Ismeretek és logikus érvelési készség

1995-ben egy McArthur Wheeler nevű ember fényes nappal két pittsburghi bankban is rablást követett el, s mivel semmivel sem maszkírozta el magát, a biztonsági kamerák felvételei alapján még aznap este letartóztatták. A felvételek láttán ledöbbent: mivel hallott arról, hogy citromlével láthatatlan titkosírást lehet készíteni, a rablások előtt citromlével kente be az arcát, és teljesen meg volt róla győződve, hogy nem lesz azonosítható.

Két pszichológus, Justin Kruger és David Dunning hosszabb tanulmányt írt a mulatságos eset kapcsán: miként lehet az, hogy valaki, akinek szemmel láthatóan igen kevés ismerete van egy adott területről, ennyire meg legyen győződve róla, hogy alapos ismeretei vannak? Jellemző-e ez a jelenség, hogy a tudatlanság illetve a kis mennyiségű ismeretanyag a nem tudásról való tudás hiányával, pontatlan önértékeléssel párosul?

Több területet vizsgáltak, és mind ugyanarra az eredményre vezetett: minél kisebb, pontatlanabb ismerettel rendelkezik valaki egy adott területről, egyúttal annál inkább túlértékeli a saját ismereteit. A jó humorérzékhez alapos ismeret szükséges a hallgatóság ízléséről, hogy mások mit találnak humorosnak, kiderült, hogy akinek gyenge a humorérzéke, tehát kevés ismerettel rendelkezik mások ízléséről, az a tényleges humorosságához képest sokkal inkább gondolja magát humorosnak a többiekhez képest, mint akik valóban humorosak, tehát több ismerettel rendelkeznek. (Ez a rossz humorú, de folyton viccet mesélő típus.) A nagyon humoros emberek pedig egyenesen alá is becsülik a saját relatív humorosságukat: úgy tűnik, hogy az adott területen szerzett nagyobb ismeret egyúttal pontosabb önértékeléshez is vezet.

Hasonló vizsgálat a logikus érvelési készség terén: az eredmény egyező annyi különbséggel, hogy itt az átlag körüli ismeretanyagig eljutó emberek még kevesebbre is értékelték a relatív tudásukat, mint a legtudatlanabbak: ha egy kicsit beleásod magad egy témába, akkor kezdesz el igazán rájönni, milyen sokat nem tudsz még, annál kisebb eséllyel kerülsz kognitív illúzióba saját tudásod megítélése kapcsán.

Természetesen a jelenséget már régen is ismerték, csak egyszerűbben fogalmazták meg. Pl. Thomas Jefferson:

„He who knows best, best knows how little he knows.”