Vajon Szaúd-Arábia hozza el az inflációt a Nyugatnak?

Attól hangos a világsajtó, hogy Szalman király egyik fia, Mohamed bin Szalman koronaherceg (a király támogatásával, ő lett egyszemélyben a hadügyminiszter, a hadsereg vezetője, valamint a szaúdi gazdasági tanács feje) tisztogatásokba kezdett. Néhány órával azután, hogy felállított egy korrupcióellenes bizottságot, melynek ő lett a vezetője, 11 herceget, 4 hivatalban lévő minisztert és több tucat korábbi minisztert is őrizetbe vettek. Találgatások folynak, hogy mi lehet a radikális változások hátterében.

Ahhoz, hogy a helyzetet pontosan megismerhessük, érdemes ránézni a közel-keleti régió politikai és gazdasági helyzetére. Az arab országokban 2011-ben végigsöpört az arab tavasz (sokan úgy vélik, hogy a súlyos szárazság és élelmiszerhiány robbantotta ki), Tunéziában és Líbiában győzött a forradalom, Egyiptomban egy politikai átalakulás zajlott le, míg Szíria és Jemen polgárháborúba sodródott.

Időközben Irán az atomprogramjának feladásáról eredményes tárgyalásokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokkal. A washingtoni kormányzat 2016-ban, az általa Irán ellen foganatosított szankciókat feloldotta, így Irán ismét bekapcsolódott a világkereskedelembe, és az olajexportja is szabad utat kapott. A gazdaságilag ismét erősödő síita Irán szemmel láthatóan vezető szerepre próbál törni a régióban, amely szerepet ma még a szunnita Szaúd-Arábia tölti be, és ragaszkodik is a pozíciójához.

Azzal, hogy Irán újra olajbevételekhez jut, aktívabb szerepet tud vállalni a Közel-Keleten: gondolok itt a szorosabb együttműködésre (Katar), pénzügyi támogatásokra (a síita Hezbollah, Asszad-rezsim, Huti lázadók Jemenben) és konkrét katonai jelenlétre is (Irak, Szíria). Sokan a szíriai és a jemeni polgárháborút proxy háborúnak tekintik (a két nagyhatalom egy harmadik országban vívja háborúját úgy, hogy a szembenálló felek egyikét támogatják).

Az elmúlt öt évben Szaúd-Arábia és Irán eltérő gazdasági utat járt be.  Az Amerikai Egyesült Államok 2012-ben lekapcsolta Iránt a dollár fizetési rendszerről, fokozta az olajexport embargóját. Az iráni gazdaság kisebb megszakítással, de recesszióba süllyedt 2012 és 2016 között. Az infláció mértéke a legnehezebb időkben elérte az 50%-ot. 2016 óta azonban a gazdasági növekedés üteme 10% felett van, az infláció mértéke 10% alá csökkent, a költségvetési fegyelem változatlanul fennáll. Ha figyelembe vesszük az olaj mai árát, akkor kiválóak az említett eredmények. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gazdaság modernizációja nem történt meg, és nem is lenne erejük hozzá!

A válságot követő néhány évben Szaúd-Arábia nemzeti jövedelmének a növekedési üteme meghaladta a 10%-ot, azonban az utóbbi három évben, az olaj árának összeszakadását követően nem tud magához térni, sőt, ma technikai recesszióban is van. Eközben az állam a legnagyobb foglalkoztató a munkahelyek közel két harmadával. (Lényeges információ, hogy a lakosság 70%-a 30 éven aluli, így a közeljövőben növekedhet az államra nehezedő teher!) A királyságban a korrupció gyakorlatilag intézményesített. Az államháztartás hiánya 2015-ben 15%, 2016-ban pedig 17% volt! Azért ma még akkora baj nincs, hiszen az elmúlt húsz évben az ország kis híján megszüntette az államadósságát, és az a sok nehézség dacára ma sem haladja meg GDP-arányosan a 15%-ot. A szaúdi riál az amerikai dollárhoz van rögzítve, nincs tere a gyengülésnek, ezzel demonstrálják megkérdőjelezhető gazdasági erejüket. Azonban ez a lépés veszélyes is lehet, mert az ország devizatartalékai eléghetnek, ha védeni kell az árfolyamot, és nem tesznek semmit az államháztartás hiányával.

Szaúd-Arábia rendelkezik egy 200 milliárd dollárra becsült alappal, melynek vagyonát szeretnék meghétszerezni, biztosítva a hosszú távú gazdasági biztonságot.

Itt lép képbe Mohamed bin Szalman koronaherceg, aki szeretne a reformok és a modernizáció élére állni. Át akarja alakítani a gazdaságot, mégpedig nem is akárhogyan! Bejelentette, hogy New York Citynél 33-szor nagyobb város építését tervezi (hazánk területének 25%-a), melynek összköltsége meg fogja haladni az 500 milliárd dollárt. A NEOM névre elkeresztelt projekt keretein belül egy olyan új világközpontot kíván létrehozni, mely úttörő szereplője lehet az emberiség fejlődésének. Az olaj helyett megújuló energiával kívánja ellátni a várost, a vízellátást a tengervíz átalakításával szeretné megoldani. A bio- és nanotechnológiai kutatás globális központjává szeretné alakítani az itt megvalósuló projektet. A terv megvalósításának első lépéseként a világ legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező vállalatát, az Aramcót tőzsdére viszi, 100 milliárd dollárt remélve az 5%-os értékesítésből.

A terv kockázatos! Egyrészt a beruházás legnagyobb részét külső finanszírozásból kellene megoldani. Azonban ahhoz, hogy a befektetők elkezdjenek tolongani a projektért, minimum a jogrendet kellene Nyugat-konformmá tenni (emberi jogok kérdése sem egyszerű eset a királyságban). Másrészt vissza kellene szorítania a vallási fanatizmust. Harmadrészt nem ártana, ha kicsit emelkedne az olaj ára, mert ha marad a jelenlegi szinten, a költségvetési pálya véglegesen fenntarthatatlanná válik (60 dollár fölötti olajár mellett van egyensúlyban).

Mindenesetre a tisztogatás elkezdődött, a régi világ embereit bin Szalman félreállítja. Az ellenségem ellensége a barátom címszó alatt közeledés történt Izraelhez, bár ezt nyilvános fórumokon szaúdi részről tagadják. Mindeközben a huti lázadók iráni rakétákkal lőtték Rijádot néhány nappal ezelőtt. Ez magas labda a királyság számára! Amennyiben Szaúd-Arábia beleáll (közvetve, közvetlenül) egy komolyabb regionális konfliktusba, több legyet tud ütni egy csapásra. Egyrészt az országon belül tovább nő bin Szalman eddig sem csekély népszerűsége, utat nyitva a tervezett társadalmi és gazdasági reformok előtt.  Másrészt egy közel-keleti konfliktus nincs beárazva jelen pillanatban az olaj árába. Egy megnövekedett olajár pedig jelentősen tud segíteni a rövid távú költségvetésre nehezedő nyomáson, bár persze ehhez az kell, hogy az ország olajkitermelő és -exportáló képessége ne csökkenjen. Nagyobb olajbevételek esetén a NEOM projekt finanszírozása is könnyebb lehet. Ha a NEOM terv tényleg megvalósul, a királyság gazdasági tekintetben nemcsak regionálisan, hanem globálisan is vezető szerephez juthat.

Mindeközben a világ fejlett felén nyoma sincs az inflációnak, részben pont a nyersanyagárak alacsony szintjének köszönhetően (egyelőre a bérdinamika sem jelentős). Egy lehetséges fokozódó és elhúzódó közel-keleti feszültség azonban megváltoztatná a helyzetet. Az üzemanyagárak megemelkednének, ami közvetlenül és közvetve is megjelenne az inflációban. Számos termék és szolgáltatás ára követné a változást, és meg kell említeni még a kapcsolódó energiahordozók árát is, amelyek nagy valószínűség szerint szintén emelkednének. Mindez úgy, hogy az eurózónában negatív, az USA-ban enyhe pozitív a kamatszint.

Szokták mondani, hogy a történelem ismétli önmagát. Tudjuk, hogy az 1970-es évek olajválságai igen súlyos helyzetet teremtettek a globális gazdaságban. Személy szerint bízom benne, hogy mindenki meg fogja őrizni a józanságát!

Kiemelt kép forrása: english.alarabiya.net