték az értékes bélyeget. „Nem árt minél korábban megtapasztalni, hogy az utólagos szabályváltozások kockázata nem küszöbölhető ki teljesen” – vonja le a tanulságot.
Szintén gyerekkorában jött rá arra, hogy június elején éri meg a legjobban takarékbélyeget vásárolni. „Ekkor igyekeztem kölcsönkéri a szüleimtől néhány száz forintot” – mondja. A takarékbélyegek egyenlegét ugyanis június 15-én nézték meg, és az alapján fizették ki rájuk az egész éves kamatot. Szabó László pedig már gyerekkorában sem értette, miért nem csinálja mindenki azt, amit ő, vagyis vásárol az utolsó tanítási napon annyi bélyeget, amennyit csak lehet.

Szerencsés véletlenek
A gyerekkori pénzügyi manőverek ellenére sokáig nem volt egyértelmű, hogy Szabó László a közgazdaság-tudományi egyetemre kerül majd. Keményen kajakozott, élsportolónak készült, hetente 12 edzése volt, ez töltötte ki az életét. Amikor a továbbtanuláson gondolkozott, kezdetben a pénzügyi tanulmányok fel sem vetődtek, mérnök édesapja nyomdokaiba lépve műszaki pályára készült.
Egyszer azonban – 1986-ban – teljesen véletlenül az édesapja meghívójával eljutott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (METESZ) előadására, ahol Kupa Mihály, a Pénzügyminisztérium akkori főosztályvezető-helyettese a készülő adórendszert mutatta be, amit nagyon érdekesnek talált. Kupa olyan témákról is beszélt, hogy például ha támogatják a tégla árát, akkor a gazdagok, akik sok téglából nagy házat építenek, sok támogatást kapnak, míg a vályogházban élő szegény családok semmit vagy csak keveset. Később az egyik tanára szamizdatokat hozott neki, amelyekből kiderült, milyen magas az államadósság. Ezek a témák, amelyekről korábban sosem hallott, egészen lenyűgözték, ezért elhatározta, jelentkezik a közgazda-ság-tudományi egyetemre.
A felvételihez viszont történelmet kellett volna tanulni, amelyből nem állt valami fényesen. Egy szerencsétlenség azonban a segítségére volt. Az iskolában dzsúdó közben az egyik társa eltörte a kezét, így a kajakozást két hónnappal a felvételi előtt fel kellett függesztenie, ez idő alatt pedig fel tudott készülni a meg-mérettetésre. „Előbb-utóbb mindenképpen megtaláltam volna ezt a szakmát, de a sok kis véletlennek köszönhetően ez viszonylag gyorsan sikerült” – mondja utólag az egyetemválasztásról.

Vállalkozóból bróker
Az egyetem idején különböző vállalkozásokba fogott. A társasági törvény hatálybalépése után nem sokkal alapított egy gmk-t, amely futárcéget működtetett. Az ügyfeleik között brókercégek is voltak, ennek is köszönhető, hogy az egyetem végére már jó néhány állásajánlata volt. „Ez nem azért történt, mert OKTV-ket nyertem, hanem azért, mert rengeteg embert megismertem, akik megajándékoztak a bizalmukkal” – magyarázza. A futárszolgálatot később az üzlettársával leépítették, és egy közgazdaságikönyv-terjesztő vállalkozásba fogtak a Student Diákszövetkezettel, amely az egyetem végére már mind szakmai, mind anyagi szempontból eredményesen működött.

A magas jövedelem ellenére a diploma után könnyű szívvel hagyta ott a könyvesszakmát, hogy álmait megvalósítva az értékpapírpiacon helyezkedjen el. A Concorde-hoz került, ahol eleinte vállalatértékeléssel foglalkozott, és prospektusokat készített részvénykibocsátásokhoz. Ezek huszonévesen nagyon izgalmas és tanulságos feladatok voltak, hiszen az ilyen kibocsátási tájékoztatók készítésénél az adott nagyvállalatok vezetőivel kellett napi szinten dolgozni a megfelelő jogi és gazdasági átvilágítás érdekében. Különösen érdekes volt a Mol és a BorsodChem tőzsdei kibocsátásának folyamata. „Nagy szerencse volt ilyen fiatalon belecsöppenni ilyen izgalmas dolgokba” – mondja.

Portfóliómenedzser lett
Nem sokkal később iparági elemző lett a Concorde-nál, eközben viszont zavarni kezdte, hogy hiába ad jó tanácsokat arról, mit kellene tenni a részvényekkel, az alapkezelők nem fogadják meg az ajánlásait. Végül döntött: ha más nem teszi, akkor majd ő maga indít concorde-os társaival egy olyan portfóliót, amely már a saját elképzeléseit is tükrözi. Részben ennek köszönhető, hogy 1994-ben 197 millió forinttal elindult a Concorde első alapja, a zárt végű Concorde 1997 alap, amely a futamidő végére megháromszorozta a befektetések értékét. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttek, alapítanak egy alapkezelőt, és újabb alapokat indítanak. Az eredményeik jók voltak, sokáig mégis úgy tűnt, a Concorde Alapkezelő nem fog sok vizet zavarni a magyarországi piacon, az 1990-es éveket ugyanis a nagy banki hátterű vagyonkezelők uralták, s hálózat nélkül nem sok esélyük volt az ügyfélszerzésre. Az intézményi mandátumok elnyerése is nehezen ment akkoriban, az induló nyugdíjpénztárak ugyanis jobban bíztak a banki, biztosítói hátterű intézményekben, mint a független alapkezelőkben. „Hiába magyaráztuk a pénztáraknak, hogy a vagyonkezelő csak a befektetési döntésekről határoz, a biztonságot a letétkezelő jelenti, és nem az, mekkora mérlegfőösszegű bank áll a vagyonkezelő mögött” – ismerteti Szabó László a korabeli nehézségeket. Így is sikerült szerezniük egy-két mandátumot, ráadásul 1998-ban megúszták az orosz válságot is, a Concorde 2000 Befektetési Alapjuk a tőzsdei zuhanás ellenére jó hozamot ért el, és a nyugdíjpénztári portfóliók is sikeresebbek voltak a versenytársak által kezelteknél. Ez megalapozta a Concorde Alapkezelő hírnevét a szakmában. Egy évtizednyi kemény munka után pedig elégedetten szomorkodhattak: mire 2011-ben sor került a nyugdíjpénztári rendszer államosítására, már ők kezelték (és vesztették el egy csapásra) a legtöbb pénztári mandátumot Magyarországon.

Nyugdíjba vonult
Ekkor egyébként Szabó László már nem volt benne a Concorde Alapkezelő menedzsmentjében, 2006-ban – 37 évesen – ugyanis úgy döntött: „nyugdíjba vonul”. „Megpróbáltam a korábbi munkámat napi négy órában csinálni, de nem ment, mert egyrészt nagyon szerettem, másrészt pedig eredménycentrikus vagyok. Így aztán soha nem tudtam időben hazamenni” – magyarázza akkori elhatározását. Tíz év kemény munka után végül radikális döntést hozott: miután a Concorde Alapkezelő nevében átvette a MasterCard év alapkezelője díját, kivonult a cég operatív vezetéséből. A következő években csak a saját pénzét kezelte, hetente maximum egy-két órára ment be a céghez, hogy beszélgessen a kollégáival a világ dolgairól. Eközben a családjának és a régóta dédelgetett hobbijainak élt. Kungfuzni kezdett, latin táncokat tanult, a gyerekeit hordta edzésekre, végre lett ideje nem csupán szakmai könyveket olvasni, ezenkívül egy szürkemarha- és bivalyfarm létrehozásába is belefogott. A helyzet 2010 végén változott meg. Ekkor ugyanis lehetőség nyílt arra, hogy az alapkezelő menedzsmentje a korábbi 25 százalékos kisebbségi részesedését többségi részesedésre növelje. Ehhez szükség volt Szabó László diplomáciai képességére és pénzére is, így – mivel úgy gondolta, a menedzsment tulajdonrészének növelése jót tenne az alapkezelőnek – az ügy mellé állt. Az operációba viszont azóta sem tért vissza, csak egy alap kezelését vállalta külső ügyfelek számára.

Hosszú távon
A szerencsén túl az alapkezelő sikerének titka Szabó László szerint az, hogy a menedzsment mindig tulajdonos volt a cégben. Emiatt magukénak érezték a vállalkozást, és az igazán hosszú távú gondolkodásnak megvoltak a szilárd alapjai. Egy olyan pénzügyi szektorban, amely a külföldi tulajdonosok érdekei miatt folyamatosan átalakítás alatt áll, ezt nem mindenki mondhatja el magáról. A befektetési döntéseket viszont higgadtan kell meghozni, ehhez fontos, hogy a körülmények kiegyensúlyozottak legyenek – vallja a szakember. Egy portfóliókezelő jobban dolgozik, ha tudja, a céget nem fogják átszervezni felette, nem veszik el a jogosítványait a portfóliók kezelésénél, és rendben megkapja a fizetését. Ha ezek az alapok nincsenek meg, akkor ezen a pszichésen kemény piacon nehezen tud jó eredményeket elérni az alapkezelő. A Concorde Alapkezelőnél viszont nem lehet panasz az elért eredményekre. Számos sikeres alapja van a cégnek, ilyen a Szabó László által kezelt abszolút hozamú Platina Pí is. A szakember alapvetően fundamentális alapon kezeli az alapot, amely szinte bármilyen tőzsdei eszközbe fektetheti a vagyonát, akár shortolhat is. „Olyan vagyok, mint a háziasszony a piacon. Keresem az olcsó, de jó minőségű árut, és azt veszem meg. Annyi a különbség, hogy ha valami kihívóan drága, akkor én tudok eladni is” – magyarázza. A stratégia eddig bevált: a nyilvánosság számára is elérhető B sorozat az idén lapzártánkig csaknem 15 százalékos hozamot ért el, indulása óta az éves hozama 14,3 százalék. A Platina Pí alap két sorozatában mostanra összesen 38,6 milliárd forint gyűlt össze, ez a harmadik legnagyobb nettó eszközértékű abszolút hozamú alap Magyarországon.

 

Herman Bernadett