Brexit

Egy eddig nem is nagyon figyelt aspektusa a Brexitnek: ha kilépnek, mi lesz a brit sorsa az éppen nyélbe ütött, de még nem ratifikált EU-Kanada szabad kereskedelmi egyezménynek (CETA), ami nagy előnyökkel jár mindkét félnek, ahogy minden szabad kereskedelmi egyezmény csak prosperitást hoz. Ebből is kilépnek? Ha igen, akkor nyilván majd külön kötnek egy hasonlót a britek: ez mutatja, hogy valójában gazdaságilag nincs hova kilépni egy szabad kereskedelemmel áthálózott világban, amikor ennyire és egyre jobban össze vannak kötve a piacok. Szóval ha lesz is brit kilépés, utána mielőbb lesz az EU-val teljes körű szabad kereskedelmi egyezmény, hogy olyan gazdasági viszonyok legyenek UK-EU relációban, mintha ki se léptek volna. :-) Kilépni csak politikai szinten lehet, gazdasági szinten már nem, ahogy haladunk előre az időben, az integráció úgy mélyül a gazdaságban, az egyes (tag)államok gazdasági szuverenitása folyamatosan csökkenőben van.

Jó parafrázis az állami támogatások pusztító voltáról:

„Egy kicsi, népszerű étteremben először jártam, nem ismertem a tulajt, aki a vacsora végén odajött hozzám:

– Elnézést, ugye Bojár úrhoz van szerencsém? Nagyon örülök, hogy találkoztunk, már régen meg akartam köszönni önnek, hogy nem mentem csődbe.
– ???
– Pár éve indulni akartam egy pályázaton, amiből megvehettem volna a szomszéd üzlethelyiséget, és kétszeresére bővíthettem volna az éttermet. Ekkor hallottam öntől egy rádióműsorban, hogy az ingyen adott állami pénz a vállalkozókat sokszor olyasmire ösztönzi, amire a saját pénzüket soha nem költenék, és ezen végül nem járnak jól. Belegondoltam, hogy vajon saját pénzből is megvenném-e azt az üzlethelyiséget, és rájöttem, hogy nem, mert az én vevőköröm nem tartana el egy kétszer ekkora éttermet. Önre hallgattam, nem pályáztam, és továbbra is jól megy a bolt.”

A venezuelai egészségügyről: a totális beállamosítás és hatósági árkontroll következtében gyakorlatilag nincs ellátás.