Vajon robbanni fog?

Rengeteget olvashatunk Japánról a napokban. Még a blogon is többen írtunk róla. Ebben a cikkben próbálom egy kicsit más megvilágításból is nézni a helyzetet. Régóta ismert, hogy Japán az elmúlt évtizedek túlköltekezésével őrületes, a GDP 200 százaléka körüli adósságot halmozott fel. A Japán pénzügyminisztérium honlapjáról publikusan letölthető információk szerint (lenti ábra), az állam a kilencvenes évek eleje óta jelentősen többet költ adóbevételeinél.

yen

Ahogy az ábrán is látszik Japán 2009-ben érte el költekezése eddigi csúcsát, amikor majd háromszorosát költötte el az azévi adóbevételinek. Olyan ez mintha 20 éven keresztül minden hónapban nagyjából havi keresetünk kétszeresét vernénk el. A vak is látja, hogy egyszerűen ez örökké nem folytatódhat. Ennek ellenére a piac stabil. A világ 1 százalék körüli kamatért cserébe vígan finanszírozza a Japán túlköltekezést. Aki pedig az elmúlt 20 évben Japán összeomlására spekulált, az sokat bukott.
Szinte azon már meg sem lepődünk, hogy a földrengés után is vastagon fogott a toll. Azon, hogy négy lépésben összesen mintegy 700 milliárd dollárnyi likviditást pumpál a japán jegybank a piacba. Ez az ország GDP-jének majd 13 százaléka! Egy lakosra jutóan nagyjából 5500 dollárt jelent. Van olyan afrikai ország ahol az egy főre jutó éves GDP ez alatt van. Szerintem itt azért meg kell állni egy pillanatra gondolkodni.

A világ egyik elismert elemzőháza a Barclays Capital nagyságrendileg 186 milliárd dollárra becsüli a földrengés okozta kárt. Erre ennek az összegnek a négyszeresét pumpálják a piacba? Azzal nem szeretnék vitatkozni, hogy szükség volt-e erre a döntésre. De ha elfogadom, hogy igen, akkor is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ez egészséges-e így? Több tíz éve ülünk az étteremben, jól elhíztunk már és lassan jön a fizetés ideje. Kirendelünk még egy fogást, és bár a számlát még ki sem elégítettük, de az ár négyszeresét kell fizessük arra a marketingkampányra, ami elhiteti a pincérrel, hogy majd fogunk tudni fizetni? Vajon tényleg így van ez jól, és a pincér sokáig ki fog még minket szolgálni?

Erősen kétlem. Japán nagy léptekkel halad a fenntarthatatlanság irányába. Bár ma még igaz, hogy a belső megtakarítás akár fedezhetné is a hiányt és egy vagyonadó megmenthetné a helyzetet (ez ma a legerősebb érv amellett, hogy miért nem dől be a japán állampapírpiac), sőt az is igaz lehet, hogy egy pánikban alulárazottá vállnak a részvények. De minél tovább húznak egy ilyen egyébként politikai öngyilkosságot jelentő döntést, annál kevésbé hihető, hogy ez a lépés még megmentheti a helyzetet. Nem tudom mi lesz a vége, de ellentétben a földrengéssel, ha egyszer ez robbanni fog, azt mindannyian érezni fogjuk.