Kínai Singles Day

Kínai „Singles Day”: 60%-kal nagyobb eladásokat produkált, mint egy évvel ezelőtt, és az online forgalom elére a 14,3 milliárd dollárt. A jelek szerint ugyan baromira belassult a kínai ipar és az export, és mindenféle gondjaik vannak (pl. a bankszekor tuti tele van óriási bebukott hitelekkel), de a fogyasztók nem lassultak be.

Kemény: ha Manhattanben szeretnél bérelni egy egyszobás lakást, akkor évi 130 000 dollárt kell keresned, tekintve, hogy az átlaghos bérleti díj havi 3271 dollár és a tulajdonosok többsége a havi díj negyvenszeresét várja el a bérlőtől éves fizetésnek. Na persze nem kell mindenkinek Manhattanben lakni.

Iráni bunkóság, nem ebédel az elnök a francia elnökkel, mert bort is szolgálnak fel és ettől iráni kérésre sem hajlandóak eltekinteni: meginnia persze nem kéne, csak elviselnie a látványát. Pont ez a probléma minden vallási és egyéb fanatizmussal: nem tudja elfogadni a más véleményen lévők álláspontját, csak a sajátját és mindenki másra rá akarja erőltetni a sajátját. Ez az, ami nem egyeztethető össze a Felvilágosodás talaján álló európai értékrenddel: tolerálok minden más véleményen lévőt, de azt nem torelálom, aki nem tolerálja a más véleményen lévőket. Ha valamit lehet szeretni a franciákban, ahogy következetesen ragaszkodnak a republikánus tradícióhoz, nehogymár a világi államnak egy vallás előírásait kelljen követni, bármilyen vallás is legyen az.

„Mi a veszélyesebb: a fanatizmus vagy az ateizmus? A fanatizmus ezerszer halálosabb, mert az ateizmusból nem következnek olyan véres indulatok, mint a fanatizmusból, az ateizmus ellene van azoknak a bűnöknek, melyeket fanatizmusból követnek el.”

(Voltaire)